16
1Eljutott Derbébe és Lisztrába is. Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívővé lett zsidó anyának és pogány apának volt a fia.
2A testvérek, akik Lisztrában és Ikóniumban voltak, jó véleménnyel voltak róla.
3Pál azt akarta, hogy vele menjen az útra, azért magához vette és körülmetéltette, tekintettel a zsidókra, akik ezekben a helységekben voltak; mindenki tudta ugyanis, hogy az apja pogány volt.
4Amikor sorra járták a városokat, s tudatták, mihez kell tartaniuk magukat, közölték velük a határozatokat, amelyeket az apostolok és a presbiterek hoztak, akik Jeruzsálemben voltak.
5Így az egyházak megerősödtek a hitben és gyarapodtak számban napról-napra.
6Amikor keresztülmentek Frígián és Galácia tartományán, a Szentlélek megtiltotta nekik, hogy Ázsiában hirdessék Isten igéjét.
7Míziába érve megkísérelték ugyan, hogy Bitíniába menjenek, de Jézus Lelke nem engedte őket.
8Ezért átmentek Mízián, és lementek Troászba.
9Itt látomás jelent meg Pálnak éjnek idején: egy makedón férfi eléje állt és könyörgött neki: »Jöjj át Makedóniába, és segíts rajtunk!«
10Miután ezt a jelenést látta, késedelem nélkül igyekeztünk elindulni Makedóniába. Biztosan tudtuk, hogy Isten hívott minket, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.
Jegyzetek
16,3 Pál körülmetéltette Timóteust, hogy a zsidókkal való viták során társa lehessen. A körülmetélés már nem volt kötelező, de tilos sem. Mindenesetre, amikor a zsidózók azt követelték, hogy Títuszt is metéltesse körül a mózesi előírások értelmében, Pál ezt határozottan visszautasította (Gal 2,3).
16,10 A szerző váratlanul többes szám első személyben folytatja elbeszélését (»mi-részek«). Ez sokak szerint annak a jele, hogy Lukács, az Apostolok cselekedeteinek szerzője ekkor csatlakozott Pálhoz.