12Hallgass rám Jákób és Izráel, én elhívottam, én vagyok az első és én az utolsó. (Ésa 41,4) 13Hiszen kezem veté e föld alapját, és jobbom terjeszté ki az egeket, ha én szólítom őket, mind itt állnak. (Ésa 40,26) 14Gyűljetek egybe mind, és halljátok meg: ki jelenté meg közülök ezeket? az, kit az Úr szeret, elvégzi akaratját Bábelen, és karja lészen a Káldeusokon. (Ésa 34,20.5Móz;28,26) 15Én, én szóltam, és őt el is hívtam, elhoztam őt, és szerencsés lesz útja. (Péld 8,17.2Krón;15,4; Zsolt 32,8; Jer 29,14; Ésa 65,1) 16Közelgjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitől fogva titkon! mióta ez történik, ott vagyok! És most az Úr Isten engem küldött, és az ő lelkét. (Ésa 45,19) 17Így szól az Úr, Megváltód, Izráelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, a melyen járnod kell. (4Móz 23,19; Zsolt 103,11) 18Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habjai; (5Móz 28,1-14; Zsolt 81,14-17) 19És olyan volna magod, mint a tengernek fövénye, és méhednek gyümölcsei, mint annak kövecskéi; nem vágatnék ki és nem pusztulna el neve orczám elől. (Hós 1,10) 20Menjetek ki Bábelből, fussatok el Káldeából ujjongásnak szavával! jelentsétek meg, tudassátok ezt, terjesszétek a föld végső határáig; mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot. (Jer 51,6.8;50,8.10;Jer 29,10) 21Nem szomjaznak, bárha pusztaságon vezeti is őket: kősziklából vizet fakaszt nékik, és meghasítja a sziklát és víz ömöl belőle. (2Móz 17,6.4Móz;20,11; Zsolt 78,15) 22Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek! (Ésa 57,21)