5

¹Figyelmezz, fiam, bölcsességemre,
hajtsd füledet okosságomra,

²hogy óvatos légy,
és ajkad megőrizze a tudást.
Ügyet se vess a csalfa nőre,

³mert az idegen nő ajka méztől csepeg,
az ínye olajnál is simább,

⁴végül azonban keserű, mint az üröm,
éles, mint a kétélű kard.

⁵A lába halálba siet,
és léptei az alvilág felé tartanak,

⁶nem járnak az élet ösvényén,
lépései változók és megismerhetetlenek.

⁷Nos tehát, fiam, hallgass rám,
s el ne távozz szám igéitől!

⁸Távol tartsd tőle utadat,
ne is közelíts háza ajtajához,

⁹hogy életedet másoknak ne kelljen odaadnod,
és éveidet könyörtelen valakinek,

¹⁰hogy idegenek ne töltekezzenek vagyonoddal,
és kereseted más házába ne jusson,

¹¹hogy végezetül ne sopánkodj,
amikor lefogyott a húsod és a tested – és ne mondd:

¹²»Miért is utáltam a fegyelmet,
miért nem engedett szívem az intelmeknek?

¹³Miért nem hallgattam tanítóim szavára,
és miért nem hajtottam fülemet azokhoz, akik oktattak!

¹⁴Kevés híja, hogy végső bajba nem jutottam
a község és gyülekezet körében!«

¹⁵A vizet saját ciszternádból idd,
és a magad kútjából a nedűt!

¹⁶Vajon a szabadba ömöljenek-e forrásaid,
és az utcákra patakjaid?

¹⁷Legyenek azok egyedül a tieid,
és ne osztozzanak veled idegenek.

¹⁸Áldott legyen a forrásod,
és vigadj ifjúkorod feleségével!

¹⁹A szerelmes szarvasünő, a bájos zerge –
részegítsen meg téged a keble minden időben,
és az ő szerelmében gyönyörködj szüntelen!

²⁰Miért engednéd, fiam, hogy idegen asszony elcsábítson,
s ugyan miért melegednél más nő keblén?

²¹Hisz a férfi útjai az Úr szeme előtt vannak,
és ő minden ösvényét szemmel kíséri!

²²A bűnöst vétkei megragadják,
és bűneinek kötelei fogva tartják,

²³meg kell halnia fegyelem híján,
csapdába kerül, mert nagyon is balga!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet