9
1Ekkor Elizeus próféta előhívatta a prófétafiak egyikét és azt mondta neki: »Övezd fel derekadat s vedd kezedbe ezt az olajos korsót s eredj el Rámót-Gileádba.
2Ha odaérsz, keresd fel Jéhut, Námsi fiának, Jozafátnak fiát s menj el hozzá s mondd, hogy álljon fel testvérei közül s vidd be a legbelső szobába
3s fogd az olajos szelencét s öntsd a fejére s mondd: Ezt üzeni az Úr: Felkentelek Izrael királyává. Aztán nyisd fel az ajtót s szaladj el, meg ne állj ott.«
4Elment tehát az ifjú, a próféta legénye Rámót-Gileádba.
5Amikor odaért, íme, éppen együtt ültek a sereg vezérei. Ő azt mondta: »Szavam volna hozzád, vezér!« Azt mondta erre Jéhu: »Mindannyiunk közül kihez?« Erre ő azt mondta: »Hozzád, vezér!«
6Erre az felkelt s bement a szobába, ő pedig fejére öntötte az olajat s azt mondta: »Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Felkentelek az Úr népének, Izraelnek királyává,
7hogy kiirtsd urad, Ácháb házát. Így megtorlom szolgáimnak, a prófétáknak vérét s az Úr minden szolgájának vérét Jezabelen,
10
1Volt továbbá Áchábnak hetven fia Szamariában. Leveleket írt s küldött tehát Jéhu Szamariába, a város előkelőihez s véneihez s Ácháb nevelőihez ezzel az üzenettel:
2»Mihelyt megkapjátok e levelet, minthogy nálatok vannak uratok fiai meg a szekerek, a lovak, az erős városok és a fegyverek,
3válasszátok ki a legjobbat, s aki nektek leginkább tetszik uratok fiai közül, azt ültessétek apja királyi székébe s harcoljatok uratok házáért.«
4Erre azok igen megijedtek s azt mondták: »Íme, két király nem tudott megállni előtte, hogy tudnánk ellene állni mi?«
5Elküldtek tehát az udvarnagyok, a város elöljárói meg a vének és a nevelők Jéhuhoz s üzenték: »A te szolgáid vagyunk, akármit parancsolsz, megtesszük. Nem választunk királyt magunknak: amit jónak látsz, azt cselekedd.«
6Erre egy második levelet írt nekik ezzel az üzenettel: »Ha enyéim vagytok s nekem engedelmeskedtek, vegyétek uratok fiainak fejét s holnap ilyenkor gyertek hozzám Jezreelbe.« A királyfiak – hetven ember – a város nagyjainál nevelkedtek.
7Amikor tehát a levél megérkezett hozzájuk, vették a királyfiakat s megölték a hetven embert s kosarakba tették fejüket s elküldték hozzá Jezreelbe.
8Amikor a követ odaért, jelentette neki, s szólt: »Elhozták a királyfiak fejét.« Erre ő azt felelte: »Rakjátok őket két rakásba a kapu mellé reggelig.«
9Amikor aztán megvirradt, kiment, odaállt s azt mondta az egész népnek: »Igazak vagytok! Én ugyan összeesküdtem uram ellen s megöltem őt, de ki ölte meg mindezeket?
10Nos tehát láthatjátok, hogy semmi sem hullott a földre az Úrnak azon szavaiból, amelyeket az Úr Ácháb háza ellen mondott, s az Úr megtette, amit szolgája, Illés által szólt.«
11Majd megölte Jéhu mindazokat, akik még megmaradtak Ácháb házából Jezreelben, valamint összes nagyjait, bizalmasait s papjait, úgyhogy egy sem maradt meg belőlük.
12Aztán felkelt és elment Szamariába. Amikor útján a pásztorok hajlékához jutott,
13találkozott Ahaszjának, Júda királyának testvéreivel s azt mondta nekik: »Kik vagytok?« Azok azt felelték: »Ahaszja testvérei vagyunk s lemegyünk, hogy köszöntsük a király fiait s a királynő fiait.«
14Erre ő azt mondta: »Fogjátok meg őket elevenen.« Amikor aztán megfogták őket elevenen, lemészárolták őket – negyvenkét embert – a hajlék mellett levő vízveremnél. Egyet sem hagyott meg közülük.
