5Megkérdezték tehát őt a farizeusok és írástudók: »Miért nem élnek tanítványaid a régiek hagyománya szerint, miért esznek kenyeret közönséges kézzel?«
6Ő ezt felelte nekik: »Helyesen jövendölt rólatok Izajás, képmutatók, amint írva van:
‘Ez a nép ajkával tisztel engem,
de a szíve távol van tőlem.
7Pedig hiába tisztelnek,
ha emberi tudományt és parancsokat tanítanak’
14Ezután ismét magához hívta a tömeget, és azt mondta nekik: »Hallgassatok rám mindnyájan és értsétek meg: 15Semmi, ami kívülről megy be az emberbe, nem teheti őt tisztátalanná, hanem ami az emberből kijön, az szennyezi be az embert. 16Akinek füle van a hallásra, hallja meg.«
Jegyzetek
7,11 A korbán ajándékot, Istennek szentelt adományt jelent. A farizeusok szerint az ilyen fogadalmi ajándékok (jogilag) Isten lakóhelyének, a jeruzsálemi templomnak a tulajdonát képezték. Előfordult, hogy hálátlan gyermekek, akik nem akarták biztosítani idős, rászorult szüleik számára a köteles támogatást, minden vagyonukat szent adománynak nyilvánították, s így azt nem volt szabad többé közönséges emberek támogatására fordítani. Így az írástudók által kieszelt előírás alkalmazásával megkerülték azt a természeti és isteni törvényt, hogy a szülőket tisztelni kell.