15 ¹Antióchosz király, Demetriosz fia a tenger szigeteiről levelet küldött Simon főpapnak, a zsidó nép fejedelmének és az egész népnek ²ezzel a szöveggel: »Antióchosz király üdvözli Simon főpapot és a zsidók népét! ³Minthogy néhány bűnöző ember hatalmába kerítette atyáink trónját, én pedig elhatároztam, hogy visszakövetelem a királyi méltóságot és helyreállítom azt úgy, amint azelőtt volt, válogatott hadsereget gyűjtöttem és hadihajókat szereltem fel. ⁴Be akarok nyomulni az országba, hogy bosszút álljak azokon, akik romlásba döntötték országunkat és elpusztítottak sok várost királyságomban. ⁵Nos tehát, jóváhagyom neked mindazt az adóelengedést, amelyet valamennyi király énelőttem adott a javadra, és felmentelek a többi szolgáltatás alól is, amely alól ők felmentettek téged. ⁶Megengedem, hogy saját pénzt veress országodban. ⁷Jeruzsálem és a szentély pedig szabad legyen. A tiéd maradjon minden fegyver, amit szereztél, és minden vár, amit építettél és amely kezeden van. ⁸Elengedem neked továbbá mindazt, amivel a királynak tartozol, és amivel a királynak a jövőben tartoznál mostantól fogva minden időre. ⁹Amint pedig hatalmunkba kerítettük az országot, nagy kitüntetéssel tüntetünk ki téged, valamint nemzetedet és a templomot, úgyhogy dicsőségeteknek híre megy majd az egész földön.«
¹⁰Elindult tehát Antióchosz a százhetvennegyedik esztendőben atyái földjére, és melléállt minden sereg. Csak kevesen maradtak Trifónnál. ¹¹Üldözőbe vette őt Antióchosz király, s ő a tengerparton menekülve, Dórába érkezett. ¹²Úgy látta ugyanis, hogy sok baj gyülemlett össze a feje felett, és a sereg elpártol tőle. ¹³Antióchosz megszállta Dórát százhúszezer fegyveressel és nyolcezer lovassal, ¹⁴és bekerítette a várost. A tenger felől a hajók támadtak, így szárazon és vízen szorongatta a várost; a ki- és bejárást mindenki elől elzárták.
¹⁵Közben visszaérkeztek Numéniosz és társai Róma városából, és a királyokhoz meg a tartományokhoz címzett leveleket hoztak magukkal. A tartalmuk ez volt: ¹⁶»Lúciusz, a rómaiak konzulja üdvözli Ptolemajosz királyt! ¹⁷Eljöttek hozzánk a zsidók követei, a mi barátaink, akiket Simon főpap és a zsidók népe küldött, hogy megújítsák a régi barátságot és szövetséget. ¹⁸Ezer mína értékű aranypajzsot is hoztak magukkal. ¹⁹Erre úgy határoztunk, hogy ezt írjuk a királyoknak és a tartományoknak: Ne hozzanak bajt rájuk, és ne hadakozzanak se ellenük, se városaik és tartományaik ellen, s támadóiknak se nyújtsanak segítséget! ²⁰Azt is jónak láttuk, hogy elfogadjuk tőlük a pajzsot. ²¹Ha országukból esetleg néhány elvetemült ember menekült volna hozzátok, adjátok ki őket Simon főpapnak, hogy törvényük szerint megbüntesse őket!« ²²Ugyanilyen értelemben írtak Demetriosz királynak, Attalosznak, Ariarátésznek, Arszakésznek, ²³továbbá minden országnak: Lampszákosznak, a spártaiaknak, Délosznak, Mindosznak, Szikiónnak, Káriának, Számosznak, Pamfíliának, Líkiának, Halikarnasszosznak, Kósznak, Szidésznek, Arádosznak, Ródosznak, Fázelisznak, Gortinának, Gnídosznak, Ciprusnak és Kirenének. ²⁴Egy másolatot pedig elküldtek belőle Simon főpapnak és a zsidók népének.
²⁵Antióchosz király pedig a következő napon megszállta Dórát. Összevont újabb és újabb csapatokat, felállította a hadigépeket, és ekképpen úgy körülzárta Trifónt, hogy az el nem menekülhetett. ²⁶Simon kétezer válogatott férfit küldött segítségére, azonkívül ezüstöt, aranyat és bőséges hadi felszerelést. ²⁷Ő azonban nem fogadta el, sőt megszegett mindent, amiben korábban megegyezést kötött vele, és ellenségévé lett. ²⁸Majd elküldte hozzá Atenóbioszt, egyik bizalmasát, hogy ezeket a szavakat közölje vele: »A ti kezetekben vannak országom városai: Joppe, Gézer és a jeruzsálemi Vár. ²⁹Határukat elpusztítottátok, súlyos csapást mértetek az országra, és meghódítottátok birodalmam sok helységét. ³⁰Most tehát, adjátok vissza az elfoglalt városokat és azon helységek adójövedelmeit, amelyeket Júdea határain túl hatalmatokba kerítettetek. ³¹Ha nem, akkor fizessetek értük ötszáz ezüst talentumot, másik ötszáz talentumot pedig az okozott kár és a városok adója fejében, különben odamegyünk és harcra kelünk ellenetek.« ³²Elment tehát Atenóbiosz, a király bizalmasa Jeruzsálembe. S amikor látta Simon dicsőségét, a csillogó aranyat és ezüstöt meg a nagyszámú szolgahadat, elcsodálkozott rajta. Majd jelentette neki a király üzenetét. ³³Simon ezekkel a szavakkal válaszolt neki: »Idegen területet nem vettünk el, és nem is birtokolunk idegen jószágot, csak atyáink örökségét, amit jogtalanul bitoroltak egy ideig ellenségeink. ³⁴S mi, mivel jó alkalom kínálkozott számunkra, magunknak követeljük atyáink örökségét. ³⁵Ami pedig Joppét és Gézert illeti, amit te visszakövetelsz, azok sok kárt tettek a népben és országunkban. Mégis adunk értük száz talentumot.« Atenóbiosz egy szóval sem válaszolt, ³⁶hanem felindultan visszatért a királyhoz, és jelentést tett neki ezekről a szavakról, Simon fényűzéséről és mindarról, amit látott. Erre nagy haragra gerjedt a király. ³⁷Közben Trifón hajón Ortóziába menekült.
³⁸A király erre a tengerpart vidékén Kendebajoszt fővezérré tette. Melléje adott gyalogos meg lovas hadat, ³⁹és megparancsolta neki, hogy vonuljon seregével Júdea ellen. Azt is elrendelte, hogy építse ki Kedront, erősítse meg a város kapuit és hadakozzék a nép ellen. A király maga Trifónt vette üldözőbe. ⁴⁰Kendebajosz elment Jamniába és elkezdte zaklatni a népet, lábbal taposni Júdeát, foglyul ejteni és öldösni az embereket. Majd felépítette Kedront, ⁴¹és lovasokat meg katonákat helyezett el benne, hogy kirontsanak és portyázzanak Júdea útjain, amint azt a király elrendelte neki.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet