9 ¹Halljad, Izrael! Te most átkelsz a Jordánon, hogy meghódíts nagy és nálad erősebb nemzeteket, nagy és égig bástyázott városokat, ²nagy és szálas népet, az enakiták fiait, akiket magad láttál, s akikről azt hallottad, hogy senki sem képes ellenállni nekik. ³Tudd meg tehát ma, hogy az Úr, a te Istened emésztő és pusztító tűzként maga megy át előtted, hogy eltiporja, eltörölje, s hamarosan elpusztítsa színed elől, amint mondta neked.
⁴De amikor majd eltörli őket az Úr, a te Istened, a színed elől, azt ne mondd szívedben: ‘Az én igazvoltomért juttatott engem az Úr e föld birtokába’ – mert istentelenségük miatt törli el azokat a nemzeteket. ⁵Nem a te igaz voltodért, s nem a te szíved egyenességéért jutsz ugyanis földjük birtokába, hanem azért vesznek el utadból, mert istentelenül cselekedtek, meg azért, hogy az Úr teljesítse szavát, amelyet esküvel ígért atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak. ⁶Tudd meg tehát, hogy nem a te igazvoltodért adja neked az Úr, a te Istened ezt az igazán jó földet birtokul, hiszen te keménynyakú nép vagy!
⁷Emlékezzél csak meg, s ne feledd, miképp ingerelted haragra az Urat, a te Istenedet a pusztában: attól a naptól kezdve, hogy kijöttél Egyiptomból egészen eddig a helyig, mindenkor tusakodtál az Úr ellen. ⁸Hiszen magánál a Hórebnél ingerelted őt, úgyhogy megharagudott és el akart törölni téged.
⁹Amikor felmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, annak a szövetségnek a tábláit, amelyet az Úr veletek megkötött, s negyven nap és negyven éjen át tartózkodtam a hegyen anélkül, hogy kenyeret ettem és vizet ittam volna. ¹⁰Az Úr pedig ideadta nekem az Isten ujjával írt két kőtáblát, rajta mindazokkal az igékkel, amelyeket a hegyen, a tűz közepéből mondott nektek, amikor együtt volt a nép gyülekezete. ¹¹Amikor ugyanis elmúlt a negyven nap és az ugyanannyi éj, az Úr ideadta nekem a két kőtáblát, a szövetség tábláit ¹²és azt mondta nekem: ‘Kelj fel, s menj le gyorsan innen, mert néped, amelyet kihoztál Egyiptomból, hamar elhagyta azt az utat, amelyet mutattál neki, s öntött bálványt csinált magának.’ ¹³Majd meg azt mondta az Úr nekem: ‘Látom, hogy keménynyakú ez a nép. ¹⁴Hagyj engem, hadd tiporjam el őt, s hadd töröljem el nevét az ég alól, s hadd rendeljelek téged egy ennél nagyobb, s erősebb nép fölé.’
¹⁵Amikor aztán lejöttem az égő hegyről, két kezemben a szövetség két táblájával, ¹⁶s láttam, hogy vétkeztetek az Úr, a ti Istenetek ellen, s öntött borjút csináltatok magatoknak, s hamar elhagytátok az ő útját, amelyet mutatott nektek, ¹⁷ledobtam a két kőtáblát a kezemből, s összetörtem azokat a szemetek láttára. ¹⁸Aztán leborultam az Úr elé, s mint ahogy először, negyven nap és negyven éjen át nem ettem kenyeret és nem ittam vizet a ti minden bűnötökért, amelyet elkövettetek az Úr ellen, s mellyel őt haragra ingereltétek, ¹⁹mert féltem bosszankodásától, s haragjától, amikor annyira felindult ellenetek, hogy el akart törölni titeket. Meg is hallgatott engem az Úr ezúttal is. ²⁰Áronra is felette megharagudott, s őt is el akarta tiporni, de érte is hasonlóképpen könyörögtem. ²¹Bűnötök művét pedig, amelyet csináltatok, vagyis a borjút, megragadtam, tűzben elégettem, darabokra zúztam, teljesen porrá törtem, s belevetettem abba a patakba, amely a hegyről lejön.
²²Taberában, Masszában és Cibrót-Hattaavában is ingereltétek az Urat, ²³és amikor elküldött titeket Kádes-Barneából, mondván: ‘Menjetek fel, s foglaljátok el azt a földet, amelyet nektek adtam,’ akkor is megvetettétek az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsát, s nem hittetek neki, s nem akartatok hallgatni szavára. ²⁴Mindenkor ellenszegülők voltatok, attól a naptól kezdve, hogy megismertelek titeket.
²⁵Ott feküdtem tehát az Úr előtt negyven nap és negyven éjen át, miközben alázatosan esedeztem hozzá, hogy ne töröljön el titeket, mint ahogy fenyegetett, ²⁶és imádkoztam: Úr Isten, ne veszítsd el népedet és tulajdonodat, amelyet nagyságoddal megszabadítottál, s Egyiptomból erős kézzel kihoztál! ²⁷Emlékezzél meg szolgáidról, Ábrahámról, Izsákról és Jákobról, s ne tekintsd e nép konokságát, istentelenségét és bűnét, ²⁸hogy azt ne találják mondani annak a földnek a lakói, ahonnan kihoztál minket: ‘Nem tudta az Úr bevinni őket arra a földre, amelyet megígért nekik és mivel gyűlölte őket, azért vitte ki őket, hogy megölje őket a pusztában!’ ²⁹Hiszen a te néped és a te tulajdonod ők, akiket kihoztál nagy erőddel és kinyújtott karoddal.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet