Keresés a Bibliában

22Az Úr azt mondta ekkor Mózesnek: »Ezt mondd Izrael fiainak: Magatok láttátok, hogy az égből szóltam hozzátok. 23Ne készítsetek tehát ezüst isteneket, és ne készítsetek magatoknak arany isteneket! 24Oltárt földből építsetek nekem, és azon mutassátok be egészen elégő- és békeáldozataitokat, apró- és lábasjószágaitokat minden olyan helyen, ahol megemlékezem nevemről: eljövök hozzád és megáldalak. 25Ha pedig kőből készítesz nekem oltárt, ne építsd azt faragott kövekből, mert ha vésőt emelsz rá, tisztátalanná válik! 26Ne lépcsőn járj fel oltáromhoz, hogy fel ne táruljon a szemérmed!
21 1Ezek azok a rendeletek, amelyeket eléjük kell terjesztened:
2Ha héber rabszolgát vásárolsz, hat esztendeig szolgáljon neked, a hetedikben váljék ingyen szabaddá! 3Ha egyedül jött, egyedül is menjen el, ha volt felesége, a felesége is menjen el vele! 4Ha azonban a gazdája adott neki feleséget, s ez fiúkat és lányokat szült, akkor az asszony és gyermekei a gazdájáé maradnak, ő pedig menjen el egyedül. 5De ha a rabszolga azt mondja: ‘Szeretem gazdámat, feleségemet és gyermekeimet, nem akarok szabaddá válni’, 6akkor vigye el gazdája Isten elé, állítsa az ajtóhoz vagy az ajtófélfához, fúrja át a fülét árral, és legyen a rabszolgája örökre! 7Ha valaki a lányát eladja rabszolgának, akkor az ne szabaduljon fel úgy, mint ahogy a rabszolgák fel szoktak szabadulni! 8Ha nem talál tetszésre a gazdája szeme előtt, akié lett, akkor engedje meg, hogy kiváltsák! Ahhoz azonban nincs joga, hogy idegen embernek eladja, mert igazságtalanul bánt vele. 9Ha a fia számára jegyzi el, akkor úgy bánjon vele, mint a lányaival. 10Ha az második asszonyt vesz magának, akkor se tagadja meg tőle az ételt, a ruházatot és a házastársi jogot. 11Ha ezt a hármat nem teljesíti, akkor elmehet ingyen, váltságdíj nélkül.
12Aki valakit úgy megüt, hogy az illető belehal, az halállal lakoljon. 13Ha azonban nem leselkedett utána, hanem Isten ejtette a kezébe, akkor meneküljön arra a helyre, amelyet majd rendelek neked. 14Ha azonban valaki szántszándékkal és orvul öli meg felebarátját, oltáromtól is szakítsd el, hogy meghaljon.
15Aki megveri apját vagy anyját, halállal lakoljon.
16Aki embert rabol, akár eladja, akár még nála van, halállal lakoljon.
17Aki megátkozza apját vagy anyját, halállal lakoljon.
18Ha férfiak verekednek, és az egyik megüti a másikat kővel vagy ököllel, de az nem hal meg, hanem csak ágynak esik: 19ha felkel, és bottal kinn tud járni, maradjon büntetlen, aki megütötte, csak a fekvés idejére adjon kártérítést és gyógyíttassa meg.
20Aki rabszolgáját vagy rabszolganőjét úgy megbotozza, hogy az a keze alatt meghal: bűnhődjék érte. 21Ha azonban él még egy-két napig, ne bűnhődjék, mert a saját pénze az.
22Ha férfiak összevesznek, s az egyikük megüt egy viselős asszonyt, és az elvetél, de más baja nem történik: akkora kártérítésre köteles az illető, amekkorát az asszony férje követel, és amennyit a bírák megítélnek. 23Ha azonban az asszony belehal, akkor adjon életet az életért. 24Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, 25égetést égetésért, sebet sebért, sérülést sérülésért. 26Ha valaki úgy megüti rabszolgája vagy rabszolganője szemét, hogy őt félszeművé teszi: bocsássa azt szabadon kiütött szeméért. 27Ha rabszolgájának vagy rabszolganőjének a fogát üti ki: szintén bocsássa szabadon.
28Ha egy ökör férfit vagy asszonyt öklel meg szarvával, s az illető meghal: kövezzék agyon az ökröt és a húsát ne egyék meg – de az ökör gazdája büntetlen maradjon. 29Ha azonban az ökör tegnap is, tegnapelőtt is öklelős volt, a gazdáját pedig már figyelmeztették, és mégsem zárta be, s az ökör férfit vagy asszonyt ölt meg: kövezzék meg az ökröt, és öljék meg a gazdáját is. 30Ha azonban pénzben váltságot szabnak ki rá, adjon életéért annyit, amennyit megszabnak. 31Ha az ökör fiút vagy lányt öklel meg szarvával: ugyanilyen megítélés alá essék. 32Ha rabszolgát vagy rabszolganőt öklel agyon, harminc sékel ezüstöt kell adni a gazdájuknak, az ökröt pedig meg kell kövezni.
33Ha valaki kinyitja a vermet, vagy újat ás, s azt nem födi be, és ökör vagy szamár esik bele: 34a verem tulajdonosa térítse meg az állat árát, de ami beleveszett, legyen az övé.
35Ha valakinek az ökre úgy megsebesíti másnak az ökrét, hogy az elhull: adják el az élő ökröt, felezzék meg az árát, és osszák meg egymás között az elhullott állat húsát. 36Ha azonban tudott dolog volt, hogy az ökör tegnap is, tegnapelőtt is öklelős volt, és a gazdája mégsem vigyázott rá: adjon egy ökröt az ökörért, de az elhullott állatot kapja meg egészen.
37Ha valaki ökröt vagy aprójószágot lop, s azt levágja vagy eladja: akkor öt lábasjószágot adjon egy ökörért, és négy aprójószágot egy juhért.
22 1Ha éjszaka kapják rajta a tolvajt a ház betörése vagy aláásása közben, és az olyan sebet kap, hogy meghal: aki megölte, nem felelős a vérért. 2Ha azonban napkelte után tette, gyilkosságot követett el, és haljon meg ő maga is. Ha a tolvajnak nincs miből megtéríteni a lopást, el kell adni őt magát. 3Ha azt, amit ellopott, élve találják meg nála, akár ökör, akár szamár, akár juh: a kétszeresét térítse meg.
4Ha valaki kárt tesz a mezőben vagy a szőlőben, azáltal, hogy jószágát a máséra ereszti legelni: mezejének és szőlőjének javával fizessen a megbecsült kár szerint.
5Ha tűz támad, tövisbe kap, és megemészti az asztagokat vagy az álló gabonát a mezőn: térítse meg a kárt, aki a tüzet gyújtotta.
6Ha valaki pénzt vagy ingóságot bíz felebarátjára megőrzés végett, s annak házából ellopják: ha a tolvaj megkerül, kétannyit térítsen meg. 7Ha a tolvaj nem kerül meg, állítsák a ház gazdáját Isten elé, és esküdjék meg, hogy nem nyújtotta ki kezét felebarátja holmijára.
8Csalárdság elkövetése ügyében, akár ökörről, akár szamárról, akár juhról, akár ruháról, akár bármiféle kártételről van szó: Isten elé kell vinni mindkét ember ügyét, s akit Isten elítél, az térítsen meg kétannyit felebarátjának.
9Ha valakire szamarat, ökröt, juhot vagy bármiféle jószágot bíz felebarátja megőrzés végett, s az elhull, megsérül vagy az ellenség elhajtja, de senki sem látta: 10eskü bizonyítsa kettejük között, hogy nem nyújtotta ki kezét felebarátja jószágára, s a tulajdonos fogadja el az esküt, amazt pedig ne kötelezzék kártérítésre. 11Ha azonban ellopták, térítse meg a kárt a tulajdonosnak. 12Ha vad tépte szét: vigye el hozzá a széttépett állatot, és ne térítse meg.
13Ha valaki kölcsön kér valami ilyesmit embertársától, s az megsérül vagy elhull: ha a tulajdonos nem volt jelen, akkor az illetőt kötelezzék a kártérítésre. 14Ha azonban a tulajdonos jelen volt, nem kell megtérítenie. Ha bérbe adták, csak a bért köteles megtéríteni.
15Ha valaki elcsábít egy szűz lányt, aki még nem volt eljegyezve, és lefekszik vele: adja meg érte a jegyajándékot, és vegye feleségül. 16Ha a szűz apja nem akarja odaadni, akkor is adja meg érte azt a pénzt, amit a szüzek jegyajándékul kapni szoktak.
17Varázslót ne hagyj életben.
18Aki állattal közösül, halállal lakoljon.
19Aki az isteneknek áldozik, nem egyedül az Úrnak, azt meg kell ölni.
20A jövevényhez ne légy kegyetlen és ne sanyargasd, hiszen ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén.
21Az özvegyet vagy árvát ne nyomorgassátok. 22Ha sanyargatjátok őket, hozzám kiáltanak. Én meghallgatom kiáltásukat, 23felizzik haragom, és megöllek titeket karddal, úgyhogy feleségeitek özvegyekké lesznek és a fiaitok árvákká.
24Ha pénzt adsz kölcsön az én népemből való szegénynek, aki közötted lakik, ne szorongasd, mint az uzsorás, és ne vess ki rá kamatot.
25Ha zálogba vetted embertársad köpenyét, naplemente előtt add vissza neki. 26Hiszen az az egyetlen takarója, testének öltözete, és nincs egyebe, amiben alhatna. Ha hozzám kiált, meghallgatom, mert én irgalmas vagyok.
27Istent ne rágalmazd, és néped fejedelmét ne átkozd.
28Tizedeidet és zsengéidet ne halogasd megadni. Fiaid közül az elsőszülöttet nekem add.
29Hasonlóképp cselekedj marháddal és aprójószágoddal: hét napig maradjon anyjánál, a nyolcadik napon add nekem.
30Szentek legyetek számomra! Mezőn széttépett állat húsából ne egyetek: a kutyának vessétek.
23 1Hazug hírt ne terjessz! Ne fogj össze a bűnössel, hogy hamis tanúságot tégy!
2Ne kövesd a tömeget gonoszság elkövetésében, és ne csatlakozz a perben a többség vallomásához, eltérve az igazságtól.
3Perben a szegénynek se kedvezz!
4Ha ellenséged eltévedt marhájára vagy szamarára bukkansz, hajtsd vissza hozzá.
5Ha látod, hogy haragosod szamara a teher alatt leroskadt, ne menj el mellette, hanem segítsd fel vele.
6Ne csavard el a szegény ember igazát.
7Óvakodj a hazug ügyektől. Ártatlan és igaz embert meg ne öless, mert én elfordulok a gonosz embertől.
8Ajándékot el ne fogadj, mert az megvakítja az okosak szemét, és elferdíti az igazak szavát.
9A jövevényt ne nyomd el, hiszen ismeritek a jövevény életét, mivel ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén.
10Hat esztendőn át vesd be szántódat, és gyűjtsd be termését, 11a hetedik esztendőben azonban hagyd ugaron. A termését hagyd a sorsára, hadd egyék meg néped szegényei. Amit azok meghagynak, hadd egye meg a mező vadja. Szőlőddel és olajfakerteddel hasonlóképp cselekedj.
12Hat napon dolgozzál, a hetedik napon pihenj meg, hogy pihenjen ökröd és szamarad, s felüdüljön rabszolganőd fia és a jövevény.
13Tartsátok meg mindazt, amit mondtam nektek: más istenek nevére ne esküdjetek, hallani se lehessen azt a te szádból.
14Esztendőnként három ízben zarándokünnepet tartsatok nekem.
15Tartsd meg a kovásztalanok ünnepét: hét napon át kovásztalant egyél, amint parancsoltam neked, abib havának idején, mert akkor jöttél ki Egyiptomból: ne jelenj meg üres kézzel színem előtt.
16Tartsd meg ezenkívül munkád zsengéinek, szántód minden veteményének aratási ünnepét, – és az évet záró ünnepet, amikor betakarítod minden termésedet a mezőről.
17Közüled minden férfi háromszor jelenjék meg esztendőnként az Úr, a te Istened előtt.
18Kovászos kenyérrel együtt ne áldozd fel áldozatom vérét, és ünnepi áldozatom kövérje ne maradjon meg reggelig.
19Földed terményeinek zsengéjét vidd el az Úr, a te Istened házába.
Ne főzz kecskegidát anyja tejében.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

21,1 A Szövetség könyve (Kiv 24,7) egy eredetileg önnálló törvénygyűjtemény. Ide fűzték be később abban a meggyőződésben, hogy minden törvény az Istennel való kapcsolaton és szövetségen alapszik. A zsidó törvénykezés kétféle parancsot ismer: az isteni jog törvényei feltétel nélküliek (vö. Tízparancs), míg az emberek közti viszonyok szabályozása egy-egy eset leírásával (kazuisztika) történik. Ezek az esetek (kázusok) igazítják el a bírókat az ítéletben.

21,2 A férfirabszolga és a rabszolganő jogai különbözőek.

21,12 Halálbüntetéssel sújtandó vétkek. A törvény különbséget tesz a szándékos és a véletlenül elkövetett tett között.

21,18 A »szemet szemért« törvénye a bírónak ad eligazitást a kárpótlás mértékére vonatkozóan, nem jogosít fel a vérbosszúra. Ezek a törvények a (véletlenül megsebesített) rabszolgát emberként (nem vagyontárgyként) kezelik.

21,37 Tulajdonjogi törvények

22,15 Az apja házában élő lány elcsábítása szintén a tulajdonjog megsértésének számított.

22,17 A varázsló mágikus szertartásokat űző nőt jelent, aki istenellenes erőkkel szövetkezik.

22,27 Aki a nép vezetőjét átkozza, magát Istent is megveti.

22,30 Csak a kultikus előírások szerint leölt állatot szabad megenni (vö. Lev 17).

23,1 Az ítélethozatalban való részvétel (a város kapujában) minden szabad izraelita joga volt.

23,10 A pihenés szükséges ahhoz, hogy az ember ne idegenedjék el önmagától munkája során, hanem megtalálja igazi hivatását.

23,14 A három terménybetakarítási ünnep emlékeztet arra, hogy a termésért hálát adjanak Istennek.