15Amikor aztán tovább ment onnan, Jonadábbal, Rekáb fiával találkozott s köszöntötte őt s azt mondta: »Olyan igaz-e a szíved, mint amilyen az én szívem a te szívedhez?« Azt mondta erre Jonadáb: »Igen.« »Ha igen« – mondta, – »add kezedet.« Az kezét adta neki, mire ő felvette maga mellé a szekérre,
16és azt mondta neki: »Gyere velem s lásd buzgalmamat az Úrért.« Helyet adott tehát neki szekerén,
17elvitte Szamariába s ott megölte mindazokat, akik még megmaradtak Ácháb házából Szamariában, egy szálig, az Úr azon szava szerint, amelyet Illés által szólt.
18Majd egybegyűjtötte Jéhu az egész népet és azt mondta: »Ácháb keveset tisztelte Baált, én többet fogom tisztelni.
19Most azért hívjátok hozzám Baál minden prófétáját, minden szolgáját s minden papját. Senki se maradjon el, mert nagy áldozatot mutatok be Baálnak. Aki hiányozni fog, nem marad életben.« Jéhu azonban ezt cselből cselekedte, hogy elveszíthesse Baál tisztelőit.
20Majd azt mondta: »Szenteljetek ünnepet Baálnak.« Ki is hirdettette
21és megüzente Izrael minden határába. Erre eljött Baál összes szolgája – nem maradt senki sem, aki el nem jött volna –, és bementek Baál templomába, úgyhogy Baál háza színültig megtelt.
22Azt mondta erre azoknak, akik a ruhákat kezelték: »Hozzatok ruhákat Baál minden szolgájának.« Azok elő is hozták nekik a ruhákat.
23Erre bement Jéhu Jonadábbal, Rekáb fiával Baál templomába és azt mondta Baál tisztelőinek: »Vizsgálódjatok s nézzetek utána, nehogy legyen közöttetek valaki az Úr szolgái közül, s hogy Baál szolgái egyedül legyenek.«
24Bementek tehát, hogy véresáldozatokat és egészen elégő áldozatokat tegyenek. Jéhu azonban elkészített magának kinn nyolcvan embert s azt mondta nekik: »Aki elszalaszt egyet ez emberek közül, akiket én a kezetekbe juttatok, életével lakol annak életéért.«
25Amikor aztán bevégezték az egészen elégő áldozatot, az történt, hogy Jéhu megparancsolta vitézeinek s főtisztjeinek: »Menjetek be s üssétek le őket, el ne meneküljön egy sem!« Erre kardélre hányták és odadobták őket a vitézek s a főtisztek, majd behatoltak Baál templomának városába
26s kihozták a bálványt Baál templomából és elégették
27s összetörték, aztán lerombolták Baál házát s árnyékszéket csináltak a helyére mind a mai napig.
28Jéhu tehát kipusztította Baált Izraelből,
29de Jeroboámnak, Nábát fiának bűneitől, aki vétekre vitte Izraelt, nem távozott el s nem hagyta el az aranyborjúkat, amelyek Bételben és Dánban voltak.
30Pedig az Úr azt mondta Jéhunak: »Mivel oly serényen megcselekedted azt, ami igaz és kedves volt szemem előtt s végrehajtottad Ácháb házán mindazt, amit szívem akart, fiaid negyedíziglen fognak ülni Izrael trónján.«
31Jéhu azonban nem ügyelt arra, hogy teljes szívéből az Úrnak, Izrael Istenének törvénye szerint járjon: nem távozott ugyanis Jeroboám vétkeitől, aki vétekre vitte Izraelt.
Jegyzetek
9,1 Vö. 1Kir 19,16.
9,7 Vö. 1Kir 18,4; 19,10.
10,1 Ózeás elítélte Jéhu vérengzését (Óz 1,4-5). »Áhcáb nevelői« a királyfiak nevelői voltak.
10,10 Vö. 1Kir 21,18-24.
10,15 A rekabiták törzse úgy tartotta, hogy Jahve tisztelete megkívánja a nomád életmód megtartását is (vö. Jer 35,1-11). Ezért ellenségei voltak az újításoknak, amelyeket Ácháb és utódai bevezettek.
10,18 Jéhu 841-től 814-ig uralkodott.