9 1De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát. (Ésa 8,20; Máté 4,13-16) 2A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök! (Ésa 42,1-7;26,19;60,1) 3Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak. (Zsolt 126,3;4,8;68,13;119,162) 4Mert terhes igáját és háta vesszejét, az őt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján; (Bir 7,22-25; Ésa 10,26; Zsolt 83,10) 5Mert a vitézek harczi saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen; 6Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! (Luk 1,32.33;2,10.11;Jer 23,5.6) 7Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt! (Ésa 1,27;Ésa 37,32.2Kir;19,31)