6
1Nyomorúságukban csakhamar hozzám sietnek:
‘Jöjjetek, térjünk vissza az Úrhoz,
2Mert ő sebzett meg, de ő gyógyít is meg minket,
megvert, de gondjába is vesz minket.
3Két nap múlva ismét életre kelt minket;
harmadnapon feltámaszt, és élünk majd színe előtt.
Ismerjük meg, törekedjünk megismerni az Urat!
Biztosan eljön az Úr, mint a hajnal,
eljön hozzánk, mint az őszi eső,
és mint a tavaszi eső a földre.’
4Mit tegyek veled, Efraim?
Mit tegyek veled, Júda?
Jámborságtok olyan, mint a reggeli felhő,
és mint a reggel tovatűnő harmat.
5Ezért vertem őket a próféták által,
megöltem őket szám igéjével.
Ítéletem elérkezik, mint a világosság.
6Mert én irgalmasságot akarok és nem áldozatot,
és Isten ismeretét inkább, mint égő áldozatokat.
7Ők azonban
megszegték a szövetséget Adamnál,
ott lettek hűtlenek hozzám.
8Gileád gonosztevőknek
vérrel telegázolt városa,
9s a papok társasága olyan,
mint ama rablók csapata,
akik megölik az úton a Szíchemből jövőket;
nyilvánvaló gonoszságot cselekszenek.
10Izrael házában rettentő dolgot láttam:
ott paráználkodik Efraim,
ott mocskolja be magát Izrael.
11De te is légy készen, Júda, az aratásra,
ha majd jóra fordítom népem sorsát!
Jegyzetek
6,1 Később idefűzött bűnbánati ének.
6,3 A »harmadnap« jelentette egyszerűen a közeli pillanatot, amikor Isten közbelép és üdvözít.
6,7 Vádbeszéd a jogtalanság és istentelenség városai és országrészei ellen.