6és Hósea kilencedik esztendejében bevette az asszírok királya Szamariát s elhurcolta Izraelt Asszíriába és Hálában és Hábornál, Gózán folyója mellett, a médek városaiban telepítette le őket.
7Az történt ugyanis, hogy Izrael fiai vétkeztek az Úr ellen, az ő Istenük ellen, aki kihozta őket Egyiptom földjéről s a fáraónak, Egyiptom királyának kezéből s más isteneket tiszteltek
8s azon nemzetek szertartásai szerint jártak, amelyeket az Úr elpusztított Izrael fiai és Izrael királyai színe elől, mivel hasonlóképpen cselekedtek,
9meg hogy Izrael fiai igaztalan dolgokkal megbántották az Urat, Istenüket s magaslatokat építettek maguknak minden városukban, az őrtornyoktól kezdve a megerősített városokig,
10és emlékoszlopokat meg berkeket csináltak maguknak minden magas halmon és minden lombos fa alatt,
11s ott gyújtottak illatot az oltárokon, azon nemzetek szokása szerint, amelyeket az Úr eltávolított színük elől s nagyon gonosz dolgokat cselekedtek, hogy bosszantsák az Urat
12és a tisztátalanságokat tisztelték, amelyekről pedig megparancsolta nekik az Úr, hogy e dolgot ne cselekedjék.
13Figyelmeztette erre az Úr Izraelt és Júdát minden prófétája és látnoka által: »Térjetek vissza nagyon gonosz útjaitokról s tartsátok meg parancsaimat és szertartásaimat teljesen azon törvény szerint, amelyet atyáitoknak parancsoltam s amint nektek szolgáim, a próféták által meghagytam.«
14Ám ők nem hallgattak rá, hanem megkeményítették nyakukat atyáik nyakassága szerint, akik szintén nem akartak engedelmeskedni az Úrnak, Istenüknek.
Jegyzetek
17,6 Szamaria eleste Kr. e. 722 őszén volt. Szárgon a lakosságot csak Kr. e. 720-ban hurcoltatta el. A helységek Észak-Mezopotámiában fekszenek. Média a Kaszpi-tengertől délnyugatra lévő hegyvidék.
17,7 A pusztulás okai. Az elmélkedés végső megfogalmazója a babiloni fogság idején élt (vö. 19. v.).