32Vele együtt vittek két gonosztevőt is, hogy kivégezzék.
33Amikor a Koponyahelynek nevezett helyhez értek, megfeszítették őt ott, és vele a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról.
34Jézus ekkor így szólt: »Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.«
A ruháit elosztották, és sorsot vetettek rájuk.
(Zsolt 22,19)
35A nép bámészkodva állt ott, a főemberek pedig így gúnyolták őt: »Másokat megmentett, mentse meg most magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!«
(Zsolt 22,8)
36A katonák is gúnyolták őt. Odamentek, ecettel kínálták,
37és azt mondták: »Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!«
38Felirat is volt fölötte: »Ez a zsidók királya.«
39A megfeszített gonosztevők közül az egyik szidalmazta: »Nem a Krisztus vagy te? Szabadítsd hát meg magad, és minket is!«
40De a másik megrótta ezekkel a szavakkal: »Nem félsz Istentől? Hiszen te is ugyanazt a büntetést szenveded!
41Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de ez itt semmi rosszat sem cselekedett.«
42Aztán így szólt: »Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba.«
43Ő azt felelte neki: »Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban!«
44A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, a kilencedik óráig.
45A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt.
46Jézus ekkor hangosan felkiáltott: »Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!«E szavakkal kilehelte a lelkét.
(Zsolt 31,6}<fs)