12 ¹Ezek azok a parancsok és rendeletek, amelyeket azon a földön, amelyet az Úr, atyáid Istene neked birtokul fog adni, minden időben meg kell tennetek, amíg csak taposod ezt a földet.
²Forgassátok fel mindazokat a helyeket, amelyeken a magas hegyeken, a halmokon, vagy valamilyen lombos fa alatt isteneiket tisztelték azok a nemzetek, amelyeket meghódítotok. ³Szórjátok szét oltáraikat, törjétek össze oszlopaikat, égessétek fel tűzzel berkeiket és zúzzátok össze bálványképeiket: irtsátok ki nevüket azokról a helyekről.
⁴Ti ne így tegyetek az Úrral, a ti Istenetekkel: ⁵hanem arra a helyre menjetek, amelyet majd kiválaszt az Úr, a ti Istenetek valamennyi törzsetek közül, hogy oda helyezze nevét, s ott lakozzék. ⁶Azon a helyen mutassátok be egészen elégő áldozataitokat és vágó áldozataitokat, tizedeiteket, kezetek adományait, fogadalmaitokat és ajándékaitokat, marháitok s aprójószágaitok elsőszülöttét. ⁷Ott költsétek el áldozati lakomáitokat, az Úr, a ti Istenetek színe előtt, s ott örvendezzetek házatok népével együtt mindannak, amire kezetek szert tett, s amivel az Úr, a ti Istenetek titeket megáldott.
⁸Ne tegyétek ott azt, amit mi ma itt teszünk: mindenki azt, amit jónak lát. ⁹Ez ideig ugyanis még nem jutottatok a nyugodalomhoz, s ahhoz a birtokhoz, amelyet nektek az Úr, a ti Istenetek adni fog. ¹⁰Ha azonban majd átkeltek a Jordánon, s megtelepedtek azon a földön, amelyet nektek az Úr, a ti Istenetek adni fog, s nyugtotok lesz körös-körül minden ellenségtől, s minden félelem nélkül laktok: ¹¹akkor arra a helyre menjetek, amelyet majd az Úr, a ti Istenetek kiválaszt, hogy ott legyen a neve és oda vigyétek mindazt, amit parancsolok: egészen elégő áldozataitokat, vágó áldozataitokat, tizedeiteket s kezetek adományait s mindazt, ami kiválóbb azon ajándékok közül, amelyeket fogadtok az Úrnak. ¹²Ott lakmározzatok az Úr, a ti Istenetek előtt, ti és fiaitok meg lányaitok, rabszolgátok és rabszolganőitek, meg a levita, aki városotokban tartózkodik: mert neki nincsen más része és birtoka közöttetek.
¹³Vigyázz, be ne mutasd egészen elégő áldozataidat akármelyik helyen, amelyet meglátsz, ¹⁴hanem azon, amelyet az Úr választ ki törzseid egyikében: ott mutasd be áldozataidat, s ott tedd meg mindazt, amit parancsolok neked. ¹⁵Ha azonban enni akarsz, s húsételre jő kedved, vághatsz és ehetsz városaidban az Úrnak, a te Istenednek ahhoz az áldásához képest, amelyet adott neked: akár tisztátalan, azaz hibás és fogyatékos, akár tiszta, azaz ép és hibátlan, vagyis olyan, amilyet be szabad mutatni, megeheted úgy, mint a vadkecskét vagy a szarvast, ¹⁶de a vér megevése nélkül: azt a földre kell öntened, mint a vizet. ¹⁷Nem eheted meg azonban városaidban gabonád, borod s olajod tizedét, szarvasmarháid és aprójószágaid elsőszülöttét, mindazt, amit fogadtál vagy önként akarsz bemutatni s kezed adományait. ¹⁸Ezeket az Úr, a te Istened előtt edd meg, azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt, te és fiaid meg lányod, rabszolgád és rabszolganőd, meg a levita, aki városodban tartózkodik, s az Úr, a te Istened előtt örvendezzél, s vigadj mindazzal, amire kezed szert tesz. ¹⁹Vigyázz, el ne hagyd a levitát sohasem, míg azon a földön laksz.
²⁰Ha majd kiterjeszti az Úr, a te Istened határaidat, amint mondta neked, s húst akarsz enni, s azt kíván a lelked, ²¹de a hely, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt, hogy ott legyen neve, távol lesz: akkor szarvasmarháidból s aprójószágaidból, amelyekre majd szert teszel, vághatsz úgy, amint parancsoltam neked, s ehetsz városaidban, kívánságod szerint. ²²Amint a vadkecskét vagy a szarvast eszik, úgy edd az ilyesmit. Tiszta és tisztátalan ember egyaránt ehet belőle. ²³Csak arra vigyázz, hogy a vért meg ne edd, mert vérük lelkük gyanánt van, s éppen azért a lelket nem szabad megenned a hússal együtt, ²⁴hanem a földre kell öntened, miként a vizet, ²⁵hogy jó dolgod legyen neked s utánad fiaidnak, ha azt teszed, ami kedves az Úr színe előtt. – ²⁶Amit azonban az Úrnak szentelsz vagy fogadsz, azt fogd, s menj vele arra a helyre, amelyet majd az Úr kiválaszt, ²⁷és az Úrnak, a te Istenednek oltárán mutasd be egészen elégő áldozataidat, a húst és a vért, s az oltárra öntsd vágó áldozataid vérét, de utóbbiak húsát megeheted magad.
²⁸Vigyázz, hallgass mindarra, amit parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked s utánad fiaidnak mindörökké, minthogy azt teszed, ami jó és kedves az Úr, a te Istened színe előtt.
²⁹Ha majd elpusztítja az Úr, a te Istened a színed elől azokat a nemzeteket, amelyeket meghódítani mégy és meghódítod őket, s földjükön laksz: ³⁰vigyázz, ne utánozd őket, miután elpusztultak utadból, s ne tudakozódjál szertartásaik után, mondván: ‘Amint e nemzetek tisztelték isteneiket, úgy cselekszem majd én is.’ ³¹Ne tégy így az Úrral, a te Isteneddel, mert azok minden olyan undokságot elkövettek isteneikkel, amelyet az Úr gyűlöl: fiaikat s lányaikat feláldozták, s tűzben elégették.
13 ¹Csak azt tedd az Úrnak, amit parancsolok neked: ne tégy hozzá semmit, és el se végy belőle.
²Ha próféta vagy olyan ember támad közötted, aki azt állítja, hogy álmot látott, s jelet vagy csodát jövendöl ³és be is következik, amit mondott, de azt mondja neked: ‘Gyerünk, kövessünk és szolgáljunk más isteneket, akiket te nem ismersz,’ ⁴ne hallgass annak a prófétának vagy álomlátónak a szavára, mert csak próbára tesz titeket az Úr, a ti Istenetek, hogy kiderüljön, szeretitek-e őt teljes szívetekből és teljes lelketekből, vagy sem. ⁵Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, őt féljétek, az ő parancsait tartsátok, az ő szavára hallgassatok, neki szolgáljatok, s őhozzá ragaszkodjatok. ⁶Azt a prófétát vagy álomlátót pedig meg kell ölni, mert azért beszélt, hogy eltántorítson titeket az Úrtól, a ti Istenetektől, aki kihozott titeket Egyiptom földjéről, s megszabadított a rabszolgaság házából – azért, hogy letérítsen téged arról az útról, amelyet az Úr, a te Istened parancsolt neked. Irtsd ki tehát a gonoszt magad közül.
⁷Ha rá akar beszélni téged a testvéred, anyádnak a fia, vagy a fiad vagy a lányod, vagy a kebleden levő feleséged, vagy az a barátod, akit úgy szeretsz, mint lelkedet, s titkon azt mondogatja: ‘Gyerünk és szolgáljunk más isteneknek,’ akiket te nem ismersz és atyáid sem ismertek, ⁸bármely nemzet isteneinek, amely körülötted van, közel vagy távol, a föld egyik végétől a másik végéig: ⁹ne engedj neki, s ne hallgass rá, sőt ne szánja meg őt szemed, ne könyörülj rajta, s ne takargasd, ¹⁰hanem öld meg mindjárt. Először te emeld fel rá kezedet, s azután az egész nép vesse rá kezét. ¹¹Megkövezve kell megölni, mert el akart tántorítani téged az Úrtól, a te Istenedtől, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából – ¹²hadd hallja meg ezt egész Izrael, hogy féljen, s ne kövessen el többé semmi ilyesmit.
¹³Ha azt hallod beszélni, hogy valamelyik városodban, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked lakóhelyül, ¹⁴előálltak közüled Béliál fiai, s eltántorították városuk lakóit, s azt mondták: ‘Gyerünk és szolgáljunk más isteneknek’ – olyanoknak, akiket ti nem ismertek –, ¹⁵akkor tarts gondos és szorgalmas vizsgálatot. Ha aztán a tényállást megállapítottad, s azt találod, hogy igaz, amit beszélnek, s valóban elkövették ezt az utálatosságot, ¹⁶akkor rögtön hányd kardélre annak a városnak a lakóit, s töröld el azt és mindazt, ami benne van, a jószággal együtt. ¹⁷Minden holmiját, amije csak van, hordd össze utcái közepére, s gyújtsd fel a várossal együtt és égesd el teljesen az Úrnak, a te Istenednek tiszteletére, s a város romhalmaz legyen mindörökre: fel ne építsék többé. ¹⁸Semmi se tapadjon ezekből az átok alá vetett dolgokból a kezedhez, hogy az Úr elforduljon haragjának gerjedelmétől, s könyörüljön rajtad, s megsokasítson téged, amint megesküdött atyáidnak, ¹⁹mivel hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, megtartod minden parancsát, amelyet én ma meghagyok neked, hogy azt tedd, ami kedves az Úr, a te Istened színe előtt.
14 ¹Fiai legyetek az Úrnak, a ti Isteneteknek! Ne vagdaljátok be magatokat, s ne nyírjátok magatokat kopaszra a halott miatt, ²mert te az Úrnak, a te Istenednek szentelt nép vagy, s téged választott ki, hogy tulajdon népe légy minden nemzet közül, amely a földön van.
³Meg ne egyétek, ami tisztátalan.
⁴Ezek azok az állatok, amelyeket megehettek: marha, juh, kecske, ⁵szarvas, vadkecske, bivaly, vadbak, zerge, gazella, jávorszarvas. ⁶Minden olyan állatot, amelynek két részre hasadt körme van és kérődzik, megehettek; ⁷azok közül azonban, amelyek bár kérődznek, de körmük nem hasadt, ne egyetek; ilyenek: a teve, a nyúl, a tengeri nyúl; ezek, mivel bár kérődznek, de körmük nem hasadt, tisztátalanok legyenek nektek; ⁸a sertés, mivel hasadtkörmű ugyan, de nem kérődzik, szintén tisztátalan legyen. Ezek húsát ne egyétek, s tetemüket ne érintsétek.
⁹Ezeket ehetitek mindazok közül, amik a vízben laknak: aminek úszószárnya és pikkelye van, azt ehetitek; ¹⁰ami úszószárny és pikkely nélkül való, azt ne egyétek, mert az tisztátalan.
¹¹Minden tiszta madarat megehettek; ¹²a tisztátalanokat, tudniillik a következőket ne egyétek: a sast, a saskeselyűt, a tengeri sast, ¹³a sólymot, a héját és a kányát faja szerint, ¹⁴a holló semmilyen fajtáját, ¹⁵a struccot, a baglyot, a sirályt, a karvalyt faja szerint, ¹⁶a gémet, a hattyút, az íbiszt, ¹⁷a búvárt, a dögkeselyűt s a vöcsköt, ¹⁸a pelikánt, a lilét, mindegyiket a maga fajával, a büdösbankát és a denevért. – ¹⁹A szárnyas rovarok közül mindaz, ami csúszik-mászik, tisztátalan legyen, s azt ne egyétek. ²⁰Mindazt, ami tiszta, megehetitek.
²¹Semmiféle elhullott állatot se egyetek. A kapuidon belül levő idegennek add oda, hogy megegye, vagy annak add el, mert te az Úrnak, a te Istenednek szentelt nép vagy.
Ne főzd meg a gödölyét anyja tejében.
²²Esztendőről esztendőre vedd tizedét minden termésednek, amely a mezőn terem, ²³s az Úrnak, a te Istenednek színe előtt, azon a helyen, amelyet majd kiválaszt, hogy ott tiszteljék nevét, edd meg gabonádnak, borodnak s olajodnak tizedét, barmaidnak s juhaidnak elsőszülöttét, hogy megtanuld félni az Urat, a te Istenedet minden időben.
²⁴Ha azonban hosszú az út és messze van az a hely, amelyet az Úr, a te Istened majd kiválaszt, téged pedig annyira megáld, hogy nem bírod odavinni mindezt, ²⁵akkor add el, s tedd pénzzé mindezeket, s fogd a pénzt a kezedbe, s menj el arra a helyre, amelyet az Úr, a te Istened majd kiválaszt ²⁶és végy azon a pénzen, amit csak kívánsz, barmot, juhot, bort, részegítő italt, mindent, amit lelked óhajt, s edd meg az Úr, a te Istened előtt, s lakmározzál te és házad népe ²⁷meg a levita, aki kapuidon belül van. Vigyázz, őt el ne hagyd, mert neki nincs más osztályrésze birtokodon.
²⁸A harmadik esztendőben vedd ismét a tizedét mindannak, ami neked abban az időben terem, s rakd le kapuidban, ²⁹s jöjjön el a levita – akinek nincs más osztályrésze és birtoka melletted –, meg az idegen és az árva meg az özvegy, akik kapuidon belül vannak, s egyenek, s lakjanak jól, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened kezed minden munkájában, amelyet végzel.
15 ¹A hetedik esztendőben tarts elengedést. ²Ezt a következő módon kell intézni: Az, akinek tartozik valamivel az embertársa, a rokona vagy a testvére, nem követelheti a tartozást, mert az Úr elengedési esztendeje van. ³Az idegentől s a jövevénytől követelheted, polgártársadtól s rokonodtól nem szabad követelned. ⁴Egyáltalán nem lesz szegény és koldus közöttetek, mert megáld majd téged az Úr, a te Istened azon a földön, amelyet birtokul fog adni neked, ⁵feltéve, hogy hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, s megtartod mindazt, amit parancsolt, s amit én ma meghagyok neked. Megáld téged, amint megígérte, ⁶sok nemzetnek adsz kölcsönt, de te senkitől sem veszel kölcsönt, sok nemzeten fogsz uralkodni, de rajtad nem fog uralkodni senki sem.
⁷Ha szegénységre jut valaki a testvéreid közül, akik valamelyik városod kapuin belül laknak, azon a földön, amelyet neked az Úr, a te Istened adni fog, akkor ne keményítsd meg szívedet, s ne zárd be kezedet, ⁸hanem nyisd meg a szegény előtt és add neki kölcsön azt, amire látod, hogy rászorul. ⁹Vigyázz, nehogy istentelen gondolat támadjon benned, s nehogy azt mondd szívedben: ‘közeledik a hetedik esztendő, az elengedés esztendeje,’ s el ne fordítsd szemedet szegény testvéredtől, nem akarva kölcsönadni neki, amit kíván – hogy az Úrhoz ne kiáltson ellened, s bűnöd ne legyen, ¹⁰hanem csak adj neki, s ne ravaszkodjál semmit sem szükségének enyhítése körül, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened minden időben, s mindenben, amit kezedbe veszel. ¹¹Nem fognak hiányozni a szegények lakásod földjén: azért parancsolom neked, hogy nyisd meg kezedet szűkölködő és szegény testvéred előtt, aki veled lakik azon a földön.
¹²Ha testvéred, egy héber férfi vagy héber nő, eladja magát neked, s hat esztendeig szolgált téged, a hetedik esztendőben bocsásd szabadon. ¹³Amikor azonban a szabadsággal megajándékozod, ne engedd üres kézzel elmenni, ¹⁴hanem adj neki útravalót nyájaidból, szérűdből és sajtódból, amivel majd megáld téged az Úr, a te Istened. ¹⁵Gondolj csak arra, hogy te is rabszolga voltál Egyiptom földjén, s az Úr, a te Istened megszabadított téged; azért parancsolom tehát én ezt most neked. ¹⁶Ha azonban ő azt mondja: ‘Nem akarok elmenni’ – mivel szeret téged s házadat, s jól érzi magát nálad: ¹⁷akkor vedd az árat, s fúrd át a fülét házad ajtaján, s legyen rabszolgád mindörökké. A rabszolganővel is hasonlóan cselekedj. ¹⁸Ne fordítsd el a szemedet róluk, amikor szabadon bocsátod őket, hiszen a napszámos béréhez képest busásan szolgált neked hat esztendeig – hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened minden munkádban, amelyet végzel.
¹⁹Az elsőszülöttek közül, amelyeket szarvasmarháid és aprójószágaid ellenek, mindazt, ami hím, szenteld az Úrnak, a te Istenednek. Ne dolgozzál tehened elsőszülöttével, s ne nyírd meg juhaid elsőszülöttét: ²⁰az Úrnak, a te Istenednek színe előtt edd meg őket te és házad népe, minden egyes esztendőben, azon a helyen, amelyet majd az Úr kiválaszt. ²¹Ha azonban testi hibája van, ha sánta vagy vak, vagy valamelyik részében rút vagy nyomorult, akkor ne mutasd be az Úrnak, a te Istenednek, ²²hanem városod kapuin belül edd meg; tiszta is, tisztátalan is egyaránt ehet belőlük, éppúgy, mint a vadkecskéből meg a szarvasból. ²³Csak arra ügyelj, hogy a vérüket meg ne edd, hanem a földre öntsd, mint a vizet.
16 ¹Tartsd számon az új gabona hónapját, a tavaszi idő első hónapját, hogy pászkát készíts az Úrnak, a te Istenednek, mert abban a hónapban hozott ki téged az Úr, a te Istened azon az éjszakán Egyiptomból. ²Áldozd fel tehát a pászkát az Úrnak, a te Istenednek aprójószágaidból s marháidból azon a helyen, amelyet majd az Úr, a te Istened kiválaszt, hogy ott lakjék a neve. ³Kovászos kenyeret ne egyél akkor: hét napon át edd kovásztalanul a sanyarúság kenyerét, mert rettegéssel jöttél ki Egyiptomból, hogy megemlékezz Egyiptomból való kijöttöd napjáról életed minden napján. ⁴Ne lehessen látni kovászt egész határodban hét napon át és reggelre ne maradjon semmi sem annak a húsából, amit az első nap estéjén levágtok. ⁵A pászkát azonban nem áldozhatod fel bármelyik városodban, amelyet az Úr, a te Istened majd ad neked, ⁶hanem csak azon a helyen, amelyet majd az Úr, a te Istened kiválaszt, hogy ott lakjék a neve. Ott áldozd fel a pászkát este, napszálltakor, amikor kijöttél Egyiptomból, ⁷s azon a helyen süsd meg, és edd meg, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt. Reggel aztán kelj fel, s menj vissza sátraidhoz. ⁸Hat napon át egyél kovásztalant, s a hetedik napon munkát ne végezz, mivel az Úrnak, a te Istenednek záróünnepe az.
⁹Attól a naptól kezdve pedig, amelyen a vetésre veted a sarlót, számlálj hét hetet magadnak ¹⁰és akkor üld meg a hetek ünnepét az Úrnak, a te Istenednek kezed önkéntes ajándékával, amelyet az Úrnak, a te Istenednek áldásához képest kell bemutatnod. ¹¹Lakmározzál akkor az Úr, a te Istened előtt te és fiad meg lányod, rabszolgád és rabszolganőd meg a levita, aki kapuidon belül van, a jövevény, az árva meg az özvegy, akik köztetek laknak – azon a helyen, amelyet majd az Úr, a te Istened kiválaszt, hogy ott lakjék a neve. ¹²Emlékezzél meg arról, hogy rabszolga voltál Egyiptomban, s tartsd meg, s tedd meg, amit ez a parancs megszab.
¹³A sátrak ünnepét is üld meg hét napon át, amikor betakarítod termésedet a szérűről és a sajtóból, ¹⁴s lakmározzál ünnepeden te és fiaid meg lányod, rabszolgád és rabszolganőd meg a levita, a jövevény, az árva és özvegy, akik kapuidon belül vannak. ¹⁵Hét napon át ülj ünnepet az Úrnak, a te Istenednek azon a helyen, amelyet majd az Úr kiválaszt és megáld téged az Úr, a te Istened minden termésedben s kezed minden munkájában és vigasságban leszel.
¹⁶Esztendőnként három ízben meg kell jelennie közüled minden férfinak az Úr, a te Istened színe előtt azon a helyen, amelyet majd kiválaszt: a kovásztalanok ünnepén, a hetek ünnepén, s a sátrak ünnepén. De ne jelenjék meg senki sem üres kézzel az Úr előtt, ¹⁷hanem mutasson be mindenki áldozatot ahhoz képest, amije van, ahhoz az áldáshoz képest, amelyet az Úr, az ő Istene juttat majd neki.
¹⁸Bírákat és elöljárókat kell rendelned törzsről törzsre minden kapudba, amelyet neked az Úr, a te Istened adni fog, hogy ítéljék a népet igaz ítélettel ¹⁹és részrehajlás nélkül. Ne légy személyválogató, s ne fogadj el ajándékot, mert az ajándék megvakítja a bölcsek szemét, s elferdíti az igazak szavát. ²⁰Igazsággal kövesd, ami igazságos, hogy élhess és birtokolhasd azt a földet, amelyet neked az Úr, a te Istened adni fog.
²¹Ne ültess berket vagy valamilyen fát az Úr, a te Istened oltára mellé. ²²Ne készíts és ne állíts magadnak oszlopot sem: gyűlöli azt az Úr, a te Istened.
17 ¹Ne vágj az Úrnak, a te Istenednek olyan juhot vagy marhát, amelyben fogyatkozás vagy valamilyen hiba van, mert utálatosság az az Úr, a te Istened előtt.
²Ha nálad, valamelyik kapudban, amelyet neked az Úr, a te Istened adni fog, olyan férfi vagy nő akad, aki azt cselekszi, ami gonosz az Úr, a te Istened színe előtt, s megszegi az ő szövetségét, ³s elmegy és más isteneket szolgál és imád, a napot, a holdat vagy az ég egész seregét, amit nem parancsoltam, ⁴s jelentik ezt neked, s te, miután hallottad, szorgalmasan vizsgálódsz, s azt találod, hogy igaz, s megtörtént ez az utálatosság Izraelben: ⁵akkor vidd ki azt a férfit vagy azt a nőt, aki ezt a felette gonosz dolgot művelte, városod kapuihoz, s köveztesd agyon. ⁶Két vagy három tanú szavára szabad azonban csak megölni a kivégzendőt: senkit sem szabad megölni, ha csak egy ember mond ellene tanúbizonyságot. ⁷A tanúk keze kezdje meg a kivégzését: aztán vesse rá kezét a többi ember. Így távolítsd el a gonoszt magad közül.
⁸Ha nehéznek s kétségesnek látod az ítélkezést vér és vér között, per és per között, lepra és lepra között, s azt látod, hogy eltérőek a bírák szavai kapuidban, akkor kelj fel és menj fel arra a helyre, amelyet majd az Úr, a te Istened kiválaszt, ⁹s menj el a levita nemzetségből való papokhoz meg ahhoz a bíróhoz, aki abban az időben lesz, s kérdezd meg őket, s ők majd közlik veled a helyes ítéletet. ¹⁰De aztán tedd meg mindazt, amit azok mondanak, akik annak a helynek a gondviselői, amelyet az Úr kiválaszt, meg amire tanítanak téged ¹¹az Ő törvénye szerint, s kövesd ítéletüket, s ne térj el attól se jobbra, se balra. ¹²Aki pedig felfuvalkodik, s nem akar engedelmeskedni a pap parancsának, aki abban az időben szolgál az Úrnak, a te Istenednek, és a bíró végzésének, az az ember halállal lakoljon: távolítsd el a gonoszságot Izraelből, ¹³hogy az egész nép hallja és féljen és többé kevélyen senki fel ne fuvalkodjék.
¹⁴Ha majd bemégy arra a földre, amelyet neked az Úr, a te Istened adni fog, s elfoglalod, s laksz rajta, s azt mondod: ‘Királyt állítok magam fölé, mint ahogy körös-körül minden nemzetnek van,’ ¹⁵akkor azt tedd királlyá, akit majd az Úr, a te Istened választ ki testvéreid közül. Nem tehetsz királlyá más nemzetből való embert, aki nem testvéred.
¹⁶Az pedig, akit királlyá tesznek, ne tartson sok lovat magának, s ne vezesse vissza a népet Egyiptomba, hogy a lovasok számával büszkélkedjen, holott az Úr megparancsolta nektek, hogy ne térjetek többé vissza arra az útra. ¹⁷Ne legyen neki nagyon sok felesége, hogy magukhoz ne édesgessék szívét, se mérhetetlen mennyiségű ezüstje s aranya. ¹⁸Amikor pedig elfoglalja királysága trónját, írassa le magának egy könyvbe e törvény másolatát, a levita törzsből való papoktól véve a mintapéldányt, ¹⁹s legyen az nála és olvasgassa azt élete minden napján, hogy megtanulja félni az Urat, az ő Istenét, s megtartsa az ő igéit és szertartásait, amelyeket ez a törvény parancsol, ²⁰és szíve kevélyen testvérei fölé ne emelkedjék, s el ne térjen ettől a parancstól se jobbra, se balra, hogy ő és fiai hosszú ideig uralkodjanak Izrael fölött.
18 ¹A papoknak, a levitáknak, mindazoknak, akik ebből a törzsből valók, ne legyen osztályrészük s örökségük, mint a többi izraelitának, hanem az Úr tűzáldozataiból és ajándékaiból éljenek. ²Semmi mást ne kapjanak testvéreik birtokából, mert maga az Úr az ő örökségük, amint megmondta nekik.
³A következő legyen a papok járandósága a néptől, azoktól, akik áldozatot mutatnak be, akár marhát, akár juhot vágnak: a papnak adják a lapockát meg a gyomrot; ⁴őt illesse a gabonának, a bornak és az olajnak a zsengéje, a juhnyírásból a gyapjú első része, ⁵mert őt választotta ki az Úr, a te Istened valamennyi törzsed közül, hogy az Úr nevének szolgálatában álljon, ő és fiai mindörökké.
⁶Ha egy levita eljön városaid valamelyikéből, bármelyikből, egész Izraelben, ahol lakik, s oda akar menni, s arra helyre kívánkozik, amelyet majd az Úr kiválaszt: ⁷éppúgy szolgálhat az Úr, az ő Istene nevében, mint többi levitatestvére, aki abban időben az Úr előtt áll. ⁸Az eledelekből ugyanakkora részt nyerjen, mint a többiek, azon kívül, ami a városában levő atyai örökségből illeti.
⁹Ha majd bemégy arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, vigyázz, ne akard utánozni azoknak a nemzeteknek az utálatosságait. ¹⁰Ne akadjon közötted, aki fiát vagy lányát átviszi a tűzön, hogy megtisztítsa, vagy aki jósoktól tudakozódik, aki álmokat s jeleket magyaráz, ne legyen varázsló, ¹¹se bűbájos, se aki ördöngösöktől vagy jósoktól kér tanácsot, se aki halottaktól kérdez igazságot. ¹²Mindezt ugyanis utálja az Úr, s az effajta vétkekért törli el azokat a nemzeteket utadból. ¹³Légy tökéletesen és fogyatkozás nélkül az Úrral, a te Isteneddel. ¹⁴Azok a nemzetek, amelyek földjét majd elfoglalod, varázslókra és jósokra hallgatnak: téged azonban másképp teremtett az Úr, a te Istened.
¹⁵Prófétát támaszt neked az Úr, a te Istened a te saját nemzetségedből s a te testvéreid közül, úgy, mint engem: arra hallgass. ¹⁶Azt kérted ugyanis az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben, amikor együtt volt a gyülekezet: ‘Ne halljam tovább az Úrnak, az én Istenemnek szavát, s ne lássam tovább ezt a felette nagy tüzet, hogy meg ne haljak.’ ¹⁷Erre azt mondta az Úr nekem: ‘Jól mondták mindezt. ¹⁸Prófétát támasztok majd nekik a testvéreik közül, hozzád hasonlót, s annak a szájába adom szavaimat, hogy elmondja nekik mindazt, amit parancsolok nekik. ¹⁹Aki az ő szavára, amelyet az én nevemben szól, hallgatni nem akar, azon majd én bosszút állok. ²⁰Viszont a prófétát, aki elkapatja magát, s olyat mer szólni nevemben, amit én nem parancsoltam neki, hogy mondjon, vagy más istenek nevében szól, azt meg kell ölni.’ ²¹Ha erre te magadban gondolkodva azt feleled: ‘Miről tudom megismerni azt az igét, amelyet nem az Úr mondott?’ ²²Ez legyen a jeled: Amit a próféta az Úr nevében megjövendöl és nem következik be, azt nem mondta az Úr, hanem lelke elkapatottságában maga a próféta koholta; ne félj tehát tőle!
19 ¹Ha majd elpusztítja az Úr, a te Istened azokat a nemzeteket, amelyeknek a földjét neked fogja adni, s te elfoglalod azt, s megtelepedsz városaiban és házaiban: ²jelölj ki magadnak három várost azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened neked ad birtokul. ³Készítsd el hozzájuk szorgosan az utat, s oszd három egyenlő részre földed egész területét, hogy annak, aki emberölés miatt menekül, közel legyen az a hely, ahol megmenekülhet.
⁴A következő törvény álljon arra az emberre, aki emberölés miatt menekül. Meg kell hagyni az életét annak, aki nem szántszándékkal öli meg embertársát s akiről nyilvánvaló, hogy sem tegnap, sem tegnapelőtt nem táplált gyűlöletet ellene, ⁵hanem egyszerűen elmegy vele az erdőre fát vágni, s a favágásnál kiszalad a fejsze a kezéből, s a nyeléről leesett vas felebarátját találja és megöli: az ilyen meneküljön a fent említett városok egyikébe, hogy életben maradjon, ⁶hogy annak a hozzátartozója, akinek a vérét kiontotta, a fájdalomtól ingerülten, űzőbe ne vegye és ha az út hosszú, utol ne érje, s agyon ne üsse, noha nem méltó a halálra, minthogy nyilvánvaló, hogy előzetesen semmi gyűlölettel sem viseltetett az ellen, akit megölt. ⁷Ezért parancsolom neked, hogy három várost válassz, egyenlő távolságra egymástól. ⁸Ha pedig majd kiterjeszti az Úr, a te Istened határaidat, amint megesküdött atyáidnak, s neked adja azt az egész földet, amelyet megígért nekik – ⁹feltéve, hogy megtartod parancsait, s megteszed, amit ma meghagyok neked, hogy szeresd az Urat, a te Istenedet, s az ő útjain járj minden időben –, akkor tégy hozzá ezekhez még három várost, s kettőztesd meg a fent említett három város számát, ¹⁰hogy ártatlan vért ne ontsanak azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened neked ad birtokul, hogy vér vádja ne legyen rajtad.
¹¹Ha azonban valaki gyűlöli testvérét és leselkedik életére, s rátámad és halálra sújtja, s aztán menekül az előbb mondott városok egyikébe: ¹²akkor küldjenek érte városának vénei, s ragadtassák ki a menedékhelyről, s adják annak az embernek a hozzátartozóinak a kezébe, akinek a vérét kiontotta, s haljon meg. ¹³Ne könyörülj meg rajta: távolítsd el az ártatlan vér vádját Izraelről, hogy jó dolgod legyen.
¹⁴Ne szedd fel, s ne vidd tovább felebarátod határköveit, amelyeket őseid tűztek le birtokodon, amelyet neked az Úr, a te Istened majd azon a földön ad, amelyet birtokul nyerni fogsz.
¹⁵Egy tanú bizonysága ne bírjon érvénnyel senkivel szemben sem, semmiféle bűn vagy vétek ügyében sem: két vagy három tanú szájának kell állítania minden dolgot.
¹⁶Ha hamis tanú áll elő valaki ellen, s törvényszegéssel vádolja, ¹⁷akkor álljanak mind a ketten, akiknek ez az ügyük van, az Úr előtt a papok és a bírák színe elé, akik abban az időben lesznek ¹⁸és ha azok szorgos vizsgálódás után azt találják, hogy a tanú hamis, hogy hazugságot mondott a testvére ellen, ¹⁹akkor azt cselekedjék vele, amit ő szándékozott tétetni a testvérével: távolítsd el a gonoszt magad közül, ²⁰hogy a többiek hallják és féljenek és semmiképp se merészeljenek ilyesmit művelni. ²¹Ne könyörülj meg rajta, hanem követelj életet az életért, szemet a szemért, fogat a fogért, kezet a kézért, lábat a lábért.
