32És menének ama helyre, a melynek Gecsemáné a neve; és monda az ő tanítványainak: Üljetek le itt, a míg imádkozom. (Mát 26,36-46; Luk 22,40-46; Ján 18,1.2) 33És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrődni; (Ruth 4,18-22;1Móz 38,18.29.30) 34És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok. (Ján 12,27) 35És egy kevéssé előre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra; (Zsolt 103,11) 36És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. (Márk 10,38) 37Azután visszatére és aluva találá őket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni? (Jak 4,17) 38Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen. (1Sám 2,5) 39És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván. (Ésa 41,8-10;54,5; Jer 31,3.20) 40A mikor pedig visszatére, ismét aluva találá őket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták mit feleljenek néki. (1Móz 12,3;17,7;18,18) 41Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ímé az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik. (Mát 10,34.35) 42Keljetek föl, menjünk: ímé elközelgett, a ki engem elárul. (5Móz 8,3)
39És kimenvén, méne az ő szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is. (Mát 26,36-46; Márk 14,32-42; Ján 18,1.2) 40És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek. 41És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék, (Ésa 53,1) 42Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen! (Luk,22 27. 30.) 43És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt. (5Móz 12,5.11.1Kir;9,3.2Krón;7,12) 44És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak. (Zsid 5,7) 45És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt, (2Kir 17,29;Ésa 2,3; Róm 3,2;9,4) 46És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek. (Mát 26,45.46)
18 1Mikor ezeket mondta vala Jézus, kiméne az ő tanítványaival együtt túl a Kedron patakán, a hol egy kert vala, a melybe bemenének ő és az ő tanítványai. (2Sám 15,23;Máté 26,36; Márk 14,32; Luk 22,39) 2Ismeré pedig azt a helyet Júdás is, a ki őt elárulja vala; mivelhogy gyakorta ott gyűlt egybe Jézus az ő tanítványaival. (Mát 26,15; Luk 22,5)