17
1Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, a testvérét, és fölvitte őket külön egy magas hegyre,
2és színében elváltozott előttük. Ragyogott az arca, mint a nap, a ruhái pedig fehérek lettek, mint a napsugár.
3És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, s beszélgettek vele.
4Péter ekkor azt mondta Jézusnak: »Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.«
5Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, s a felhőből egy hang szólt: »Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok«.
(Iz 42,1; MTörv 18,15)
6Ennek hallatán a tanítványok arcra borultak és igen megijedtek.
7Jézus odament, megérintette őket és azt mondta: »Keljetek föl, és ne féljetek!«
8Amikor fölemelték a szemüket, senkit sem láttak, csak Jézust egymagát.
9Amint lejöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: »Senkinek se beszéljetek a látomásról, amíg az Emberfia a halálból föl nem támad.«
10Ezután a tanítványok megkérdezték tőle: »Miért mondják akkor az írástudók, hogy Illésnek előbb el kell jönnie?«
11Ő ezt felelte: »Illés valóban eljön, és helyreállít mindent,
(Mal 3,23-24)
12De mondom nektek: Illés már eljött, s nem ismerték fel őt, hanem azt tették vele, amit csak akartak. Éppígy az Emberfia is szenvedni fog miattuk.«
13Akkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.
28Történt pedig e beszéd után mintegy nyolc nappal, hogy maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és felment a hegyre imádkozni.
29Miközben imádkozott, arcának színe elváltozott, a ruházata fehér lett és fényben sugárzó.
30És íme, két férfi beszélgetett vele, Mózes és Illés,
31akik dicsőségben megjelentek, és beszéltek az ő eltávozásáról, amelyet Jeruzsálemben készült beteljesíteni.
32Pétert és a vele lévőket elnyomta az álom. Amikor felébredtek, látták dicsőségét, és a két férfit, akik ott álltak vele.
33És történt, hogy amikor eltávoztak tőle, Péter ezt mondta Jézusnak: »Mester! Jó nekünk itt lenni! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!« Nem tudta ugyanis, hogy mit mond.
34Amíg ezeket mondta, felhő szállt le, és elborította őket. Amint a felhőbe jutottak, félelem fogta el őket.
35A felhőből szózat hallatszott: »Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok«.
(MTörv 18,15; Iz 42,1)
36Mikor a szózat elhangzott, Jézus ismét egyedül volt. Ők pedig hallgattak, és senkinek sem szóltak azokban a napokban mindarról, amit láttak.