20 ¹Ha hadba mégy ellenségeid ellen, s látod a lovasokat, a harciszekereket, s az ellenséges had sokaságát, amely nagyobb, mint a tied: ne félj tőlük, mert veled van az Úr, a te Istened, aki kihozott téged Egyiptom földjéről. ²Amikor pedig már közeledik az ütközet, álljon a pap a sereg elé, s így szóljon a néphez: ³‘Halljad, Izrael! Ti ma megütköztök ellenségeitekkel: meg ne ijedjen szívetek, ne féljetek, ne csüggedjetek, ne rettegjetek tőlük, ⁴mert az Úr, a ti Istenetek közöttetek van, s harcol értetek az ellenség ellen, hogy megmentsen titeket a veszedelemből.’
⁵Majd kiáltsák ki az elöljárók csapatonként a sereg hallatára: ‘Kicsoda az az ember, aki új házat épített és még nem avatta fel? Menjen és térjen vissza a házába, hogy meg ne találjon halni harcban, s ne más avassa fel. ⁶Kicsoda az az ember, aki szőlőt ültetett, s még nem fordította termőre, hogy mindenki ehessék róla? Menjen, s térjen vissza házába, hogy meg ne találjon halni a harcban, s ne más ember végezze el dolgát. ⁷Kicsoda az az ember, aki feleséget jegyzett el magának, s még nem vette el? Menjen, s térjen vissza házába, hogy meg ne találjon halni a harcban, s ne más ember vegye el.’ ⁸Miután ezt elmondták, intézzék még a következő szavakat a néphez: ‘Kicsoda félénk és ki rettegő szívű ember? Menjen és térjen vissza házába, hogy ne tegye testvérei szívét is olyan rettegővé, mint amilyen rettegő önmaga.’ ⁹Amikor aztán a sereg elöljárói elhallgattak és befejezték a beszédet, készítse el mindenki a harcra csapatait.
¹⁰Ha egy várost megvívni mégy, először kínáld fel a békét. ¹¹Ha elfogadja, s megnyitja előtted kapuit, akkor az egész nép, amely benne van, maradjon életben, fizessen adót és szolgáljon neked. ¹²Ha azonban nem akar szövetségre lépni, s hadat kezd ellened, akkor vedd ostrom alá, ¹³s ha kezedbe adja az Úr, a te Istened, hányj benne kardélre minden férfit, ¹⁴az asszonyokat pedig meg a gyermekeket s az állatokat s mindazt, ami a városban van, az egész zsákmányt, oszd szét a seregnek, s egyél az ellenségeidtől szerzett zsákmányból, amelyet neked ad az Úr, a te Istened.
¹⁵Így járj el mindazokkal a városokkal, amelyek igen messze vannak tőled, s nem azok közül a városok közül valók, amelyeket birtokul nyersz. ¹⁶Azokban a városokban azonban, amelyeket birtokul nyersz, egyáltalában senkit se hagyj életben, ¹⁷hanem hányd kard élére a lakosokat, tudniillik a hetitákat, az amoritákat, a kánaániakat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat, úgy ahogy az Úr megparancsolta neked, ¹⁸hogy meg ne találjanak tanítani titeket arra, hogy elkövessétek mindazokat az utálatosságokat, amelyeket ők cselekedtek isteneiknek, s vétkezzetek az Úr, a ti Istenetek ellen.
¹⁹Ha hosszú ideig ostromolsz egy várost, s ostromló művekkel veszed körül, hogy bevedd, ki ne vágd azokat a fákat, amelyekről enni lehet, s ne pusztítsd el fejszével körös-körül a vidéket, mert fa az és nem ember, s nem szaporítja az ellened hadakozók számát. ²⁰Azokat a fákat, amelyek nem gyümölcstermők, hanem vadak, s más célokra valók, kivághatod, s az ostromló művekhez felhasználhatod, amíg be nem veszed a várost, amely ellened hadakozik.
21 ¹Ha meggyilkolt ember holttestére bukkannak azon a földön, amelyet neked az Úr, a te Istened adni fog, s nem tudni, ki a gyilkos: ²akkor menjenek ki véneid és bíráid, s mérjék meg a holttest helyétől a körülötte levő városok távolságát, ³s amelyiket a legközelebbinek találják, annak a városnak a vénei vegyenek egy üszőt a csordából, amelyik igát még nem húzott, s földet ekevassal nem hasított, ⁴s vigyék ki egy zordon és köves völgybe, amelyet még soha fel nem szántottak és be nem vetettek és ott szegjék nyakát az üszőnek. ⁵Aztán járuljanak oda a papok, Lévi fiai, akiket az Úr, a te Istened kiválasztott, hogy neki szolgáljanak, nevében áldjanak, s az ő szavuk alapján ítéljenek meg minden ügyet, s minden tiszta vagy tisztátalan dolgot, ⁶s annak a városnak a vénei lépjenek a meggyilkolthoz, mossák meg kezüket a völgyben leütött üsző felett ⁷és mondják: ‘A mi kezünk nem ontotta ezt a vért, s a mi szemünk nem látta a gyilkosságot. ⁸Légy kegyelmes, Uram, népedhez, Izraelhez, amelyet megszabadítottál, s ne ródd fel ezt az ártatlan vért népednek, Izraelnek.’ Erre ők mentesülnek a vér vádjától. ⁹Így mentesítsd magadat a kiontott ártatlan vértől, megtéve azt, amit az Úr parancsolt.
¹⁰Ha hadba mégy ellenségeid ellen, s az Úr, a te Istened a kezedbe adja őket és foglyokat ejtesz, ¹¹s a foglyok között meglátsz egy szép asszonyt, s azt megszereted, s feleségül akarod venni: ¹²akkor vidd be házadba, s ő nyírja le haját, vágja le körmeit, ¹³vesse le azt a ruhát, amelyben fogságba jutott, lakjék a házadban és sirassa atyját és anyját egy hónapig; akkor aztán bemehetsz hozzá, hálhatsz vele és a feleséged lehet. ¹⁴Ha azonban később nem tetszik neked, akkor szabadon kell bocsátanod: sem pénzért el nem adhatod, sem hatalmaskodással nem sanyargathatod, minthogy megaláztad.
¹⁵Ha valakinek két felesége van, egy kedves meg egy gyűlölt, s azok fiúkat szülnek tőle, s a gyűlöltnek a fia lesz az elsőszülött: ¹⁶akkor, amikor el akarja osztani vagyonát a fiai között, a kedvesnek a fiát nem teheti elsőszülötté, s nem helyezheti a gyűlöltnek a fia elé, ¹⁷hanem a gyűlöltnek a fiát kell elismernie elsőszülöttéül, s annak kell kettős részt adnia mindabból, amije van, mert az az ő gyermekeinek zsengéje, s azt illeti az elsőszülöttség.
