3 ¹Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját. ^{(Jer 20,14.18) 2}És szóla Jób, és monda: ^{(Zsolt 69,9) 3}Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott. ⁴Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon. ^{(Jób 2,9) 5}Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé. ⁶Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz. ⁷Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon. ^{(Zsolt 102,6; Siral 4,8) 8}Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt. ⁹Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját! ^{(Jób 16,9;Jób,3 20.) 10}Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot. ¹¹Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem? ^{(Jób 10,18; Jer 20,18) 12}Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?! ¹³Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék - ^{(Zsolt 17,15; Dán 12,2; Csel 24,15) 14}Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek. ¹⁵Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat. ¹⁶Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek? ¹⁷Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt. ¹⁸A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát. ¹⁹Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad. ²⁰Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek? ^{(Jób 6,9) 21}A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset. ^{(Zsolt 37,35.36) 22}A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót. ²³A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül. ²⁴Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok. ^{(Jób 16,16) 25}Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam. ^{(Jób 1,5;31,23) 26}Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám. ^{(Jób,3 15.)} 4 ¹És felele a témáni Elifáz, és monda: ²Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben? ³Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted; ^{(Ésa 53,3) 4}A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted; ⁵Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz! ⁶Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége? ^{(Jób 1,8;2,10) 7}Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak? ⁸A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak. ^{(Péld 22,8; Hós 10,13.14) 9}Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak. ^{(Ésa 11,4.2Thess;2,8) 10}Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek. ¹¹Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek. ^{(Jób 18,12) 12}Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet. ¹³Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket. ^{(1Thess 5,3) 14}Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat. ¹⁵Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék. ¹⁶Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék: ¹⁷Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember? ^{(Jób 35,2; Zsolt 130,3) 18}Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát: ¹⁹Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?! ²⁰Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre. ²¹Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül? ^{(Zsolt 49,11)} 5 ¹Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz? ²Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el. ³Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát. ^{(Zsolt 37,35.36) 4}Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket. ⁵A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el. ^{(Zsolt 73,12; Jer 12,1) 6}Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság! ⁷Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái. ^{(Jób 7,16) 8}Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet. ^{(Jób 2,10) 9}A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, a miknek száma nincsen. ^{(Jób 9,10; Zsolt 72,18; Róm 11,33) 10}A ki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát. ^{(Zsolt 135,7) 11}Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa. ^{(1Sám 2,7.8) 12}A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék. ^{(Nehem 4,15; Zsolt 33,10; Ésa 8,10) 13}A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi. ¹⁴Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka. ^{(5Móz 28,29) 15}A ki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt; ^{(Zsolt 52,4.7) 16}Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját. ^{(Zsolt 63,12; Ésa 52,15) 17}Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad! ^{(Péld 3,11.12; Jak 1,2) 18}Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak. ^{(5Móz 32,39) 19}Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged. ^{(Zsolt 91,13; Péld 24,16) 20}Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől. ^{(Róm 11,34) 21}A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik. ^{(Zsolt 52,4-7) 22}A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz. ^{(Zsolt 34,11;Zsolt 91,13) 23}Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled. ^{(Hós 2,17) 24}Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt. ²⁵Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű. ^{(Jób 42,11-17; Zsolt 127,3.4) 26}Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona. ^{(Jób 29,25) 27}Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak. ^{(Jób 3,1-26;2,10)} 6 ¹Jób pedig felele, és monda: ²Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba! ³Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim. ^{(Péld 27,3) 4}Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem. ^{(Zsolt 38,3.4;Jób 19,12) 5}Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett? ⁶Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek? ⁷Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér! ⁸Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek; ⁹És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem! ^{(Jób 3,20) 10}Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét. ^{(Jób 7,21) 11}Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?! ¹²Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é? ^{(Jób 31,19; Máté 25,42.45) 13}Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?! ¹⁴A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét. ^{(Jób 31,17;Jób 31,18.21) 15}Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok. ^{(Jób 2,11;16,20) 16}A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög; ^{(Zsolt 18,17;69,15) 17}Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak. ¹⁸Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek. ¹⁹Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek. ²⁰Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak. ^{(1Móz 6,5-7) 21}Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek. ^{(Zsolt 31,12) 22}Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem? ^{(Jób 21,14) 23}Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem? ²⁴Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem. ^{(Zsolt 107,42) 25}Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok? ^{(Zsolt 37,17;18,20) 26}Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai! ²⁷Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?! ^{(Zsolt 119,72) 28}Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom? ²⁹Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll. ^{(Jób 16,17) 30}Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot? 7 ¹Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai? ^{(Jób 14,15;Ésa 16,14) 2}A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét: ³Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra. ^{(Jób,7 4.) 