Káldi-Neovulgáta

Evangélium Lukács szerint

23 *Jézus Pilátus előtt1Akkor mindannyian fölkerekedtek, és elvitték Pilátushoz. 2Ott így kezdték vádolni: „Azt tapasztaltuk, hogy ez félrevezeti népünket. Megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt mondja magáról, hogy ő a Messiás király.” 3Pilátus megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” Ő azt felelte: „Te mondod.” 4Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a tömegnek: „Semmi vétket sem találok ebben az emberben.” 5De azok erősködtek, és azt mondták: „Föllázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig.”
   Heródes kigúnyolja Jézust6Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy ez az ember Galileából való-e.
7Amint megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki maga is Jeruzsálemben volt azokban a napokban. 8Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Már régóta szerette volna őt látni, mert hallott felőle, és remélte, hogy a szeme láttára valami csodát tesz. 9Hosszasan kérdezgette, ő azonban semmit sem felelt. 10A főpapok és az írástudók pedig ott álltak, és hevesen vádolták. 11Heródes a kíséretével együtt megszégyenítette őt, csúfot űzött belőle, aztán fehér ruhába öltöztette, majd visszaküldte Pilátushoz. 12Azon a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, előtte ugyanis haragban voltak egymással.
   Pilátus ítélete13Pilátus pedig összehívta a főpapokat, a nép vezetőit és a népet,
14és azt mondta nekik: „Idehoztátok nekem ezt az embert, mint a nép lázítóját. Kihallgattam előttetek, de semmi vétséget sem találtam ebben az emberben mindazok közül, amikkel vádoljátok. 15Sőt, Heródes sem, mert visszaküldte őt hozzánk. Láthatjátok tehát, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el. 16Megfenyítem ezért, és szabadon bocsátom.” *(17)
   *18Erre valamennyien fölkiáltottak: „Vesszen el! Bocsásd el nekünk Barabást!”
19Őt a városban történt egyik lázadás és gyilkosság miatt vetették börtönbe. 20Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. 21De azok kiáltoztak: „Feszítsd meg, feszítsd meg őt!” 22Ő azonban harmadszor is szólt hozzájuk: „De hát mi rosszat tett? Semmi halált érdemlő dolgot nem találtam benne. Megfenyítem tehát, és elbocsátom.” 23De azok nem tágítottak, hanem nagy hangon követelték, hogy feszítse meg. A lármájuk egyre erősödött. 24Pilátus ezért úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak. 25Amint kérték, szabadon bocsátotta azt, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.
   *A keresztre feszítés26Miközben elvezették, megragadtak egy bizonyos Simont, aki Cirenéből való volt. Éppen a mezőről jött. Rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.

   27Nagy népsokaság követte őt, köztük asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta.
28Jézus odafordult hozzájuk, és így szólt: „Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok! Magatokat sirassátok és gyermekeiteket! 29Mert jönnek majd napok, amikor azt mondják: »Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!«
   30Akkor elkezdik majd mondani a hegyeknek: »Szakadjatok ránk!« És a halmoknak: »Takarjatok el minket!« (Oz 10,8) 
31Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a szárazzal?”
   32Vele együtt vittek két gonosztevőt is, hogy kivégezzék.

   33Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívnak, ott megfeszítették őt, és vele a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról.
34Jézus ekkor így szólt: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”
   A ruháit elosztották, és sorsot vetettek rájuk. (Zsolt 22,19) 
35A nép bámészkodva állt ott, a főemberek pedig így gúnyolták őt: (Zsolt 22,8)  „Másokat megmentett, mentse meg most magát, ha ő a Messiás, az Isten választottja!” 36A katonák is gúnyolták őt. Odamentek, ecettel kínálták, 37és azt mondták: „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” 38Felirat is volt fölötte: „Ez a zsidók királya.”
   39A megfeszített gonosztevők közül az egyik szidalmazta: „Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd hát meg magadat, és minket is!”
40De a másik megrótta ezekkel a szavakkal: „Nem félsz Istentől? Hiszen te is ugyanazt a büntetést szenveded! 41Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de ez itt semmi rosszat sem cselekedett.” 42Aztán így szólt: „Jézus, emlékezz meg rólam, amikor eljössz országodba.” 43Ő azt felelte neki: „Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban!”
   *Jézus halála44A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, a kilencedik óráig.
45A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. 46Jézus ekkor hangosan felkiáltott: „Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!” (Zsolt 31,6)  E szavakkal kilehelte a lelkét.
   47Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: „Ez az ember valóban igaz volt.”
48Az egész sokaság, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verve tért haza.
   49Jézus minden ismerőse, és az asszonyok, akik Galileából követték őt, távolabb állva figyelték mindezt. (Zsolt 38,12) 

   *Jézus temetése50Volt egy József nevű, derék és igaz férfi, a főtanács tagja,
51aki nem értett egyet a határozatukkal és tetteikkel. Arimateából, a zsidók egyik városából származott, és maga is várta az Isten országát. 52Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. 53Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és egy sziklába vágott sírba helyezte, amelyben még senki sem feküdt. 54A készület napja volt, és közeledett a szombat. 55Az asszonyok, akik Galileából jöttek vele, utánamentek, és megnézték a sírt, hogy miképpen helyezték el a testét. 56Aztán hazatértek, illatszereket és keneteket készítettek, de a szombatot a parancs szerint nyugalomban töltötték.