15 ¹Nekünk azonban, akik erősek vagyunk, kötelességünk, hogy elviseljük az erőtlenek gyengeségeit, és ne a magunk kedvét keressük. ²Mindegyiktek igyekezzen keresni felebarátjának kedvét, javát és épülését! ³Hiszen Krisztus sem kereste a maga kedvét, hanem amint meg van írva: »Szidalmazóid szidalmai rám hullottak«. ^{(Zsolt 69,10) 4}Márpedig minden régi Írást a mi okulásunkra írtak meg, hogy reménységünk legyen az Írásokból származó béketűrés és vigasztalás által. ⁵A béketűrés és a vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy Jézus akarata szerint egyetértés legyen köztetek, ⁶hogy egy lélekkel és egy szájjal dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját!
⁷Fogadjátok el tehát egymást, ahogyan Krisztus is elfogadott titeket Isten dicsőségére! ⁸Azt mondom ugyanis, hogy Krisztus Jézus a körülmetéltek szolgája lett, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását, megvalósítva az atyáknak tett ígéreteket;

⁹a nemzetek azonban irgalmasságáért dicsőítik Istent, amint meg van írva:
»Ezért magasztallak, Uram, a nemzetek között,
és zengek dalt nevednek«.

¹⁰Azt mondja továbbá:
»Nemzetek, örvendezzetek az ő népével együtt«.

¹¹Majd pedig:
»Nemzetek, dicsérjétek mindnyájan az Urat!
Magasztalja őt minden nép!«

^{(Zsolt 117,1}<br)}

¹²Izajás továbbá azt mondja:
»Jesszének sarja lesz,
aki felkel, hogy uralkodjék a népeken,
benne reménykednek a nemzetek«.

^{(Iz 11,1.10 G) 13}A reménység Istene töltsön el titeket a hit teljes örömével és békéjével, hogy a remény bőségben legyen bennetek a Szentlélek erejéből!
¹⁴Testvérek, veletek kapcsolatban meg vagyok győződve arról, hogy ti is telve vagytok jósággal, bővében vagytok minden ismeretnek, és képesek vagytok figyelmeztetni egymást. ¹⁵Itt-ott merészebben írtam nektek, testvérek, hogy emlékeztesselek titeket bizonyos dolgokra. Annak a kegyelemnek erejében tettem ezt, amit Isten adott nekem, ¹⁶hogy Krisztus Jézus szolgája legyek a nemzetek között, és Isten evangéliumának szent szolgálatát végezzem, s így a nemzetek kedves, és a Szentlélek által megszentelt áldozattá legyenek. ¹⁷Van tehát mivel dicsekednem Krisztus Jézusban Isten előtt. ¹⁸Természetesen csak arról merek beszélni, amit Krisztus vitt általam végbe a nemzetek megtérítésére szóval és tettel: ¹⁹a jelek és csodák erejével, a Lélek erejével, amíg Jeruzsálemtől messze körbejárva Illíriáig teljesítettem Krisztus evangéliumának hirdetését. ²⁰Így tehát becsületbeli dolognak tartottam hirdetni az evangéliumot, de nem ott, ahol Krisztus neve már ismert volt, nehogy más által rakott alapra építsek,

²¹hanem amint meg van írva:
»Akiknek nem hirdették, meglátják,
s akik nem hallották, megértik«.

^{(Iz 52,15) 22}Ez akadályozott meg igen sokszor abban, hogy hozzátok menjek. ²³Mivel azonban most már nincs helyem ezeken a tájakon, s már sok év óta vágyódom hozzátok menni, ²⁴amikor majd útra kelek Hispániába, remélem, hogy átmenőben meglátlak titeket, s ti elkísértek majd oda, miután körötökben kissé felüdültem.
²⁵Most azonban Jeruzsálembe indulok a szentek szolgálatában. ²⁶Makedónia és Akhája ugyanis jónak látták, hogy némi gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényei számára. ²⁷Jónak látták, de tartoznak is nekik. Mert ha a nemzetek részesei lettek az ő lelki javaiknak, kötelességük anyagiakkal nekik szolgálni. ²⁸Amikor tehát ezt elvégeztem és kezükbe tettem ennek a gyűjtésnek a gyümölcsét, utamba ejtve titeket, elmegyek Hispániába. ²⁹Tudom, hogy amikor hozzátok megyek, Krisztus áldásának bőségével megyek.
³⁰Kérlek tehát titeket, testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Szentlélek szeretetére, segítsetek engem imádságaitokban. Kérjétek Istent értem, ³¹hogy megmeneküljek a hitetlenektől, akik Júdeában vannak, és Jeruzsálem érdekében való szolgálatom kedves legyen a szenteknek, ³²s így azután Isten akaratából örömmel menjek hozzátok, és megpihenhessek nálatok. ³³A békesség Istene legyen veletek, mindnyájatokkal! Ámen.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet