9
1»Atyáim Istene, irgalom Ura,
aki szavaddal teremtettél mindeneket,
2és bölcsességeddel alkottad az embert,
hogy uralkodjék a teremtményeken, amelyeket alkottál,
3hogy igazgassa a földkerekséget szentségben és igazságban,
és egyenes lélekkel igazságot tegyen:
4add meg nekem a veled együtt trónoló bölcsességet,
és ne zárj ki engem gyermekeid közül!
5Hiszen szolgád vagyok, szolgálód gyermeke,
gyenge, rövidéltű ember,
elégtelen a jog s a törvények értésére.
6Mert legyen bár valaki
mégoly tökéletes is az emberek fiai között,
a tőled eredő bölcsesség nélkül számba sem jöhet.
9Veled van bölcsességed, amely ismeri műveidet,
s amely jelen volt akkor is, amikor a világot teremtetted,
és tudja, mi kedves a szemed előtt,
és mi felel meg parancsaidnak.
10Küldd el azt szent egedből,
dicsőséged trónusától,
hogy velem legyen és velem munkálkodjék,
és megtudjam, mi kedves előtted!
11Mert ő mindezeket tudja és érti,
ezért józanul vezérel majd tetteimben,
és megőriz engem hatalmával.