32
1Amikor azonban a nép látta, hogy Mózes késik lejönni a hegyről, összegyűlt Áron ellen, és azt mondta: »Rajta, készíts nekünk isteneket, hogy előttünk járjanak! Nem tudjuk ugyanis, hogy mi történt Mózessel, azzal az emberrel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről!«
2Áron erre azt mondta nekik: »Szedjétek le az aranyfüggőket feleségeitek, fiaitok és lányaitok füléről, és hozzátok el hozzám!«
3Meg is tette a nép, amit parancsolt, és elvitte Áronhoz a fülbevalókat.
4Ő pedig átvette, öntőmesterséggel megformálta, és öntött borjút készített belőlük. Erre ők azt mondták: »Ezek a te isteneid, Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről!«
5Amikor Áron látta ezt, oltárt épített eléje, és hírnök szavával kikiáltatta: »Holnap ünnepe lesz az Úrnak!«
6Másnap aztán kora reggel felkeltek, egészen elégő- és békeáldozatokat áldoztak, aztán leült a nép enni és inni, majd nekiállt játszani.
7Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Menj le hamar, mert vétkezett néped, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről!
8Hamar letértek arról az útról, amelyet mutattál nekik: öntött borjút készítettek maguknak, imádták azt, áldozatokat mutattak be neki, és azt mondták: ‘Ezek a te isteneid, Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről!’«
9Aztán így szólt az Úr Mózeshez: »Látom már, hogy keménynyakú nép ez!
10Hagyj engem, hadd izzék fel haragom ellenük, hogy eltöröljem őket, és téged tegyelek nagy nemzetté!«
Jegyzetek
32,1 A nép látható bálványképet akar a helyett az Isten helyett, aki a neve által elrejtette saját lényegét. A borjú az erő és a termékenység szimbóluma. Baál istennek is állítottak aranyborjakat, és a Dánban és Bételben lévő izraelita szntélyekben is tiszteltek ilyeneket (1Kir 12,26-33). A pusztai történet tipikus, előre jelzi a nép későbbi elfordulásait az igaz Istentől. Nem az ember alakul Isten képére, hanem ő alakítja Istent a maga képére.