18
1Ezek után eltávozott Athénból, és elment Korintusba.
2Itt találkozott egy Akvila nevű, Pontuszból származó zsidóval, aki nemrégen jött Itáliából – mivel Klaudiusz elrendelte, hogy az összes zsidó távozzon Rómából –, meg a feleségével, Priszcillával, és elment hozzájuk.
3Mivel ugyanaz volt a mesterségük – sátorkészítők voltak –, náluk maradt és dolgozott.
4Minden szombaton vitatkozott a zsinagógában, hirdette az Úr Jézus nevét, és igyekezett meggyőzni a zsidókat és a görögöket.
5Amikor pedig Szilás és Timóteus megjöttek Makedóniából, Pál még többet fáradozott az igehirdetésben, és bizonyította a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus.
6Mivel azok káromlások között ellentmondtak neki, lerázta ruháit, és azt mondta nekik: »A fejeteken a véretek! Én tiszta vagyok, és mostantól fogva a pogányokhoz megyek.«
7Elköltözött tehát onnan, és betért egy bizonyos Tíciusz Jusztusz nevű istenfélő férfinak a házába. Az illető háza a zsinagóga mellé épült.
8Kriszpusz pedig, a zsinagóga elöljárója hitt az Úrban egész házával együtt, sőt, a korintusiak közül sokan, akik hallgatták, hittek és megkeresztelkedtek.
9Az Úr pedig azt mondta éjjel látomásban Pálnak: »Ne félj, csak beszélj és ne hallgass,
10mert én veled vagyok. Senki sem fog hozzád nyúlni, hogy ártson neked, mert sok népem van nekem ebben a városban.«
11Ott maradt tehát egy évig és hat hónapig, s közben tanította nekik az Isten igéjét.
Jegyzetek
18,3 A sátort kecske- vagy teveszőrből készítették; durva szőttes volt ez, akkori közismert nevén kilíkion (latinosan cilícium), mert Kilíkiából terjedt el. Pál jól értett ehhez a mesterséghez, hiszen a kilíkiai Tarzusból származott, és mint leendő írástudónak, a tanulmányok mellett kötelező volt elsajátítania egy kézműves mesterséget is, hogy ezzel keresse kenyerét, ne a tanítással.