31

¹Szerződést kötöttem szememmel,
hogy szűzre nem tekintek.

²És mi a jutalmam Istentől felülről,
s örökrészem a Mindenhatótól a magasságból?

³Nemde a romlás a bűnös számára van,
s a balsors a gonosztevő részére!

⁴Nem látja-e ő útjaimat
és nem számlálja-e minden lépésemet?

⁵Vajon hamisságban jártam-e,
és csalárdságra sietett-e lábam?

⁶Vessen engem igaz mérlegre
és győződjék meg Isten az ártatlanságomról!

⁷Vajon letért-e lépésem az útról,
és szemem után járt-e szívem?
Tapad-e kezemhez szenny?

⁸Akkor vessek én, de más fogyassza,
és tépjék ki tövestül termésemet!

⁹Vajon bomlott-e szívem asszony után?
És leselkedtem-e barátom ajtajánál?

¹⁰Akkor feleségem más cédája legyen,
és mások hajoljanak föléje!

¹¹Mert ez gyalázat lett volna,
és igen nagy gonoszság,

¹²tűz, amely pusztít az enyészetig,
és kiirt minden termést.

¹³Semmibe vettem-e szolgám igazát,
vagy szolgálómét, amikor velem pereskedtek?

¹⁴Mitévő lennék, ha Isten felkelne ítéletre?
És ha számon kérne, mit felelnék neki?

¹⁵Nem az teremtett-e engem a méhben, aki azt is alkotta?
És nem ugyanő formált-e engem az anya testében?

¹⁶Megtagadtam-e a szegényektől, amit kívántak?
Epedni hagytam-e az özvegy szemét?

¹⁷Egyedül fogyasztottam-e falatomat,
és nem kapott-e belőle az árva is?

¹⁸– Hiszen ifjúkorom óta növekedett velem a részvét
és anyám méhéből jött ki velem! –

¹⁹Láttam-e veszni indulót úgy, hogy nem volt ruhája,
és szegényt úgy, hogy nem volt takarója,

²⁰és nem áldottak-e engem akkor az ő oldalai,
és nem melegedett-e juhaim gyapjában?

²¹Vajon fölemeltem-e kezemet az árva ellen,
mert erősebbnek láttam magamat a kapuban?

²²Akkor szakadjon le vállam a lapockájáról,
és törjék le karom a csontjáról!

²³Hisz mindig féltem volna Istentől, akár a rám szakadó ártól,
s el sem tudtam volna viselni a terhét.

²⁴Vajon az aranyat tartottam-e erősségemnek,
és mondtam-e a színaranynak: Te vagy bizodalmam!

²⁵Örültem-e annak, hogy bőven volt vagyonom,
és hogy sokat szerzett kezem?

²⁶Néztem-e a napot, amint ragyogott,
s a holdat, amint szépen úszott?

²⁷És közben engedett-e szívem titokban a csábításnak,
és csókra emeltem-e kezemet a számhoz?

²⁸Igen nagy gonoszság lett volna ez is.
Tagadása a fölséges Istennek!

²⁹Örültem-e annak romlásán, aki gyűlölt engem
és ujjongtam-e, ha baleset érte?

³⁰Hiszen nem engedtem, hogy torkom vétkezzék,
hogy átokkal kihívjam halálát.

³¹Nem mondták-e sátram lakói:
‘Ne lakjunk-e jól pecsenyéjéből?’

³²– Nem hált a jövevény az utcán,
nyitva állt ajtóm a vándornak! –

KNB SZIT STL BD RUF KG