Keresés a Bibliában

2 1Ha tehát ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki közösség, az együttérzés és a könyörület, 2tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyetértők vagytok, ugyanazon szeretet van bennetek, és együttérezve ugyanarra törekedtek. 3Ne tegyetek semmit versengésből, sem hiú dicsőségvágyból, hanem mindenki alázatosan tekintse a másikat maga fölött állónak. 4Egyiktek se tartsa csak a maga érdekét szem előtt, hanem a másokét is.
5Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt,

6aki, bár Isten alakjában létezett,
nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak,
amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell,

7hanem kiüresítette önmagát,
szolgai alakot vett fel,
és hasonló lett az emberekhez,
külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember.

8Megalázta magát, engedelmes lett a halálig,
mégpedig a kereszthalálig.

9Ezért Isten felmagasztalta őt,
és olyan nevet adott neki,
amely minden más név fölött van,

10hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd
az égben, a földön és az alvilágban,

11és minden nyelv vallja,
hogy »Jézus Krisztus az Úr!«
az Atyaisten dicsőségére.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

2,5 Jézus szeretetének legcsodálatosabb megnyilvánulása az volt, hogy mindenről lemondott, hogy bennünket üdvözíthessen.

2,6 Krisztus Isten volt, mielőtt emberré lett volna; a megtestesülésben pedig – istenségét megtartva – felvette a szolga alakját. Megtehette volna, hogy az Atyáéval azonos isteni mivoltát érvényre juttassa, ő azonban inkább az engedelmességet vállalta a kereszthalálig, hogy példát adjon nekünk az alázatra és az engedelmességre.

Versszámozás Hivatkozások