3Hálát adok Istennek – akinek, miként őseim, tiszta lelkiismerettel szolgálok –, amikor szüntelenül, éjjel-nappal megemlékezem rólad imádságaimban.
4Ilyenkor – könnyeidre emlékezve – úgy szeretnélek látni, hadd teljek el örömmel.
5Eszembe jut a benned levő képmutatás nélküli hit, amely előbb nagyanyádban, Loiszban, majd anyádban, Eunikében élt, és bizton tudom, tebenned is megvan.
6Éppen ezért figyelmeztetlek, szítsd fel magadban Isten kegyelmi ajándékát, amely kézrátételem által benned van.
7Hiszen Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét.
Jegyzetek
1,6 Az apostol buzdító szavai bensőségesek, telve aggodalommal. Isten kegyelméhez társulnia kell az emberi erőfeszítéseknek; s Pál tudatában van annak, hogy Timóteus milyen fiatal még. Tudja, hogy munkája folyamán sok, nehéz megpróbáltatás vár tanítványára, ezért aggódik annyira. A szent hívás az, amely a keresztény életre szólít. Isten örök időktől eltervezte ezt, míg végül kinyilvánította Jézus Krisztus megtestesülése által.