28 1A szombat végén pedig, a hét első napjára virradólag, kiméne Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. (Márk 16,1-10; Luk 24,1-10; Ján 20,1-18) 2És ímé nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra. (Dán 8,16;9,21.27; Máté 18,10) 3A tekintete pedig olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó. (Csel 1,10) 4Az őrizők pedig tőle való féltökben megrettenének, és olyanokká lőnek mint a holtak. (Luk 13,18) 5Az angyal pedig megszólalván, monda az asszonyoknak: Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. (Mát 13,31.32; Luk 13,19) 6Nincsen itt, mert feltámadott, a mint megmondotta volt. Jertek, lássátok a helyet, a hol feküdt vala az Úr. (Mát 12,40;16,21;17,23;20,19;Csel 2,36) 7És menjetek gyorsan és mondjátok meg az ő tanítványainak, hogy feltámadott a halálból; és ímé előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt, ímé megmondottam néktek. (Mát 26,32) 8És gyorsan eltávozván a sírtól félelemmel és nagy örömmel, futnak vala, hogy megmondják az ő tanítványainak. (1Móz 30,23) 9Mikor pedig mennek vala, hogy megmondják az ő tanítványainak, ímé szembe jöve ő velök Jézus, mondván: Legyetek üdvözölve! Azok pedig hozzá járulván, megragadák az ő lábait, és leborulának előtte. (Mát 8,18-23) 10Akkor monda nékik Jézus: Ne féljetek; menjetek el, mondjátok meg az én atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem. (Zsid 2,11)