²Amikor látta, hogy Eszter királyné áll előtte, ez tetszett szemének, és ki is nyújtotta feléje arany jogarát, amelyet kezében tartott. Eszter közelebb lépett, és megcsókolta a jogar végét.
²Amikor tündöklött a királyi ruhában, és segítségül hívta Istent, mindenek urát és szabadítóját, maga mellé vette két szolgálóleányát, ²az egyikre könnyedén rátámaszkodott, mintha a gyönyörtől ájuldozna; ²a másik pedig követte földre omló ruháját tartva. ²Arca elpirult, szeme szomorúságot sugárzott és halálfélelem szorongatta. ²Belépett minden ajtón, és megállt a belső teremben a király előtt, ahol királyi trónusán ült, királyi ruhába öltözve, az aranytól és drágakövektől ragyogott: tekintete félelmetes volt, arany kormánypálcája volt a kezében.
²Amikor fölemelte tekintetét, meglátta őt, s miként egy bika, mely haragjában el akarja őt pusztítani, felkiáltott: »Ki merészelt hívatlanul belépni a terembe?« A királyné összeesett, színe sápadttá változott, szolgálóleánya fejére borult, aki előtte haladt. ²Akkor a zsidók Istene és minden teremtmény Ura szelíddé változtatta a király lelkületét. Sietve és félve lejött trónjáról, karjába vette őt, és amíg magához nem tért, gyengéd szavakkal kedveskedett neki: ²»Mi van veled, Eszter, nővérem és társam a királyságban? Testvéred vagyok, ne félj. ²Nem kell meghalnod; nem temiattad, hanem másokért hozták ezt a törvényt. ²Jöjj ide!«
²Fölemelte arany jogarát, Eszter nyakára tette, megcsókolta és azt mondta neki: »Szólj hozzám!« ²Ő így válaszolt: »Uram, olyannak láttalak, mint az Isten angyalát, s fenségedtől való félelmemben szívem megzavarodott; ²fenséges vagy, uram, arcod telve van kedvességgel.« ²Amíg beszélt, újra összeesett és majdnem meghalt. ²A király megijedt és minden szolgája is.
⁴A király erre szokása szerint előrenyújtotta kezével az arany kormánypálcát, mire Eszter felemelkedett, elébe állt

KNB SZIT STL BD RUF KG