14 1A hitben erőtelent fogadjátok be, nem ítélgetvén vélekedéseit. (Róm 15,1) 2Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehetik; a hitben erőtelen pedig zöldséget eszik. (4Móz 18,8.31.5Móz;18,2.3) 3A ki eszik, ne vesse meg azt, a ki nem eszik; és a ki nem eszik, ne kárhoztassa azt, a ki eszik. Mert az Isten befogadta őt. (2Móz 34,7.1Ján;3,21;Zsolt 35,24) 4Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon. (Jak 4,12) 5Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. (Kol 2,16) 6A ki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és a ki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. A ki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és a ki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek. (Ján 3,27; Róm 12,6.1Pét;4,10; Jak 1,17.1Krón;29,14) 7Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának: (2Kor 5,15) 8Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. (2Kor 5,15.1Thess;5,10) 9Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék. (Csel 10,42) 10Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé. (Mát 7,1; Luk 6,37.2Kor;5,10) 11Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja. (Ésa 45,23; Fil 2,10) 12Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek. (Fil 2,16)