¹⁸Ha valakinek nyakas és makacs fia van, aki nem hallgat apja és anyja parancsára, s bár megfenyítik, mégsem akar engedelmeskedni: ¹⁹akkor fogják meg, s vigyék városának véneihez, az ítélkezés kapujához, ²⁰s mondják nekik: ‘Ez a mi fiunk nyakas és makacs, intéseinkre hallgatni nem akar, lakmározásnak, tobzódásnak, s ivásnak adja magát.’ ²¹Erre kövezze meg őt a város népe és haljon meg, hogy eltávolítsátok a gonoszságot magatok közül, s egész Izrael hallja és féljen.
²²Ha valaki főbenjáró bűnt követ el, s kivégzik, s akasztófára függesztik: ²³holtteste ne maradjon a fán, hanem még aznap temessék el, mert Isten átkozottja az, aki a fán függ: semmiképpen se tedd tisztátalanná földedet, amelyet neked az Úr, a te Istened birtokul adni fog.
22 ¹Ha testvéred marhája vagy juha eltéved, ne nézd és ne menj el mellette, hanem hajtsd vissza testvéredhez. ²Ha testvéred nincs közel hozzád, vagy nem ismered őt: akkor hajtsd be házadba, s legyen nálad, míg testvéred nem keresi, s vissza nem veszi. ³Ugyanígy cselekedjél szamarával, ruhájával, testvéred minden elveszett holmijával: ha megtalálod, ne hagyd ott azért, mert másé.
⁴Ha azt látod, hogy testvéred szamara vagy marhája elesett az úton, ne nézz másfelé, hanem emeld fel vele együtt.
⁵Asszony ne öltözzék férfiruhába, s férfi ne használjon asszonyi ruhát: mert utálatos Isten előtt, aki ilyesmit tesz.
⁶Ha az úton jársz és fán vagy földön madárfészket találsz, s az anyamadár rajta ül a fiókákon vagy a tojáson, ne fogd meg fiókáival együtt, ⁷hanem engedd elmenni és csak a fiókákat ejtsd foglyul, hogy jó dolgod legyen és hosszú ideig élj.
⁸Ha új házat építesz, készíts védőfalat körben a tetőre, hogy vérontás ne történjék házadban, s vétkessé ne légy, ha valaki megcsúszik, s leesik onnan.
⁹Ne vesd be szőlődet másféle maggal: hogy a termés is, amelyet vetettél s az is, ami a szőlődön terem, egyaránt szentté ne legyen. ¹⁰Ne szánts egyszerre marhával és szamárral. ¹¹Ne öltözz gyapjúból és lenből vegyesen szőtt ruhába.
¹²Bojtokat készíts a köpenyedre, mellyel befeded magad, a szélére, mind a négy sarkára.
¹³Ha valaki feleséget vesz, s aztán meggyűlöli, ¹⁴s ürügyet keres, hogy annak alapján elbocsáthassa, s azért rossz hírét költi és azt mondja: ‘feleségül vettem ezt és ezt, s amikor bementem hozzá, nem találtam szűznek’, ¹⁵akkor a nő apja és anyja fogják a nőt, s vigyék ki magukkal szüzességének jeleit a város véneihez, akik a kapuban vannak, ¹⁶s mondja az apa: ‘Lányomat ennek s ennek adtam feleségül, s mivel gyűlöli, ¹⁷rossz hírét költi, s azt mondja: Nem találtam lányodat szűznek – pedig íme, itt vannak lányom szüzességének jelei’ –, és terítsék ki a ruhát a város vénei előtt. ¹⁸Erre fogják meg az illető város vénei a férfit, veressék meg, ¹⁹s azon felül ítéljék arra, hogy száz sékel ezüstöt adjon a lány apjának, amiért rossz hírét költötte Izrael egyik szűzének és tartsa meg a nőt feleségül, s el ne bocsáthassa egész életében.
²⁰Ha azonban igaz, amit a szemére vet, s nem talált szüzességet a lányban, ²¹akkor vessék ki a lányt apja házának ajtaján, városának férfiai pedig kövezzék halálra, mert gonoszságot cselekedett Izraelben, minthogy paráználkodott apja házánál: távolítsd el a gonoszságot magad közül.
²²Ha valaki másnak a feleségével hál, haljon meg mind a kettő, vagyis a házasságtörő férfi meg a házasságtörő asszony: távolítsd el a gonoszságot Izraelből.
²³Ha valamely szűzlányt eljegyez egy férfi, s valaki a városban találkozik és hál vele, ²⁴akkor vidd ki mind a kettőt az illető város kapujához, s kövezd agyon: a lányt, mert nem kiáltott, noha benn volt a városban, a férfit, mert megalázta felebarátjának feleségét – távolítsd el a gonoszságot magad közül. – ²⁵Ha azonban a mezőn találkozik a férfi az eljegyzett leánnyal, s megragadja, s hál vele, akkor csak ő haljon meg egyedül. ²⁶A lányt ne érje semmi se, mert nem halálra méltó, mivel olyasmi történt a leánnyal, mint amikor a rabló rátámad a felebarátra és megöli: ²⁷egyedül volt a mezőn, kiáltott, de nem volt senki sem ott, aki megszabadíthatta volna.
²⁸Ha egy férfi olyan szűzleánnyal találkozik, akinek nincsen jegyese, s megragadja a lányt, s hál vele, s az ügy a törvény elé kerül: ²⁹akkor adjon az, aki vele hált, a lány apjának ötven sékel ezüstöt, a lányt pedig vegye feleségül, minthogy megalázta, s el ne bocsáthassa egész életében.
23 ¹Senki se vegye el apja feleségét, s fel ne emelje apja takaróját!
²Az olyan ember, akinek heréjét szétzúzták vagy kivágták, vagy akinek a szeméremtestét levágták, ne jusson be az Úr gyülekezetébe. ³Mámzer, vagyis parázna személytől született ember ne jusson be az Úr gyülekezetébe a tizedik ízig, ⁴ammoniták és moabiták még a tizedik nemzedék után se, sohase jussanak be az Úr gyülekezetébe, ⁵mivel nem akartak elétek jönni kenyérrel és vízzel az úton, amikor kijöttetek Egyiptomból, s mivel felbérelték ellened Bálámot, Beor fiát Paddan-Arámból, hogy átkozzon meg téged, ⁶csakhogy az Úr, a te Istened nem akarta meghallgatni Bálámot, hanem áldásodra fordította átkát, mert szeretett téged; ⁷ne köss velük békét, s ne keresd javukat soha életedben.
