1 ¹Amikor Dávid király megöregedett és nagyon koros lett, bár ruhákkal takargatták, nem tudott felmelegedni. ²A szolgái ezért azt mondták neki: »Hadd keressünk urunknak, a királynak egy szűz leányzót, hogy a királynak szolgáljon, ápolja őt, a keblén aludjon, és melengesse urunkat, a királyt!« ³Kerestek tehát egy szép leányzót Izrael minden határában, így találtak rá a sunemi Abiságra, és elvitték a királyhoz. ⁴A lány igen szép volt. A királlyal aludt, és szolgált neki, de a király nem ismerte meg.
⁵Adoniás, Haggit fia azonban felfuvalkodott, és azt mondta: »Én leszek a király!« Szerzett is magának szekereket és lovasokat, és ötven embert küldöncnek. ⁶Apja sohasem fedte meg őt, és nem kérdezte: »Miért tetted ezt vagy azt?« Ráadásul szép is volt, és a születés rendjében ő következett Absalom után. ⁷Tárgyalásokba bocsátkozott tehát Joábbal, Száruja fiával és Abjatár pappal. Ők támogatták is Adoniás pártját. ⁸Szádok pap azonban, valamint Benája, Jojáda fia, Nátán próféta, Szemei, Rei és Dávid hadseregének vitézei nem tartottak Adoniással. ⁹Amikor tehát Adoniás a Rógel forrás közelében levő Zóhelet kőnél kosokat, marhákat és mindenféle hízott állatokat vágatott le áldozatul, az áldozati lakomára meghívta valamennyi testvérét, a király fiait, és Júda valamennyi emberét, a király szolgáit. ¹⁰Nátán prófétát azonban, valamint Benáját, a vitézeket és Salamont, az öccsét nem hívta meg.
¹¹Azt mondta erre Nátán Batsebának, Salamon anyjának: »Hallottad-e, hogy Adoniás, Haggit fia, királlyá tette magát urunknak, Dávidnak tudta nélkül? ¹²Most tehát jöjj, vedd tanácsomat, hogy megmenthesd a magad és fiad, Salamon életét. ¹³Eredj, menj be Dávid királyhoz, és kérdezd meg tőle: Ugye, te, uram, király, megesküdtél nekem, szolgálódnak, ezekkel a szavakkal: ‘Salamon, a te fiad lesz a király utánam, ő ül majd királyi székembe?’ Miért lett tehát Adoniás a király? ¹⁴S amíg te ott a királlyal beszélsz, én majd utánad megyek, és kiegészítem beszédedet.«
¹⁵Bement tehát Batseba a királyhoz, a hálóterembe; a király igen öreg volt, és a sunemi Abiság szolgált neki. ¹⁶Batseba meghajtotta magát, és leborult a király előtt. A király megkérdezte tőle: »Mit kívánsz?« ¹⁷Ő így felelt: »Uram, te megesküdtél az Úrra, a te Istenedre szolgálódnak: ‘Salamon, a te fiad lesz a király utánam, ő ül királyi székembe.’ ¹⁸S mégis, íme, most Adoniás lett a király, anélkül, hogy te, uram, király, tudnád! ¹⁹Temérdek marhát, mindenféle hízott állatot és kost vágatott le áldozatul. Meghívta a király valamennyi fiát, Abjatár papot is, meg Joábot, a hadsereg vezérét is, de Salamont, a te szolgádat nem hívta meg. ²⁰Most tehát, uram, király, rád tekint egész Izrael szeme, hogy kijelentsd nekik, ki üljön királyi székedbe utánad, uram király. ²¹Különben az fog történni, hogy amikor majd uram, a király aludni tér atyáihoz, én és fiam, Salamon mint bűnösök fogunk itt állni.«
²²Még beszélt a királlyal, amikor megérkezett Nátán próféta. ²³Jelentették a királynak: »Itt van Nátán próféta.« Nátán bement a király elé, a földig hajtotta arcát előtte, ²⁴és megkérdezte: »Uram, király, te mondtad-e: ‘Adoniás legyen a király utánam, ő üljön trónomra?’ ²⁵Ő ugyanis ma lement, temérdek marhát, hízott állatot és kost vágatott le áldozatul, és meghívta a király valamennyi fiát, a hadsereg vezéreit, és Abjatár papot. Azok esznek és isznak előtte, és azt mondják: ‘Éljen Adoniás király!’ ²⁶Engem, szolgádat, valamint Szádok papot, Benáját, Jojáda fiát, és Salamont, a szolgádat, nem hívta meg. ²⁷Vajon uramtól, a királytól származik-e ez a dolog, és csak nekem, szolgádnak, nem adtad tudtomra, hogy ki üljön uramnak, a királynak trónjára utána?«
²⁸Dávid király erre azt felelte: »Hívjátok hozzám Batsebát!« Amikor Batseba bement a király elé és megállt előtte, ²⁹a király megesküdött, és azt mondta: »Az Úr életére mondom, aki megszabadította életemet minden szorongatásból, ³⁰hogy amint megesküdtem neked az Úrra, Izrael Istenére, ezekkel a szavakkal: Salamon, a te fiad lesz a király utánam, ő ül királyi székembe helyettem! – úgy fogok cselekedni ezen a mai napon!« ³¹Batseba erre a földig hajtotta az arcát, leborult a király előtt, és így szólt: »Éljen az én uram, Dávid, mindörökké!«
³²Dávid király azt mondta: »Hívjátok hozzám Szádok papot, Nátán prófétát, és Benáját, Jojáda fiát!« Amikor azok bementek a király elé, ³³azt mondta nekik: »Vegyétek magatok mellé uratok szolgáit, ültessétek Salamont, a fiamat, öszvéremre, és vigyétek el a Gíhonhoz! ³⁴Ott kenje fel őt Szádok pap és Nátán próféta Izrael királyává! Fúvassátok meg a harsonát, és mondjátok: ‘Éljen Salamon király!’ ³⁵Aztán vonuljatok fel ide, ő jöjjön, üljön királyi székembe, és legyen a király helyettem, mert őt rendelem Izrael és Júda fejedelmévé!« ³⁶Így felelt erre Benája, Jojáda fia, a királynak: »Ámen! Így szóljon az Úr uramnak, a királynak Istene is! ³⁷Miként urammal, a királlyal volt az Úr, úgy legyen Salamonnal is! Tegye királyi székét még dicsőbbé, mint uramnak, Dávid királynak székét!«
³⁸Lementek tehát Szádok pap, Nátán próféta, Benája, Jojáda fia, a keretiek és a feletiek, felültették Salamont Dávid király öszvérére, és elvitték a Gíhonhoz. ³⁹Aztán Szádok pap elővette a sátor olajos szaruját, és felkente Salamont, majd megfúvatták a harsonát, az egész nép pedig azt kiáltotta: »Éljen Salamon király!« ⁴⁰Aztán az egész sokaság felvonult a városba. Közben a nép fújta a fuvolát, s olyan örömmel ujjongott, hogy a föld csak úgy zengett kiáltásuktól.
⁴¹Meghallotta ezt Adoniás, és mindazok, akiket meghívott – éppen akkor, amikor a lakoma véget ért. Erre Joáb, amint meghallotta a harsona szavát, így szólt: »Mit jelenthet a zajongó város lármája?« ⁴²Még szólt, amikor megérkezett Jonatán, Abjatár pap fia. Adoniás így szólt hozzá: »Jöjj csak ide, hiszen te derék ember vagy, nyilván jó hírt hozol!« ⁴³Jonatán azt felelte Adoniásnak: »Éppenséggel nem. Urunk, Dávid király ugyanis királlyá tette Salamont: ⁴⁴elküldte vele Szádok papot, Nátán prófétát, Benáját, Jojáda fiát, meg a keretieket és feletieket. Felültették a király öszvérére, ⁴⁵Szádok pap és Nátán próféta pedig a Gíhonnál királlyá kenték. Onnan akkora ujjongással vonultak fel Jeruzsálembe, hogy csak úgy zengett bele a város! Ez az a zaj, amelyet hallottatok. ⁴⁶Sőt Salamon már be is ült a királyi székbe, ⁴⁷a király szolgái pedig bementek, és áldást kívántak urukra, Dávid királyra, ezekkel a szavakkal: ‘Tegye Isten Salamon nevét nagyobbá nevednél, és királyi székét dicsőbbé királyi székednél!’ Erre a király meghajtotta magát fekvőhelyén, ⁴⁸és így szólt: ‘Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki ma a szemem láttára királyi székembe ültette utódomat.’«
⁴⁹Megrettentek erre és felkeltek mindazok, akiket Adoniás meghívott. Mindegyikük elment a maga útjára, ⁵⁰Adoniás pedig Salamontól való félelmében felkelt, elment, és megragadta az oltár szarvát.
