27Ímé, az Úr neve jő messziről, haragja ég és sötét gomolygó füstje; ajkai rakvák haraggal, és nyelve, mint emésztő tűz! (Zsolt 44,6;54,3; Hós 5,14.15) 28Lehellete, mint megáradott patak, a mely torkig ér, hogy megrostálja a népeket pusztulás rostájában, és tévelygés zabláját vesse a népségek szájába. (Ésa 41,16;37,29; Jer 15,7; Ezék 5,2) 29És fölzendül éneketek, mint a szent ünnepnek éjszakáján, és örvendez szívetek, mint azé, a ki sípolva megy az Úr hegyére, Izráel kőszálához. (2Móz 12,12.5Móz;16,16; Zsolt 122,4; Ezsdr 2,65; Nehem 7,67) 30És megzendíti az Úr dicsőséges szavát, karjának lesujtását megmutatja megbúsult haragjában és emésztő tűz lángjában, vízáradással, zivatarral és jégeső kövével. (Ezék 6,13.2Krón;28,3;33,6;Jer 7,32.2Kir;16,3.4)