Keresés a Bibliában

32 1Amikor azonban a nép látta, hogy Mózes késik lejönni a hegyről, összegyűlt Áron ellen, és azt mondta: »Rajta, készíts nekünk isteneket, hogy előttünk járjanak! Nem tudjuk ugyanis, hogy mi történt Mózessel, azzal az emberrel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről!« 2Áron erre azt mondta nekik: »Szedjétek le az aranyfüggőket feleségeitek, fiaitok és lányaitok füléről, és hozzátok el hozzám!« 3Meg is tette a nép, amit parancsolt, és elvitte Áronhoz a fülbevalókat. 4Ő pedig átvette, öntőmesterséggel megformálta, és öntött borjút készített belőlük. Erre ők azt mondták: »Ezek a te isteneid, Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről!« 5Amikor Áron látta ezt, oltárt épített eléje, és hírnök szavával kikiáltatta: »Holnap ünnepe lesz az Úrnak!« 6Másnap aztán kora reggel felkeltek, egészen elégő- és békeáldozatokat áldoztak, aztán leült a nép enni és inni, majd nekiállt játszani.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

32,1 A nép látható bálványképet akar a helyett az Isten helyett, aki a neve által elrejtette saját lényegét. A borjú az erő és a termékenység szimbóluma. Baál istennek is állítottak aranyborjakat, és a Dánban és Bételben lévő izraelita szntélyekben is tiszteltek ilyeneket (1Kir 12,26-33). A pusztai történet tipikus, előre jelzi a nép későbbi elfordulásait az igaz Istentől. Nem az ember alakul Isten képére, hanem ő alakítja Istent a maga képére.