Keresés a Bibliában

1 1Az első könyvben, Teofil, szóltam mindarról, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva 2addig a napig, amelyen felvétetett, miután a Szentlélek által parancsot adott apostolainak, akiket kivá-
lasztott. 3Kínszenvedése után élve megmutatta magát nekik, számos csalhatatlan jellel bizonyította be számukra, hogy él, és negyven napon át megjelenve Isten országáról beszélt nekik.
4Amikor együtt étkezett velük, meghagyta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várjanak az Atya ígéretére: »Azt hallottátok tőlem, 5hogy János csak vízzel keresztelt, ti azonban néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.«
6Erre az egybegyűltek megkérdezték tőle: »Uram, talán most állítod helyre Izrael országát?« 7Ő azonban azt mondta nekik: »Nem a ti dolgotok, hogy ismerjétek az időket és a korszakokat, amelyeket az Atya saját tetszése szerint határozott meg. 8A rátok lejövő Szentlélek azonban erővel tölt majd el benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam Jeruzsálemben és egész Júdeában, Szamariában, egészen a föld határáig.«
9Miután ezeket mondta, a szemük láttára felemelkedett, és felhő takarta el a szemük elől. 10S miközben nézték őt, amint az égbe ment, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában. 11Így szóltak: »Galileai férfiak, miért álltok és néztek az égre? Ez a Jézus, aki felvétetett mellőletek, úgy jön el ismét, ahogy az égbe felmenni láttátok.«
12Ekkor visszatértek Jeruzsálembe a hegyről, amelyet Olajfák hegyének hívnak, s amely Jeruzsálem mellett egy szombatnapi járásra van. 13Amikor beértek, felmentek a felső terembe, ahol időzni szoktak: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia, és Simon, a buzgó, végül Júdás, Jakab fia. 14Ezek mindnyájan állhatatosan, egy szívvel-lélekkel kitartottak az imádkozásban az asszonyokkal, valamint Máriával, Jézus anyjával és rokonaival együtt.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

1,13 A zsidó házak teteje vízszintes volt, mellvéddel körülvéve. A tetőteret gyakran be is fedték, így alakult ki az emeleti terem. Ez a hely igen alkalmas volt közös imák végzésére és ünnepi étkezésekre. Mivel a görög eredetiben a megjelölés előtt névelő is van (»az« emeleti terem), minden bizonnyal a közösség tagjai által jól ismert helyről volt szó. Feltehetően ugyanitt volt az utolsó vacsora is.