Keresés a Bibliában

12 1Kérlek tehát benneteket, testvérek, Isten irgalmasságára, hogy adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen a ti ésszerű istentiszteletetek. 2Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem alakuljatok át értelmetek megújításával, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a jó, neki kedves és tökéletes.
3Azt mondom ugyanis mindegyikteknek a nekem adott kegyelemnél fogva, hogy senki se gondoljon magáról a kelleténél többet; hanem józanul gondolkodjék, mindenki a hit mértéke szerint, amelyet Isten juttatott neki. 4Amint ugyanis egy testben sok testrészünk van, s nem ugyanaz a rendeltetése minden testrésznek, 5ugyanúgy vagyunk sokan egy test Krisztusban; egyenként pedig egymásnak tagjai. 6Különböző adományaink vannak a nekünk adott kegyelemnek megfelelően: ha prófétaság, akkor gyakoroljuk a hit mértéke szerint; 7ha szolgálat, akkor fáradozzunk a szolgálatban; ha valaki tanít, tanítson; 8aki buzdít, buzdítson; aki adakozik, tegye egyszerűségben; aki elöljáró, buzgóságban, aki irgalmasságot gyakorol, vidámságban.
9A szeretet legyen tettetés nélkül! Utáljátok a rosszat, s ragaszkodjatok a jóhoz! 10Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek egymás iránt gyengédek, a tisztelet dolgában egymással versengők, 11az igyekezetben nem lusták, lélekben buzgók: az Úrnak szolgáltok! 12Legyetek örvendezők a reménységben, béketűrők a nyomorúságban, állhatatosak az imádságban, 13támogassátok a szenteket szükségleteikben; gyakoroljátok a vendégszeretetet! 14Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok, és ne átkozzátok! 15Örüljetek az örvendezőkkel, és sírjatok a sírókkal! 16Legyetek egyetértők egymás között, nem nagyravágyók, hanem együttérzők az alacsonyrendűekkel. Ne legyetek bölcsek a magatok szemében!
17Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért! A jóra törekedjetek minden ember előtt!. 18Amennyiben rajtatok áll, lehetőség szerint éljetek békében minden emberrel! 19Ne tegyetek a magatok ügyében igazságot, kedveseim, hanem adjatok helyet az isteni haragnak, mert meg van írva: »Enyém a bosszúállás, én majd megfizetek«– mondja az Úr. 20Hanem, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni! Mert ha ezt teszed, eleven parazsat gyűjtesz a fejére. 21Ne hagyd, hogy a rossz legyőzzön téged; te győzd le a rosszat jóval!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

12,1 Az 1-7. versekben Pál arról beszél, hogy a tekintélynek alá kell vetnünk magunkat. Pál ezt a kötelezettséget visszavezeti az Isten iránti engedelmességre, anélkül azonban, hogy felvetné és megoldaná a tekintélyekkel kapcsolatban fölmerülő problémákat. Tulajdonképpen visszás dolog az, ha ember embernek engedelmeskedik, hisz mindketten egyformán emberek; Istennek engedelmeskedni azonban nemes és szent dolog, még közvetve is, amikor az ő tekintélyét legitim közvetítők hordozzák.

Előző fejezet Következő fejezet