3 ¹Mindezek után Artaxerxész király kitüntette az Ágág nemzetségéből való Ámánt, Amadáti fiát, és trónját minden fejedelme fölé helyezte, aki csak körülötte volt. ²A király szolgái pedig, akik ott forgolódtak a palota csarnokaiban, mind térdet hajtottak és leborultak Ámán előtt, mert elrendelte ezt nekik a király. Egyedül Mardókeus nem hajtott térdet és nem borult le előtte. ³Ezért a király szolgái, akik őrt álltak a palota bejáratánál, így szóltak hozzá: »Miért nem teljesíted a király rendeletét?« ⁴Miután pedig már gyakrabban szóltak, és ő mégsem akart rájuk hallgatni, jelentették Ámánnak, s kíváncsiak voltak, vajon kitart-e elhatározásában; azt hangoztatta ugyanis, hogy ő zsidó.
⁵Amikor Ámán tapasztalatból is megbizonyosodott róla, hogy Mardókeus nem hajt térdet és nem borul le előtte, nagy haragra lobbant. ⁶Kevésnek tartotta azonban, hogy az egy Mardókeusra vessen kezet – azt hallotta ugyanis, hogy zsidó származású –, azért inkább azt tökélte el, hogy kiirt minden zsidót, az egész népet, amely Artaxerxész birodalmában van.
⁷Artaxerxész uralkodásának tizenkettedik esztendejében az első hónapban, amelyet Niszánnak hívnak, Ámán jelenlétében sorsot, azaz púrt vetettek az urnába, hogy melyik napon és melyik hónapban irtsák ki a zsidók nemzetét; és kijött a tizenkettedik hónapnak, amelyet Ádárnak hívnak, a tizenharmadik napja. ⁸Ekkor így szólt Ámán Artaxerxész királyhoz: »Királyságod valamennyi tartományában szétszórtan él egy nép, elkülönülten a népek között, olyan törvényeknek hódol, amelyet a többiek nem ismernek, megvetik a király rendeleteit; ezért nem válik javára a királynak, ha nyugton hagyja őket. ⁹Ha tehát úgy tetszik neked, írásban rendeld el kiirtásukat, én pedig tízezer talentum ezüstöt mérek le kincstárad javára.« ¹⁰Erre a király lehúzta kezéről a gyűrűt, amelyet használni szokott, és átadta az Ágág nemzetségéből való Ámánnak, Amadáti fiának, a zsidók ellenségének. ¹¹Ezt mondta neki: »Az ezüstöt tartsd meg magadnak, a néppel pedig bánj tetszésed szerint.«
¹²Erre összehívták a királyi jegyzőket az első hónap tizenharmadik napján, és azok írtak, amint Ámán parancsolta, a király összes helytartóinak, a tartományok és a különböző nemzetek kormányzóinak, úgyhogy a nyelvek különbözősége mellett is minden egyes nép olvashatta és hallhatta a rendeletet, amelyet Artaxerxész király nevében az ő gyűrűjének pecsétjével láttak el. ¹³Szét is vitték a futárok a király minden egyes tartományába, hogy pusztítsák, gyilkolják le és töröljék el a zsidókat, a gyermekektől kezdve a vénig, csecsemőt és asszonyt egyaránt egyetlen napon a tizenkettedik hónap, azaz Ádár tizenharmadik napján, javaikat pedig el kell zsákmányolni.
