5
1Akkor az igazak nagy bátorsággal állnak azok ellenébe,
akik sanyargatták őket, és hiábavalónak gondolták fáradságukat.
2Amikor ezt látják, iszonyú félelem rendíti meg őket,
s elámulnak a nem várt, hirtelen üdvösség miatt.
3Bánkódva mondják majd egymásnak,
s elfogódott szívvel sóhajtoznak:
4»Ezek azok, akiken egykor nevettünk,
akikből csúfot űztünk!
Mi, ostobák, életüket őrültségnek
és végüket dicstelennek véltük.
5Íme, mint számolják őket Isten fiai közé,
s a szentek között van részük!
6Valóban, letértünk az igazság útjáról,
az igazság világa nem fénylett nekünk,
s az értelem napja nem kelt fel számunkra!
7Az igazságtalanság és romlás útjain elfáradtunk,
bejártunk kietlen utakat,
az Úr útjáról azonban nem tudtunk.
8Mi hasznát láttuk a gőgnek?
És mit nyertünk, ha a gazdagsággal kérkedtünk?
9Mindez elmúlt, mint az árnyék,
mint a szálló mendemonda,
10mint a hajó, amely a hullámzó vizet átszeli,
amelynek, ha elhaladt, nem találni nyomát,
sem gerince ösvényét a habokon,
11és mint a légben szálló madár,
amelynek nem lehet meglelni útja nyomát,
mert a lenge levegőn suhogó szárnyakkal csapkodva
erővel hasít utat a légben,
és szárnyát lebbentve tovarepül,
s utána útjának semmi nyoma sem marad,
12vagy mint ahogy a célba lőtt nyíl után,
az átszelt levegő rögtön ismét összefolyik,
úgyhogy nem lehet látni pályáját:
13éppígy mi is, alighogy megszülettünk, máris elenyésztünk,
s az erény semmi nyomát sem tudtuk felmutatni,
sőt elemésztett minket gonoszságunk!«
14Valóban, a gonosz reménye olyan,
mint a szélfútta pehely,
mint a könnyű hab, amelyet vihar kerget,
mint a füst, amelyet a szél eloszlat,
s mint az egynapos átutazó vendég emléke!
15Az igazak ellenben örökké élnek,
és jutalmuk az Úrnál van,
gondjuk viselése a Magasságbelinél;
16ezért nyerik el az ékesség országát
s a szépség koronáját az Úr kezéből,
mert jobbjával betakarja,
és szentséges karjával megvédi őket.
17Felveszi fegyverzetül haragvó indulatát
és felfegyverzi a teremtést az ellenség megtorlására,
18felölti mellvértnek az igazságosságot,
és sisak gyanánt felteszi a kemény ítéletet;
19felveszi győzhetetlen pajzsul a szentséget,
20és dárdájává élesíti a bősz haragot.
Vele együtt a világ is harcba száll az esztelenek ellen,
21elröppennek a villámok jól találó nyilai,
s a felhőkből, mint jól kivont íjból szállnak,
és biztosan a célba csapódnak.
22Belőlük, mint parittyából haragos jégkövek röpülnek,
felzúdul ellenük a tenger vize,
s a folyók háborogva elöntik őket.
23Hatalmas vihar kel fel ellenük,
és mint a forgószél, szétszórja őket,
igazságtalanságuk pusztává teszi az egész földet,
s a gonoszság felforgatja a hatalmasok trónját.
1Hallgassatok tehát, királyok és értsetek!
Okuljatok, akik kormányozzátok a föld határait!
2Figyeljetek ti, akik sokaság fölött uralkodtok,
és népek nagy számával hivalkodtok!
3Mert az Úrtól nyertétek a hatalmat,
s a Fölségestől az uralmat,
aki számonkéri tetteiteket,
és kifürkészi terveiteket;
4mert, noha országa szolgái vagytok,
nem ítéltetek igazul,
nem tartottátok meg az igazság törvényét,
és nem jártatok Isten akarata szerint.
5Iszonyúan és hamar megjelenik nektek,
mert szigorú ítélet vár a hatalmon levőkre!
6A kicsiny ugyanis irgalmat talál,
de kemény fenyítés vár a hatalmasokra,
7mert Isten nem tart senki személyétől,
és nem fél senki rangjától,
hisz a kicsinyt is, a nagyot is ő alkotta,
s egyaránt viseli gondját mindegyiknek.
8Az erősekre azonban szigorúbb vizsgálat vár!
9Hozzátok szól tehát szavam, ti királyok,
hogy bölcsességet tanuljatok, és el ne essetek!
10Mert, akik az igazságot igazságban megtartják,
igazzá lesznek,
s akik megtanulják, védelmezőre találnak.
11Kívánjátok tehát szavaimat,
vágyódjatok utánuk, és okulásban lesz részetek!
12Ragyogó a bölcsesség és hervadhatatlan,
és könnyen meglátják azok, akik szeretik;
akik keresik, meg is találják.
13Eléje megy azoknak, akik vágyódnak utána,
s előre megmutatja nekik magát.
14Aki kora hajnalban keresi, nem kell, hogy fáradjon,
mert a portáján ülve találja.
15Róla elmélkedni tökéletes okosság,
aki érte virraszt, csakhamar gond nélkül lesz,
16mert ő maga jár körül,
s felkeresi azokat, akik hozzá méltók,
vidáman jelenik meg nekik az utakon,
és minden gondolatban találkozik velük.
17Kezdete a legőszintébb vágy az okulás után,
18az okulásra irányuló gond pedig szeretet,
a szeretet pedig törvényeinek teljesítése,
a törvények megtartása pedig a halhatatlanság teljessége,
19a halhatatlanság pedig közel hoz Istenhez,
20a bölcsesség kívánása tehát elvezet az örök uralomhoz.
21Ha tehát kedvetekre van
a trón s a jogar, ti népek fejedelmei,
szeressétek a bölcsességet,
hogy örökké országolhassatok!
22Hogy mi a bölcsesség
és hogyan keletkezett, íme, hirdetem,
nem rejtem el előttetek Isten titkait,
megvizsgálom a teremtés kezdetétől fogva,
napvilágra hozom ismeretét,
és nem hallgatom el az igazságot.
23Nem járok a sápadt irigységgel,
mert annak nincs köze a bölcsességhez.
24A bölcsek nagy száma javára van a világnak,
s az értelmes király erőssége a népnek.
25Okuljatok tehát szavaimon,
majd hasznát látjátok!
Jegyzetek
5,5 Az igazak az angyalok társaságába kerülnek.
5,17 A szöveg apokaliptikus képekkel ábrázolja Istent, aki legyőzi ellenségeit.
6,1 Salamon beszél itt a királyokhoz (vö. 1,1), és arra emlékezteti őket, hogy van Valaki, aki náluk is hatalmasabb.
6,12 A szöveg megszemélyesíti az isteni bölcsességet, úgy ábrázolja, mint Isten követét, aki a jóra inti az embereket.
6,17 Ún. lánckövetkeztetés, amely kimutatja, hogy a bölcsesség iránti vágy Isten közelébe vezet, és ezáltal az uralkodáshoz is.
6,22 A sok bölcs ember áldás a világnak.