⁵¹Jelentették erre Salamonnak: »Íme, Adoniás, Salamon királytól való félelmében megfogta az oltár szarvát, és azt mondja: ‘Esküdjék meg nekem ma Salamon király, hogy nem öleti meg szolgáját karddal!’« ⁵²Salamon erre így szólt: »Ha jó ember lesz, egy hajaszála sem hullik a földre; de ha gonoszságon kapják, meghal.« ⁵³Aztán elküldött érte Salamon király, és elhozatta az oltártól. Adoniás bement, leborult Salamon király előtt, Salamon pedig azt mondta neki: »Menj haza!«
2 ¹Amikor aztán Dávid halálának ideje közeledett, ezt parancsolta fiának, Salamonnak: ²»Én immár elmegyek minden földi lény útjára: légy erős és légy férfi. ³Tartsd meg, amivel az Úrnak, Istenednek tartozol, járj az Ő útjain, tartsd meg szertartásait, parancsait, végzéseit s intelmeit, amint meg van írva Mózes törvényében, hogy így boldogulj mindenben, amit cselekszel, s mindenhol, ahova fordulsz, ⁴az Úr megvalósítsa szavát, amelyet rólam mondott: ‘Ha fiaid megtartják útjukat, s teljes szívükből s teljes lelkükből hűségesen járnak előttem, nem fogy el ivadékod Izrael királyi székéről.’
⁵Te is tudod, mit cselekedett velem Joáb, Száruja fia, mit cselekedett Izrael seregének két fővezérével, Ábnerrel, Nér fiával és Amászával, Jeter fiával: megölte őket, s mint háborúban, vért ontott békesség idején, s mint csatában, vért hintett derekán levő övére s lábán levő sarujára. ⁶Cselekedj tehát bölcsességed szerint, s ne juttasd ősz fejét békességgel az alvilágba. ⁷A gileádi Barzilláj fiai iránt azonban légy hálás: asztalodnál egyenek, mert előzékenységet tanúsítottak irántam, amikor Absalom bátyád színe elől menekültem. ⁸Nálad van Szemei is, Jemini fiának, a Bahurimból való Gerának a fia, aki szörnyű átokkal illetett, amikor Mahanaimba mentem, de akinek, mivel lejött elém, amikor átkeltem a Jordánon, megesküdtem az Úrra és azt mondtam: Nem foglak megölni a karddal. ⁹Te azonban ne hagyd őt büntetlenül: bölcs ember vagy, s tudni fogod, mit cselekedj vele, hogy ősz fejét vérrel juttasd az alvilágba.«
¹⁰Dávid aztán aludni tért atyáihoz, s eltemették a Dávid-városban. ¹¹Az idő, amely alatt Dávid Izraelen uralkodott, negyven esztendő volt. Hebronban uralkodott hét esztendeig, Jeruzsálemben harmincháromig. ¹²Salamon aztán beült apjának, Dávidnak trónjába, s uralma igen megszilárdult.
¹³Bement erre Adoniás, Haggit fia, Batsebához, Salamon anyjához. Ez így szólt hozzá: »Békességes-e a jöveteled?« Ő azt felelte neki: »Békességes.« ¹⁴Majd mondta: »Beszédem volna veled.« Ő azt mondta: »Szólj!« Erre ő ¹⁵így szólt: »Tudod, hogy az enyém volt a királyság, s egész Izrael engem tett meg királyának, de elkerült tőlem a királyság, s az öcsémé lett, mert az Úr neki rendelte. ¹⁶Most azért egy kérésem lenne hozzád, ne szégyenítsd meg arcomat.« Ő azt mondta neki: »Szólj!« ¹⁷Erre ő azt mondta: »Kérlek, mondd Salamon királynak (hisz neked nem tagadhat meg semmit sem), hogy adja nekem a sunemi Abiságot feleségül.« ¹⁸Azt mondta erre Batseba: »Jó, majd beszélek érdekedben a királlyal.«
¹⁹Elment tehát Batseba Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adoniás érdekében. A király felkelt, eléje ment, meghajtotta magát előtte, s leült királyi székébe; majd odatettek egy királyi széket a király anyjának, s az leült az ő jobbjára ²⁰és azt mondta neki: »Egy kis kérésem lenne hozzád, ne szégyenítsd meg arcomat.« Azt mondta erre neki a király: »Kérj, anyám, hisz lehetetlen, hogy elutasítsalak.« ²¹Erre ő azt mondta: »Adasd a sunemi Abiságot Adoniás bátyádnak feleségül.« ²²Salamon király erre azt felelte az anyjának: »Miért kéred te a sunemi Abiságot Adoniásnak? Kérd neki mindjárt a királyságot, hiszen bátyám, és az ő pártján van Abjatár pap meg Joáb, Száruja fia.« ²³Majd megesküdött Salamon király az Úrra, ezekkel a szavakkal: »Úgy segéljen engem az Úr most és mindenkor, hogy önnön élete ellen mondta ki Adoniás ezt a dolgot. ²⁴Nos tehát, az Úr életére mondom – aki megerősített és apámnak, Dávidnak királyi székébe helyezett engem, s aki, miként megmondta, házat szerzett nekem –, hogy még ma megölik Adoniást.« ²⁵Tüstént ki is adta Salamon király Benájának, Jojáda fiának a parancsot, s az halálra sújtotta.