¹³A levél mása pedig ez volt:
»Artaxerxész, a nagy király, az Indiától Etiópiáig terjedő százhuszonhét tartomány fejedelmeinek és kormányzóinak, akik uralma alatt állnak, ezt írja: ¹³Bár igen sok népen uralkodom, és hatalmam alá hajtottam az egész földkerekséget, semmi szín alatt sem kívánok visszaélni hatalmammal, hanem kegyesen és szelíden akarom alattvalóimat kormányozni, hogy minden rettegés nélkül, nyugodtan éljék életüket, és élvezzék a minden halandó számára kívánatos békét. ¹³Amikor megkérdeztem tanácsosaimat, hogyan lehetne ezt megvalósítani, az egyik, egy Ámán nevű férfi, aki bölcsességben és hűségben fölötte áll a többinek s második volt a király után, ¹³jelentette nekem, hogy az egész földkerekségen szét van szóródva egy nép, amely törvényeivel szembehelyezkedik minden nemzet szokásaival, állandóan megveti a király parancsait – így akadályozza az általunk megszilárdított egységet a nemzetek között. ¹³Megtudtuk és meggyőződtünk róla, hogy ez a nép az egész emberi nemmel ellentétben, alávaló törvények szerint él, ellenszegül a mi rendeleteinknek és veszélyezteti a birodalom békéjét. ¹³Ezért elrendeltük, hogy azokat, akiket Ámán, az összes tartományok kormányzója, akit atyánkként tisztelünk, levelében felsorol, azokat ellenségeik asszonyaikkal és gyermekeikkel együtt hányják kardélre, kíméletet ne tanúsítsanak velük szemben a jelen esztendő tizenkettedik – azaz Ádár – hónapjában a tizennegyedik napon. ¹³Ezek az elvetemült emberek egy napon szálljanak le az alvilágba, s szilárduljon meg az állam nyugalma és biztonsága. Aki viszont rejtegeti ezt a népet, ne lakhasson sem az emberek között, sem a madarak között, hanem szent tűzzel égessék el, vagyonuk pedig a birodalomé legyen. Üdv nektek!«
¹⁴A rendelet szövege, amelyet törvényként hirdettek ki minden tartományban, tudtára adta minden népnek, hogy erre a napra készüljön elő. ¹⁵A futárok a király parancsára sietve elindultak; a rendeletet csakhamar kifüggesztették Szúzában, s amíg a király és Ámán lakomát ült, maga a város megdöbbent.
¹⁵Lakomát ült minden nemzet; a király és Ámán, amikor bementek a királyi palotába, barátaikkal lakomáztak. ¹⁵Ahol csak kifüggesztették a levél másolatát, nagy sírás és jajveszékelés volt a zsidóknál. ¹⁵A zsidók atyáik Istenét hívták és ezt mondták:

