¹¹Körüljárta tehát az Úr ládája azon a napon egyszer a várost, aztán visszatért a táborba és ott maradt.
¹²Kora reggel aztán Józsue felkelt, s a papok fogták az Úr ládáját ¹³és heten közülük azt a hét harsonát, amelyet az örvendetes esztendőben szokás használni, s mentek velük az Úr ládája előtt, s menet közben egyre fújták a harsonákat. Előttük ment a fegyveres nép, s a láda után haladt a tömeg többi része, és egyre zengett a harsonaszó. ¹⁴Körüljárták tehát a második napon is egyszer a várost, aztán visszatértek a táborba. Így tettek hat napon át.
¹⁵A hetedik napon azonban már hajnalhasadáskor felkeltek és hétszer járták körül a várost a rendelet szerint. ¹⁶Amikor aztán a papok a hetedik fordulónál megfújták a harsonákat, azt mondta Józsue a népnek: »Lármázzatok, mert az Úr nektek adta a várost. ¹⁷De ezt a várost és mindazt, ami benne van, az Úrnak kell szentelni, egyedül Ráháb, a parázna nő maradjon életben mindazokkal együtt, akik vele a házában tartózkodnak, amiért elrejtette a követeket, akiket küldtünk. ¹⁸Vigyázzatok tehát, hogy semmihez se nyúljatok, ami tilos és hűtlenségbe ne essetek, s így Izrael egész tábora bűnössé ne legyen és bajba ne jusson. ¹⁹Minden aranyat, ezüstöt, réztárgyat és vasat az Úrnak kell szentelni: az ő kincsei közé kell helyezni.«
²⁰Amikor tehát megfújták a harsonákat és ez a hang és zengés a sokaság fülébe hatolt, az egész nép lármába tört ki, legott leomlottak a falak, és mindenki felment azon a helyen, amely előtte volt. Aztán bevették a várost ²¹és megöltek mindent, ami benne volt, férfit, asszonyt, csecsemőt és aggastyánt egyaránt, s a marhát, a juhot, a szamarat is kardélre hányták. ²²Azt mondta ekkor Józsue annak a két férfinak, akiket kémlelni küldött: »Menjetek be a parázna nő házába és hozzátok ki őt és mindenét, amint ezt esküvel megfogadtátok neki.« ²³Erre az ifjak bementek, s kihozták Ráhábot, szüleit, fivéreit, minden holmiját és rokonságát és elhelyezték Izrael táborán kívül.
²⁴Aztán felgyújtották a várost s mindazt, ami benne volt, kivéve az aranyat, az ezüstöt, a réztárgyakat és a vasat: ezt az Úr kincstárának szentelték. ²⁵Csak Ráhábot, a parázna nőt s apja házát s mindazt, amije volt, hagyta életben Józsue – ott is laknak Izrael körében mind a mai napig –, amiért az elrejtette azokat a követeket, akiket Jerikó kikémlelésére küldött.
Ugyanabban az időben átkot mondott Józsue: ²⁶»Átkozott legyen az Úr előtt az a férfi, aki feltámasztja és felépíti Jerikó városát! Elsőszülöttje árán rakja le alapját, s legutolsó fia árán állítsa fel kapuit.«
²⁷Az Úr tehát Józsuéval volt és hírneve elterjedt azon az egész földön.

KNB SZIT STL BD RUF KG