11Dávid aztán felkerekedett, s még aznap elfutott Saul színe elől és Ákishoz, Gát királyához ment.
12Dávid láttára azonban Ákis szolgái, azt mondták uruknak: »Vajon nem ez-e Dávid, annak a földnek a királya? Nem ennek énekelték-e körtáncban, mondva:
‘Megvert Saul ezret,
Dávid pedig tízezret?’«
13Dávid a szívére vette ezeket a szavakat, s nagyon megijedt Ákistól, Gát királyától.
14Éppen azért elváltoztatta arcát előttük, dülöngött kezük között, nekiütközött a kapuajtóknak, s nyálát szakállára csurgatta.
Jegyzetek
21,14 Úgy tartották, hogy az őrültek az istenek különös védelme alatt állnak.