25 1Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, a kik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé. (Luk 12,35.36; Jel 19,7) 2Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond. (Zsolt 22,19) 3A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat; (Mát 9,17; Luk 5,37) 4Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben. (Márk 15,26; Luk 23,38; Ján 19,19) 5Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának. (Ésa 53,12) 6Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe! (Zsolt 22,8) 7Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat. (Mát 26,61; Ján 2,19) 8A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak. (Dán 9,27;Dán 12,4.10; Mát 24,15) 9Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak. 10Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és a kik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó. (Zsolt 22,9) 11Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk. (Luk 13,25.27) 12Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket. (Mát 7,23) 13Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő. (Mát 24,42) 14Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik. (Márk 13,34; Luk 19,12) 15És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele. (Róm 12,6) 16Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot. 17Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere. (Márk 15,37; Luk 23,46; Ján 19,30) 18A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét. (2Móz 26,31; Zsid 10,19.20) 19Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök. 20És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon. (Csel 26,23) 21Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. (Mát,25 23. Mát 24,45-47. Luk. 16,10.) 22Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon. (Márk 15,40.41; Luk 23,49; Ján 19,25) 23Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. (Mát,25 21.) 24Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél; (2Móz 34,25;Márk 15,42-47; Luk 23,50-56; Ján 19,38-42) 25Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied. (Ésa 40,8;51,6; Zsolt 102,27; Zsid 1,11) 26Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem; (Luk 9,54) 27El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. (Ésa 53,9) 28Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van. (Mát 25,14; Luk 19,12) 29Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van. (Mát 13,12; Márk 4,25; Luk 8,18;19,26) 30És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. (Mát 8,12) 31Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. (Mát 16,27; Jel 20,11-13) 32És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. (Róm 14,10) 33És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. (Dán 6,17)