¹⁵»Urunk, Istenünk,
egyedül te vagy Isten fenn az égben,
és nincs más Isten kívüled.

¹⁵Ha törvényed és parancsaid szerint tettünk volna,
békében és nyugalomban élhetnénk
életünk egész idején.

¹⁵Most azonban, mivel
nem tartottuk meg parancsaidat,
ez a szorongatás ért minket.

¹⁵Igazságos vagy, Urunk,
irgalmas, fönséges és magasztos,
és minden utad ítélet.

¹⁵És most, Uram, ne add fiaidat fogságra,
se feleségeinket meggyalázásra és pusztulásra,
aki irgalmas voltál hozzánk
Egyiptomtól egészen mostanáig.

¹⁵Könyörülj a te fő osztályrészeden
és ne add gyalázatra örökségedet,
hogy ellenségeink uralkodjanak rajtunk!«

4 ¹Amikor Mardókeus megtudta mindazt, ami történt, megszaggatta ruháját, zsákba öltözött, hamut hintett a fejére. A város közepén a téren keservesen kiáltozott, ²egészen a palota kapujáig haladva; az ugyanis tiltva volt, hogy bárki belépjen zsákba öltözötten a királyi palotába. ³Nagy volt a kesergés, böjtölés, jajveszékelés, siránkozás a zsidóknál minden tartományban, ahova a király rendelete és parancsa eljutott, és zsák meg hamu lett sokaknak az ágya.
⁴Eszterhez bementek szogálólányai és eunuchjai, és jelentették neki a dolgot. Ennek hallatára megrendült a királyné és ruhát küldött ki, hogy levetve a zsákot, abba öltöztessék fel Mardókeust, ő azonban nem fogadta el. ⁵Erre magához rendelte Aták eunuchot, akit melléje osztott be szolgálattételre a király, és meghagyta neki, keresse fel Mardókeust, és tudja meg tőle, miért cselekszik így. ⁶Aták eltávozott, kiment Mardókeushoz, aki ott állt a város terén, a palota bejárata előtt. ⁷Mardókeus elmondott neki mindent, ami történt, azt is, mennyi ezüstöt ígért Ámán a királyi kincstárnak a zsidók legyilkolása fejében. ⁸Majd átadott neki egy másolatot a kiirtásukról szóló, Szúzában is kifüggesztett rendeletről azzal, hogy mutassa meg a királynénak, és meghagyta, hogy menjen be a királyhoz, járjon közbe nála, és könyörögjön népéért. ⁸Ezt üzente: »Emlékezzél kicsiséged napjaira, amikor még kezemmel tápláltalak. Ámán ugyanis, aki második a királynál, ellenünk beszélt a halálunkra. Könyörögj az Úrhoz, s beszélj a királyhoz értünk és szabadíts meg minket a haláltól.«
⁹Aták visszatért, és jelentett Eszternek mindent, amit Mardókeus mondott. ¹⁰Eszter feleletképpen meghagyta neki, mondja meg Mardókeusnak: ¹¹»Tudja azt a király minden szolgája és valamennyi tartomány, amely uralma alatt áll, hogy aki hívatlanul lép be a király belső udvarába, legyen az férfi vagy nő, az a törvény szerint azonnal halállal lakol, hacsak a király ki nem nyújtja felé aranyjogarát, így aztán életben maradhat. Engem meg már harminc napja nem hívatott a király.« ¹²Ennek hallatára Mardókeus ¹³ismét figyelmeztette Esztert: »Ne hidd, hogy mivel a királyi udvarnál vagy, te magad menekülsz meg az összes zsidók közül. ¹⁴Ha ugyanis most hallgatsz, más úton-módon szabadulnak meg a zsidók, te pedig és atyád háza el fogtok pusztulni; ki tudja, nem azért jutottál-e királynéi méltóságra, hogy ilyen időkre készen állj?«
¹⁵Erre Eszter a következő szavakat üzente Mardókeusnak: ¹⁶»Menj, gyűjtsd egybe az összes zsidót, akit Szúzában találsz, s böjtöljetek értem. Három nap és három éjjel ételt meg italt ne vegyetek magatokhoz, és én is így fogok böjtölni szolgálóleányaimmal együtt. Akkor azután nem törődve a törvénnyel, hívatlanul is bemegyek a királyhoz, s ha el kell pusztulnom, hát elpusztulok.« ¹⁷Mardókeus erre elment, és mindenben úgy cselekedett, ahogy Eszter meghagyta neki.
¹⁷Mardókeus pedig megszaggatta ruháit, szőrzsákba öltözött, és a nép véneivel együtt reggeltől estig arccal a földre borulva

¹⁷így könyörgött:
»Ábrahám Istene, Izsák Istene
és Jákob Istene, légy áldott!

¹⁷Uram, Uram, mindenható Király,
hatalmad alá tartozik minden,
és nincs, aki akaratodnak ellenállhatna,
ha azt határoztad el, hogy megmented Izraelt.

¹⁷Te alkottad az eget és a földet
s az összes csodálatos dolgot,
amit az ég pereme magában foglal.

¹⁷Te vagy mindennek az Ura,
és nincs, aki ellenállhatna fölségednek.

¹⁷Te tudod, Uram,
hogy Izrael szabadulásáért
kész örömmel megcsókoltam volna
még a lába nyomát is Ámánnak.

¹⁷Azért nem tettem meg,
nehogy embert illessek
Istenemnek kijáró tisztelettel.
Nem borulok le, Uram, más előtt,
csak teelőtted, Uram, Istenem.

