⁹Halld meg, Izrael, az élet parancsait,
figyelj, hogy okosságot tanulj!

¹⁰Hogy van az, Izrael, hogy ellenség földjén vagy?

¹¹Megvénültél az idegen földön,
fertőzött vagy, mint a halottak,
azok közé számítanak, akik leszállnak az alvilágba.

¹²Elhagytad a bölcsesség forrását!

¹³Ha Isten útján jártál volna,
bizonnyal örökké békében lakhatnál!

¹⁴Tanuld meg, hogy hol az okosság, hol az erő,
hol az értelem – hogy azt is megtanuld:
hol van a hosszú élet és a jólét,
hol a ragyogó szem és a béke?

¹⁵Ki találta meg annak helyét,
és ki hatolt be kincseibe?

³²csak a Mindenható ismeri,
és találta meg okosságával:
ő, aki örök időre megalapította a földet,
és betöltötte barmokkal meg négylábú állatokkal.

³³Aki elküldi a fényt, s az elmegy,
és ha hívja, az remegve engedelmeskedik neki.

³⁴A csillagok örömmel ragyognak őrhelyükön,

³⁵ha hívja őket, azt mondják: »Itt vagyunk!«,
és készséggel ragyognak alkotójuknak.

³⁶Ő a mi Istenünk,
hozzá senki sem hasonlítható.

³⁷Ő ismeri a bölcsességnek minden útját,
s azt szolgájának, Jákobnak adta át,
Izraelnek, az ő kedveltjének.

³⁸Ezután megjelent a földön,
s az emberekkel társalgott.

4

¹Ez az Isten parancsainak könyve,
az örök érvényű törvény;
mindazok, akik megtartják, eljutnak az életre,
akik pedig elhagyják, meghalnak.

²Térj meg, Jákob, és ragadd meg azt,
haladj az úton annak fényessége felé, az ő világossága felé.

³Ne add másnak dicsőségedet,
se méltóságodat más nemzetnek!

⁴Boldogok vagyunk, Izrael, mert ami Istennek tetszik,
ismeretes előttünk.

KNB SZIT STL BD RUF KG