2 1Mert a bölcsességnek sokaságában sok búsulás van, és valaki öregbíti a tudományt, öregbíti a gyötrelmet. 2Mondék az én szívemben: no, megpróbállak téged a vígan való lakásban, hogy lásd meg, mi a jó! És ímé, az is hiábavalóság! (Zak 1,15; Jer 50,28.29;51,24.25; Zsolt 137,9.2Kir;18,24-33) 3A nevetésről azt mondom: bolondság! a vígasságról pedig: mit használ az? 4Elvégezém az én szívemben, hogy boritalra adom magamat, (pedig szívem a bölcseséget követé) és előveszem ezt a bolondságot, mígnem meglátom, hogy az emberek fiainak mi volna jó, a mit cselekedjenek az ég alatt, az életök napjainak száma szerint. (2Kir 18,34.35;17,6;16,9) 5Felette nagy dolgokat cselekedtem; építék magamnak házakat; ülteték magamnak szőlőket. (Ésa 36,18.19) 6Csinálék magamnak kerteket és ékességre való kerteket, és ülteték beléjök mindenféle gyümölcstermő fákat. 7Csinálék magamnak víztartó tavakat, hogy azokból öntözzem a fáknak sarjadó erdejét. (Ésa 10,7; Jer 50,18) 8Szerzék szolgákat és szolgálókat, házamnál nevekedett szolgáim is voltak nékem; öreg és apró barmoknak nyájaival is többel bírtam mindazoknál, a kik voltak én előttem Jeruzsálemben. (1Kir 10,23.24) 9Gyűjték magamnak ezüstöt és aranyat is, és királyok drágaságait és tartományokat; szerzék magamnak éneklő férfiakat és éneklő asszonyokat, és az emberek fiainak gyönyörűségit, asszonyt és asszonyokat. (1Kir 10,27;1Kir 10,14) 10És nagygyá levék és megnevekedém mindazok felett, a kik előttem voltak Jeruzsálemben; az én bölcseségem is helyén volt. (1Kir 4,30) 11Valamit kivánnak vala az én szemeim: meg nem fogtam azoktól, meg sem tartóztattam az én szívemet semmi vígasságtól, hanem az én szívem örvendezett minden én munkámmal gyűjtött jókban; mivelhogy ez volt az én részem minden én munkáimból. (Préd,2 2. Préd 3,12. 22.)