¹⁷Nem büszkeségből, megvetésből,
vagy valamiféle dicsőségvágyból cselekedtem, Uram.
Jelenj meg Uram; mutatkozz meg, Uram!

¹⁷Most tehát, Uram, Királyom,
Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene,
könyörülj meg népeden,
ellenségeink ugyanis el akarnak veszíteni minket,
örökségedet pedig kiirtani.

¹⁷Ne vesd meg tulajdonodat,
amelyet kiszabadítottál magadnak
Egyiptom földjéről.

¹⁷Hallgasd meg könyörgésemet,
légy irgalommal osztályrészedhez,
változtasd örömre gyászunkat,
hogy életben maradva dicsérjük nevedet, Urunk,
és ne zárd le azok ajkát,
akik magasztalnak téged.«

¹⁷Egész Izrael is könyörgött minden erejéből, mert biztos halál fenyegette őket.
¹⁷Eszter királyné is az Úrnál keresett menedéket, mivel rettegett a veszélytől, amely fenyegette. ¹⁷Levetette ezért díszes öltözékét, s a gyász ruháját öltötte magára, a kevélység kenetei helyett hamuval borította be a fejét, és testét böjttel sanyargatta meg. ¹⁷Szolgálólányaival a földre borult reggeltől estig és így imádkozott:

¹⁷»Ábrahám Istene, Izsák Istene, és Jákob Istene, áldott légy!
Segíts meg elhagyatottságomban,
hiszen más segítőm rajtad kívül nincsen,

¹⁷veszedelmem ugyanis nyilvánvaló.

¹⁷Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből,
hogy megmentetted Noét a vízözönből.

¹⁷Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből,
hogy te Ábrahám háromszáztizennyolc emberének
kilenc királyt adtál át.

¹⁷Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből,
hogy Jónást a hal gyomrából megmentetted.

¹⁷Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből,
hogy te Ananját, Azarját és Misaélt
kimentetted a tüzes kemencéből.

¹⁷Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből,
hogy te Dánielt az oroszlánok verméből kihoztad.

¹⁷Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből,
hogy te a halálra ítélt Hiszkijának,
a zsidók királyának,
miután életéért könyörgött,
könyörületedben tizenöt évvel toldottad meg életét.

¹⁷Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből,
hogy te Annát, aki lelke keserűségében könyörgött,
fiú utóddal ajándékoztad meg.

¹⁷Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből,
hogy te mindazokat, akik kedvesek előtted,
megszabadítod mindörökre.

¹⁷Most pedig segíts meg engem,
aki egyedül vagyok
és senkim sincs rajtad kívül,
Uram, Istenem.

¹⁷Te ismered,
hogy utálatos volt szolgálódnak
a körülmetéletlenek ágyasháza.

¹⁷Istenem, te tudod,
hogy nem ettem az átok asztaláról
és áldozati borukat nem ittam.

¹⁷Te tudod, hogy nem találtam örömet másban
attól a naptól kezdve, hogy idehoztak,
egyedül tebenned, Uram.

¹⁷Te tudod, Uram,
hogy a díszt, amelyet fejemen hordok,
utálom, mint a havi tisztuláskor
beszennyezett ruhát,
és nem viselem nyugalmam napjaiban.

¹⁷És most jöjj segítségemre árvaságomban,
adj ajkamra ékes szavakat
az oroszlán színe előtt,
tégy kedvessé előtte
és úgy hajlítsd a szívét,
hogy meggyűlölje ellenségünket
és elpusztuljon azokkal egyetemben,
akik egyetértenek vele.

¹⁷Minket meg szabadíts meg
ellenségeink kezéből,
fordítsd gyászunkat örömmé,
szomorúságunkat vidámsággá.

¹⁷Kelj föl, Istenünk, örökrészed fölé,
tedd példává.

¹⁷Jelenj meg Uram, mutatkozz meg Uram!«

KNB SZIT STL BD RUF KG