18 1Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, mondván: Vajjon ki nagyobb a mennyeknek országában? (Márk 9,33.34; Luk 9,46;22,24) 2És előhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt, 3És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába. (Mát 19,14; Márk 10,15; Luk 18,17) 4A ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában. (Mát 8,12) 5És a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be. (Mát 10,40;25,40; Luk 9,48; Márk 9,37; Ján 13,20) 6A ki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék. (Luk 17,1-2) 7Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, a ki által a botránkozás esik. (Luk 17,1) 8Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat és vesd el magadtól; jobb néked az életre sántán vagy csonkán bemenned, hogynem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök tűzre. (Mát 5,29.30) 9És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az életre, hogynem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére. 10Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orczáját. (Zsid 1,14) 11Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, a mi elveszett vala. (Luk 19,10)