15E napok után tehát útnak eredtünk, és felmentünk Jeruzsálembe.
16Cézáreából a tanítványok közül is velünk tartottak néhányan. Magukkal hozták Mnázont, egy Ciprusról való régi tanítványt, hogy nála szálljunk meg.
17Amikor Jeruzsálembe értünk, a testvérek szívesen fogadtak minket.
18Másnap Pál velünk együtt bement Jakabhoz, és a presbiterek is mindnyájan összegyűltek.
19Miután köszöntötte őket, részletesen elmondta, mit művelt Isten a pogányok között az ő szolgálata által.
20Azok pedig, miután meghallgatták, dicsőítették Istent, neki pedig azt mondták: »Nézd, testvér, sok ezren vannak a zsidók között, akik hívők lettek, de azért mind féltékenyen tartják a törvényt.
21Rólad azonban azt hallották, hogy a Mózestől való elpártolásra tanítod azokat a zsidókat, akik a pogányok között vannak. Azt mondod nekik, hogy nem kell sem a fiaikat körülmetéltetniük, sem a szokásokat követniük.
22Mi tehát a teendő? Elkerülhetetlen, hogy a tömeg össze ne csődüljön, ha meghallják, hogy megjöttél.
23Tedd meg tehát azt, amit mondunk neked. Van nálunk négy férfi, akik fogadalmat vettek magukra.
24Vedd őket magad mellé, szentelődj meg velük, fizess helyettük, hogy megnyiratkozzanak. Akkor mindenki tudni fogja, hogy nem igaz, amit rólad hallottak; ellenkezőleg, te is megtartod a törvényt, és aszerint élsz.
25Ami pedig azokat illeti, akik a pogányok közül lettek hívők, mi megírtuk végzésünket, hogy tartózkodjanak a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fojtott állatoktól és a paráznaságtól.«
26Erre Pál maga mellé vette a férfiakat, másnap tisztulást végzett, velük együtt bement a templomba, és bejelentette, hogy a tisztulás napjai letelnek, amikor mindegyikükért bemutatják az áldozatot.
27Mikor azonban a hét nap lassan már letelt, az Ázsiából való zsidók meglátták őt a templomban, fölizgatták az egész népet, és elfogták őt.
28Közben ezt kiáltozták: »Izraelita férfiak! Segítsetek! Ez az az ember, aki a nép, a törvény és ez ellen a hely ellen tanít mindenkit mindenütt, sőt még pogányokat is behozott a templomba, és megfertőzte ezt a szent helyet!«
Jegyzetek
21,21 Ez rágalom volt, hiszen Pál, bár meggyőződése volt, hogy az üdvösséget nem a mózesi törvény betartása, hanem Krisztus kegyelme által nyerjük el, mégsem kötelezte a zsidókat soha arra, hogy hagyjanak fel a törvény betartásával. Jakab nyilván nem hitte el azokat a rágalmakat, amelyek elterjedtek Pálról; javaslata arra szolgált, hogy Pál tisztázhassa magát és a dolog rendeződjék.
21,23 A nazíreátusi fogadalomról van szó (Szám 6,1-21). A nazír, miután egy ideig tartózkodott a bortól és a tisztátalan dolgoktól, a templomba ment, hogy áldozatot mutasson be. Ha szegény volt, gazdag támogatókat keresett, hogy fizessék az áldozat költségeit. Pálnak azt ajánlják, hogy vállalja magára a kérdéses nazírok támogatását, így bizonyítsa be a törvény iránti hűségét. Pál megfogadja a tanácsot.