¹³Az lett hát a halálom, ami jó? Semmi esetre sem. Hanem a bűn, hogy bűnnek mutatkozzék, halálomat okozta olyasmivel, ami jó, és a bűn így még bűnösebb lett a parancs által.
¹⁴Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én azonban testi vagyok, rabszolgája a bűnnek. ¹⁵Magam sem értem, hogy mit teszek. Mert nem azt teszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. ¹⁶De ha azt teszem, amit nem akarok, helyeslem a törvényt, hogy jó. ¹⁷Így már nem is én cselekszem azt, hanem a bennem lakó bűn. ¹⁸Tudom ugyanis, hogy a jó nem lakik bennem, azaz a testemben; mert megvan bennem az akarat a jóra, de a jót megtenni nem tudom. ¹⁹Hisz nem teszem a jót, amelyet akarok, hanem azt teszem, amit nem akarok, a rosszat. ²⁰Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, már nem én teszem azt, hanem a bűn, amely bennem lakik. ²¹Így tehát én, aki a jót akarom tenni, azt a törvényt találom, hogy a rossz áll hozzám közel; ²²mert belső emberi voltom szerint gyönyörűségemet találom Isten törvényében, ²³de más törvényt érzek tagjaimban, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a bűn törvényének foglyává tesz, amely tagjaimban van.
²⁴Ó, én szerencsétlen ember! Ki szabadít meg e halálnak testétől?

KNB SZIT STL BD RUF KG