12Úgy találtam tehát, hogy nem tehet jobbat az ember, mint hogy örvendezzen és gyönyörködjön, amíg élete tart.
22Úgy találtam tehát, hogy nincs jobb az embernek, mint hogy örvendjen cselekedeteinek, mert ez az osztályrésze. Ugyan ki adja neki tudtul, mi lesz majd utána?
17Azt találtam tehát helyesnek, hogy mindenki egyék, igyék, és élvezze az örömet fáradsága mellett, amellyel a nap alatt küszködik élete megszámlált napjain, amelyeket Isten neki adott, mivel ez jutott neki osztályrészül.
15Dicsértem ezért az örömet, mivel az embernek úgysincs egyéb java a nap alatt, minthogy egyék, igyék és örvendezzen. A fáradsága mellett hadd kísérje őt legalább ez élete napjain, amelyeket Isten adott neki a nap alatt.
7Rajta tehát! Edd jóízűen kenyeredet,
és idd jó kedvvel borodat,
mert tetteid elnyerték Isten tetszését!
8Legyenek ruháid mindenkor fehérek,
és ne hiányozzék az olaj fejedről!
7Édes a fény,
és a szemnek jó, ha látja a napot!
8Akárhány évet ér is meg az ember,
lelje örömét mindegyikben,
de emlékezzék meg a sötét időről, és arról a sok napról,
amelyek, amikor eljönnek, hiúságnak mutatják az elmúltakat.
9Örvendj, ifjú, fiatal korodban,
és légy jó kedvvel ifjúságod napjain!
Kövesd szíved hajlamát, és azt,
amit szemed lát! De tudd meg,
hogy mindezekért Isten törvény elé idéz!
10Űzd el a búbánatot szívedből
és tartsd távol a bajt testedtől,
hisz az ifjúkor és az élvezet is csak hiúság!
1Gondolj Teremtődre ifjúságod napjain,
mielőtt elkövetkeznek a nyomorúságos napok,
s eljönnek az esztendők, amelyekről azt mondod:
»Ezek nincsenek kedvem szerint!«
Jegyzetek
5,17 A korai halál semmivé teszi a gazdagság örömeit és biztonságát (vö. Lk 12,13-20).
9,7 Ezek a versek a záró költemény (11,9-12,7) témáit jelzik előre, és így keretbe foglalják az itt következő és egymással csak lazán összefüggő mondásokat (9,11-11,3).
11,9 Ebben a záró költeményben a Prédikátor arra buzdítja a fiatalt, hogy használja ki az ifjúság örömeit, mert a betegség és a halál majd elragadja azokat tőle.
11,9 A vers vége későbbi kiegészítés (vö. 12,14).