⁸Az edomitát ne utáld, mert testvéred, sem az egyiptomit, mert jövevény voltál földjén: ⁹akik ezektől harmadízen születnek, bejuthatnak az Úr gyülekezetébe.
¹⁰Ha hadba vonulsz ellenségeid ellen, őrizkedjél minden rút dologtól. ¹¹Ha olyan ember lesz közöttetek, aki éjszakai álom miatt tisztátalanná válik, az menjen ki a táboron kívülre, ¹²s ne térjen vissza, míg estefelé vízben meg nem fürdött. Napnyugta után azonban visszatérhet a táborba. ¹³Tarts fenn a táboron kívül egy helyet, s oda menj ki a természet szükségeire. ¹⁴Viselj ásócskát az öveden, s ha leülsz, áss egy gödröt, aztán a kiásott földdel fedd be azt, ¹⁵amivel megkönnyebbedtél. Mivel az Úr, a te Istened jár a táborban, hogy téged megszabadítson, s ellenségeidet kezedbe adja, szent legyen táborod és semmi undokságot se lehessen látni benne, hogy el ne hagyjon téged.
¹⁶Ne szolgáltasd ki a hozzád menekülő rabszolgát urának, ¹⁷hadd lakjék veled azon a helyen, ahol neki tetszik, s hadd maradjon akármelyik városodban: ne szomorítsd meg őt.
¹⁸Ne akadjon parázna nőszemély Izrael lányai között, se parázna férfiszemély Izrael fiai között. ¹⁹Ne ajánld fel parázna nőszemély bérét, se eb árát az Úrnak, a te Istened házában, bármi legyen is az, amit fogadtál, mert mindkettő utálatosság az Úr, a te Istened előtt.
²⁰Testvérednek ne kölcsönözz pénzt, gabonát vagy bármi más jószágot kamatra, ²¹csak idegennek: testvérednek kamat nélkül add kölcsön azt, amire szüksége van, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened minden munkádban azon a földön, amelyet elfoglalni mégy.
²²Ha fogadalmat teszel az Úrnak, a te Istenednek, ne késlekedj megadni, mert megköveteli tőled azt az Úr, a te Istened, s ha késlekedsz, bűnül tudja be neked. ²³Ha nem akarsz fogadalmat tenni, nem követsz el vele bűnt, ²⁴de ami kijött egyszer ajkaidon, azt tartsd meg és teljesítsd úgy, amint az Úrnak, a te Istenednek fogadtad és szabad akaratból és saját száddal ígérted.
²⁵Ha bemégy felebarátod szőlőjébe, annyi szőlőt ehetsz, amennyi tetszik, de ki nem vihetsz magaddal; ²⁶ha bemégy felebarátod vetésébe, szakíthatsz és kézzel kimorzsolhatsz kalászt, de sarlóval nem vághatsz.
24 ¹Ha valaki feleséget vesz, s azt a magáévá teszi, de az valami rút dolog miatt nem talál kedvet a szeme előtt, akkor írjon válólevelet, adja a kezébe, s bocsássa el házából. ²Ha azonban az elmegy és más férfihoz megy feleségül, ³s az is meggyűlöli, s válólevelet ad neki, s elbocsátja házából, vagy pedig, ha az meghal: ⁴akkor előbbi férje nem veheti vissza feleségül, mert tisztátalanná lett, s utálatossá vált az Úr előtt. Ne tedd bűnössé földedet, amelyet neked az Úr, a te Istened birtokul adni fog.
⁵Ha valaki feleséget vesz, akkor abban az időben ne menjen hadba, s ne vessenek ki rá semmiféle közterhet, hanem éljen szabadon a házában, hogy örvendezhessék egy esztendeig a feleségével.
⁶Ne vedd el zálogul az alsó vagy a felső malomkövet, mert azzal életét adja neked zálogba az illető.
⁷Ha valakit azon kapnak, hogy elcsal valakit a testvérei, Izrael fiai közül, s eladja, s felveszi árát: meg kell ölni; távolítsd el a gonoszságot magad körül.
⁸Vigyázz szorgosan magadra, hogy a lepra csapása rád ne jöjjön. Éppen azért tedd meg és gondosan teljesítsd mindazt, amire a levita-nemzetségből való papok tanítanak téged, ahogy én parancsoltam nekik, ⁹s gondoljatok csak arra, mit tett az Úr, a ti Istenetek Mirjámmal az úton, amikor kijöttetek Egyiptomból.
¹⁰Ha visszaköveteled felebarátodtól, amivel tartozik neked, be ne menj házába, hogy zálogot végy tőle, ¹¹hanem kinn állj meg, s ő hozza ki neked, amije van. ¹²Ha az illető szegény ember, akkor ne maradjon nálad éjszakára a zálogja, ¹³hanem add vissza azt neki rögtön napszállta előtt, hogy ruházatában hálhasson és áldjon téged, s ez érdemedül szolgáljon az Úr, a te Istened előtt.
¹⁴Ne tartsd vissza a szűkölködő és szegény napszámos bérét, se a testvéredét, se a jövevényét, aki veled lakik földeden, s kapuidon belül van, ¹⁵hanem még aznap, napszállta előtt fizesd ki neki munkadíját – hiszen szegény, s abból tartja fenn életét –, hogy ne kiáltson az Úrhoz miattad, s Ő bűnül ne tulajdonítsa ezt neked.
¹⁶Nem szabad kivégezni apát gyermekei miatt, gyermeket apja miatt: mindenki csak a maga bűnéért lakolhat halállal.
¹⁷Ne ferdítsd el a jövevény és az árva igazát, s ne vedd zálogba az özvegy ruháját. ¹⁸Emlékezzél meg arról, hogy rabszolga voltál Egyiptomban, s az Úr, a te Istened szabadított meg onnan: azért parancsolom neked, hogy ezt cselekedd.
¹⁹Ha vetésedet aratod földeden, s ott felejtesz egy kévét, ne térj vissza, hogy elhozd, hanem hagyd, hogy a jövevény, az árva s az özvegy vigye el, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened kezed minden munkájában.
²⁰Ha olajfád termését szeded, ne térj vissza összeszedni, ami a fán ottmaradt, hanem hagyd a jövevénynek, az árvának s az özvegynek. ²¹Ha szőlőd szüreteled, ne szedd össze az ottmaradt fürtöket, hanem hagyd, hogy azok a jövevény, az árva s az özvegy szükségleteire szolgáljanak. ²²Emlékezzél meg arról, hogy te is rabszolga voltál Egyiptomban: azért parancsolom neked, hogy ezt cselekedjed.

KNB SZIT STL BD RUF KG