²⁶Abjatár papnak pedig ezt mondta a király: »Eredj Anatótba, a jószágodra, mert bár megérdemelnéd a halált, ma nem öllek meg, mert te hordoztad az Úr Isten ládáját apám, Dávid előtt, s részt vettél mindazon a szenvedésben, amelyet apám szenvedett.« ²⁷Így távolította el Salamon Abjatárt az Úr papságából, hogy beteljesedjék az Úr szava, amelyet Silóban Héli háza felől mondott.
²⁸Joábhoz pedig hírnök érkezett. Joáb ugyanis Adoniáshoz hajlott és Salamonhoz nem hajlott. Erre Joáb az Úr sátrába menekült, s megfogta az oltár szarvát. ²⁹Jelentették erre Salamon királynak, hogy Joáb az Úr sátrába menekült, s az oltár mellett van. Erre Salamon elküldte Benáját, Jojáda fiát, s megparancsolta: »Eredj, öld meg.« ³⁰Elment tehát Benája az Úr sátorához, s azt mondta neki: »Ezt üzeni a király: Gyere ki.« Ő azonban azt mondta: »Nem megyek ki, itt halok meg.« Jelentette Benája a királynak a dolgot, s azt mondta: »Ezt mondta Joáb, s ezt felelte nekem.« ³¹Azt mondta erre neki a király: »Tégy, ahogy mondtam: öld meg, s temesd el, s hárítsd el rólam s apám házáról a felelősséget azért az ártatlan vérért, amelyet Joáb kiontott, ³²az ő vérét pedig az ő fejére fordítsa az Úr, mert két igaz s nálánál különb embert pusztított el és ölt meg apám, Dávid tudta nélkül a karddal: Ábnert, Nér fiát, Izrael hadvezérét és Amászát, Jeter fiát, Júda hadvezérét. ³³Szálljon tehát vérük Joáb fejére s ivadékainak fejére mindörökre, de Dávidnak és ivadékának, házának és trónjának békessége legyen az Úrtól mindörökre.« ³⁴Felment tehát Benája, Jojáda fia, s rárohant és megölte, s eltemettette házában, a pusztában. ³⁵Helyébe a király Benáját, Jojáda fiát állította a hadsereg fölé, Abjatár helyébe pedig Szádok papot helyezte.
³⁶Majd elküldött a király és elhívatta Szemeit és azt mondta neki: »Építs magadnak Jeruzsálemben házat, s lakj ott, s ki ne menj onnan semerre sem, ³⁷mert amely napon kimész és átkelsz a Kedron patakon, tudd meg, hogy halállal lakolsz, s a te fejeden lesz a véred.« ³⁸Azt mondta erre Szemei a királynak: »Jól van. Ahogy uram, a király szólt, úgy fog cselekedni szolgád.« Jeruzsálemben lakott tehát Szemei számos napon át.
³⁹Történt azonban három esztendő múlva, hogy Szemei két szolgája elszökött Ákishoz, Maáka fiához, Gát királyához. Amikor hírül vitték Szemeinek, hogy szolgái Gátba mentek, ⁴⁰Szemei felkelt, felnyergelte szamarát, s elment Ákishoz Gátba, hogy megkeresse szolgáit, s vissza is hozta őket Gátból.
⁴¹Jelentették azonban Salamonnak, hogy Szemei Jeruzsálemből Gátba ment, s visszajött. ⁴²Erre elküldött és elhívatta és azt mondta neki: »Nemde, megeskettelek téged az Úrra, s figyelmeztettelek: amely napon kimész, bárhova mész, tudd meg, hogy halállal lakolsz – s te azt felelted nekem: ‘Jó, megértettem.’ ⁴³Miért nem tartottad meg tehát az Úrra tett esküt s azt a parancsot, amelyet parancsoltam neked?« ⁴⁴Majd azt mondta a király Szemeinek: »Te tudod mindazt a gonoszságot – tudatában van annak a szíved –, amelyet Dáviddal, az apámmal műveltél: íme, az Úr visszafordítja gonoszságodat fejedre, ⁴⁵de Salamon király áldott lesz, s Dávid trónja állandó lesz az Úr előtt mindörökre.« ⁴⁶Parancsolt tehát a király Benájának, Jojáda fiának, mire az kiment és halálra sújtotta.

KNB SZIT STL BD RUF KG