4}Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig. ^{(Péld 29,23) 5}Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed. ^{(Jób 2,7.8;16,8.15) 6}Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el. ⁷Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót. ^{(Jób 8,9;14,1.2) 8}Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám veted szemed, de már nem vagyok! ⁹A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a sírba, nem jő fel többé. ¹⁰Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé. ¹¹Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében. ¹²Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem? ^{(Jób 41,12-34) 13}Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam: ¹⁴Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem; ^{(Jób 23,21) 15}Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat. ^{(Jób 16,20) 16}Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem. ^{(1Kir 19,4;Jób 30,15-19) 17}Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá? ^{(Zsolt 8,5) 18}Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt. ^{(Zsolt 115,3) 19}Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem? ²⁰Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére. ^{(Jób 10,14) 21}És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek. ^{(Jób 7,14)} 8 ¹Akkor felele a sukhi Bildád, és monda: ^{(Jób 30,23) 2}Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél? ³Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot? ^{(2Krón 19,7; Siral 1,18) 4}Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket. ^{(Jób 1,18.19) 5}De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz bocsánatért könyörögsz; ^{(Jób 22,23) 6}Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát. ⁷És ha előbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon. ⁸Mert kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra! ^{(5Móz 4,32;32,7) 9}Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön. ^{(Jób 7,7; Zsolt 39,13) 10}Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?! ^{(Zsolt 94,6) 11}Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül? ^{(3Móz 19,13) 12}Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad. ¹³Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége is elvész. ^{(Zsolt 129,5.6; Jób 11,20) 14}Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló. ^{(Ésa 59,6) 15}Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg. ^{(Zsolt 10,8.9) 16}Bő nedvességű ez a napfényen is, és ágazata túlnő a kertjén. ^{(Zsolt 1,2.3) 17}Gyökerei átfonódnak a kőhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen. ¹⁸Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak! ¹⁹Ímé ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból. ^{(Zsolt 11,6) 20}Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád előmenetelt. ^{(Zsolt 49,15) 21}Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal. ²²Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül. 9 ¹Felele pedig Jób, és monda: ²Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél? ^{(Jób 4,17-19) 3}Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki. ^{(Jób 22,20; Zsolt 1,4;73,19.20) 4}Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon? ^{(Ésa 45,9.10) 5}A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában. ⁶A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek. ⁷A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat. ^{(Józs 10,12.13) 8}A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos. ^{(Jób 4,17-19;9,2;15,14-16) 9}A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait. ^{(Ámós 5,8) 10}A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul. ^{(Jób 5,10) 11}Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre. ¹²Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel? ^{(Jób 2,11;25,2-6) 13}Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is. ¹⁴Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat? ¹⁵A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz. ¹⁶Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé; ^{(Zsolt 138,8.12; Zsid 4,13) 17}A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet. ^{(Jób 1,19) 18}Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól. ¹⁹Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot? ^{(Zsolt 104,2.3) 20}Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet. ²¹Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet. ^{(Jób 1,8;2,3;23,10-12) 22}Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt! ^{(2Móz 14,31; Ésa 51,15) 23}Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását. ²⁴A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő? ^{(Péld 3,11) 25}Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót. ²⁶Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű. ²⁷Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek: ^{(Jób 33,4.1Móz;2,7) 28}Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem. ²⁹Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába? ^{(Zsolt 73,13.14) 30}Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet: ^{(Jer 2,22) 31}Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem. ^{(Jób 2,9.10) 32}Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk. ^{(Luk 12,17-21;16,19.23) 33}Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között! ^{(Péld 28,9; Ján 9,31; Ésa 1,15) 34}Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem: ^{(Jób 21,14.15) 35}Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal! ^{(Jób,9 21. 1 Ján. 3,21.)} 10 ¹Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében. ²Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?! ^{(Jób,10 8. 9. Jób 21,17-20.) 3}Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod? ^{(Ésa 64,8.9) 4}Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát? ^{(Zsolt 78,64) 5}Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai? ⁶Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz. ^{(Péld 13,22; Préd 2,27) 7}Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson! ⁸Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?! ^{(Zsolt 139,14.15) 9}Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem? ^{(Jób 15,20.21) 10}Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem? ¹¹Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem. ¹²Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet. ^{(1Sám 25,29) 13}De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban: ¹⁴Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem. ¹⁵Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra! ¹⁶Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám. ^{(Ésa 38,13) 17}Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem. ^{(Jób 16,9;13,14) 18}Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem! ^{(Jób 3,3.11) 19}Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna! ²⁰Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé, ²¹Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe; ²²Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség. 11 ¹Felele a Naamából való Czófár, és monda: ²A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza? ³Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?! ⁴Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt. ^{(Jób 10,7.14) 5}De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened! ^{(Péld 3,13-18;8,11-19) 6}És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből. ^{(Péld 16,16) 7}Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é? ⁸Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg? ⁹Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél. ^{(Zsolt 19,11) 10}Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg? ¹¹Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra! ^{(Zsolt 10,14) 12}És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is. ¹³Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd; ^{(Péld 8,1.13) 14}Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság; ^{(Zsolt 101,7) 15}Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél; ^{(1Ján 3,21) 16}Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról. ¹⁷Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel. ^{(Zsolt 37,6) 18}Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál. ^{(Zsolt 111,10; Péld 1,7;8,13) 19}Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked. ^{(Zsolt 3,6.7) 20}De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése! ^{(Jób 18,5-21)} 12 ¹Felele erre Jób, és monda: ²Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség! ³Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket? ^{(Jób 13,2) 4}Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant! ^{(Péld 14,2) 5}A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz. ^{(Zsolt 38,17) 6}A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét. ^{(Zsolt 73,3-12) 7}Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked. ^{(Jób,12 10. 23.) 8}Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked. ^{(Jób,12 9. 23.) 9}Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt? ^{(Jób,12 12-14.) 10}A kinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke. ¹¹Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt? ¹²A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é? ^{(Jób 15,9.10;33,7.8) 13}Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem. ¹⁴Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja az ajtót, nem nyílik föl az. ^{(Jel 3,7) 15}Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet. ¹⁶Ő nála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz. ^{(Jób 9,4) 17}A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja. ^{(Ésa 19,11.12.1Kor;1,19) 18}A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra. ^{(Dán 2,21;4,30-33) 19}A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja. ²⁰Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot. ^{(Jób,12 17.) 21}Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja. ^{(Jób,12 9. 10.) 22}Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza. ^{(Dán 2,22.1Kor;4,5) 23}Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket. ^{(Zsolt 107,38) 24}Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket. ^{(Jób,12 19. Zsolt. 107,40.) 25}És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg. ^{(Jób 5,13.14)} 13 ¹Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette. ^{(Jób 12,12-25) 2}A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok. ³Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet. ⁴Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok. ⁵Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne. ^{(Péld 17,27.28) 6}Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire. ⁷Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot? ^{(Jób 42,8) 8}Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok? ⁹Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember? ^{(Jób 16,11-14) 10}Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók. ^{(Jób 42,8) 11}Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok? ^{(Zsolt 119,120) 12}A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak. ¹³Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam. ^{(Jób 7,14.15) 14}Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet? ^{(Bir 12,3.1Sám;19,5) 15}Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte! ¹⁶Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe. ^{(Zsolt 1,5;5,6.7) 17}Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat. ¹⁸Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam. ¹⁹Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék. ^{(Jób 16,9) 20}Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el. ^{(Zsolt 102,11) 21}Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem. ^{(Jób 7,14) 22}Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj. ²³Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra! ^{(Róm 12,15) 24}Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül? ^{(Zsolt 8,15) 25}A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é? ²⁶Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?! ^{(Zsolt 25,7;90,8) 27}Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait? ^{(Jób 33,11) 28}Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt. 14 ¹Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő. ^{(Zsolt 90,10;Jób 5,7) 2}Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó. ^{(Jób 8,9; Zsolt 103,15.16) 3}Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem? ^{(Jób 10,2) 4}Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki. ^{(Zsolt 5,7) 5}Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át. ^{(Jób 7,1; Zsolt 31,16) 6}Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek. ⁷Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak. ⁸Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke: ⁹A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete. ¹⁰De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő? ^{(Péld 7,8.9) 11}Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad: ¹²Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból. ^{(3Móz 20,10) 13}Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! ^{(Péld 6,26-29) 14}Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom. ^{(1Kor 15,42-44) 15}Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után. ¹⁶De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet! ^{(Zsolt 56,9; Jer 17,10) 17}Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez. ^{(Siral 1,14; Hós 13,12) 18}Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről; ^{(Zsolt 130,3) 19}A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé. ^{(Zsolt 37,26) 20}Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt. ^{(Máté 25,44.45; Ésa 58,7) 21}Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök. ²²Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg. 15 ¹Majd felele a Témánból való Elifáz és monda: ²Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel? ^{(Péld 22,23; Zsolt 17,4;119,120) 3}Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít. ⁴Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is! ^{(Jób 4,6) 5}Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad. ^{(Jób 34,35-37) 6}A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened. ⁷Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok? ^{(2Móz 22,20.5Móz;13,12.16) 8}Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é? ^{(Ésa 40,13.14; Róm 11,34) 9}Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg? ^{(Jób 12,2;32,12) 10}Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál. ^{(Jób 12,12;32,7.12) 11}Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled? ¹²Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid? ^{(Zsolt 32,3.5; Péld 28,13) 13}Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon? ¹⁴Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik? ^{(Jób 9,20.1Kir;8,46) 15}Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében: ¹⁶Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?! ^{(Jób 34,7) 17}Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el; ¹⁸A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót; ¹⁹A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala. ²⁰Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma. ^{(Ésa 57,20) 21}A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító! ^{(Zsolt 53,6.2Kir;7,6.7) 22}Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve. ^{(Jób 13,4;15,4.10) 23}Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja. ²⁴Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király. ²⁵Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen; ²⁶Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt. ^{(Jób 12,12.13) 27}Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára; ^{(Zsolt 73,7) 28}És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak: ^{(Jób 12,12.13) 29}Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet. ³⁰Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el. ³¹Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma. ^{(Jób 15,9.10) 32}Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik. ³³Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát. ^{(Zsolt 1,4) 34}Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat. ³⁵Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel. ^{(Zsolt 7,15-17; Ésa 59,4-10)} 16 ¹Felele pedig Jób, és monda: ²Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan! ^{(Jób 13,4) 3}Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz? ^{(Jób 15,4;5,16) 4}Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet; ^{(Jób,16 20.) 5}Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat. ⁶Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem? ^{(Jób 17,4) 7}Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét. ^{(Jób 1,19) 8}Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem. ^{(Jób 2,7.8;7,5) 9}Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét. ^{(Jób 30,21; Siral 2,5) 10}Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem. ¹¹Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet. ^{(Jób 2,6) 12}Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának. ^{(1Móz 2,7; Csel 14,15) 13}Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja. ^{(Jób 7,5;14,15) 14}Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős. ¹⁵Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat. ^{(Jób 2,8;11,13;Jób 7,5) 16}Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt; ^{(Jób 17,6) 17}Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta. ¹⁸Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára! ¹⁹Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban! ^{(Jób 2,3;10,7) 20}Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem, ^{(Jób,16 4. Jób 6,15. 17,1.) 21}Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát. ²²Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. ^{(Jób 9,25) 23}Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír. 17 ¹Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt. ^{(5Móz 29,4) 2}Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet? ^{(Zsolt 38,4) 3}Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket. ^{(Jób 32,22) 4}A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak. ⁵Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök. ^{(Jób 17,12.13) 6}A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék. ⁷Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad. ⁸Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz. ⁹Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek. ^{(Ésa 58,8.9) 10}Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának. ¹¹Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz. ¹²Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. ¹³A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném. ^{(Jób 1,21) 14}Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel? ¹⁵Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban. 18 ¹Felele pedig a sukhi Bildád, és monda: ²Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg a dolgot, azután szóljunk. ³Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben? ⁴Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről? ^{(Jób 12,11) 5}Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája. ^{(Zsolt 37,2.9) 6}A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette. ^{(Péld 13,9) 7}Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt. ^{(Zsolt 7,16) 8}Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár. ⁹A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt. ^{(Jób 22,5-9;23,12) 10}Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő szokott ösvényén. ^{(Malak 3,14) 11}Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon. ^{(Jób 15,21) 12}Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett. ^{(Jób 20,21) 13}Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje. ¹⁴Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő. ^{(Jób 11,20; Péld 10,28) 15}Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak. ^{(1Móz 19,24) 16}Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága. ¹⁷Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve. ^{(Jób,18 14. Péld. 2,22.) 18}A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt. ^{(Jób 31,21.23;1Móz 18,25) 19}Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján. ²⁰Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket. ^{(Jób 37,23.5Móz;10,17;Jób 31,15) 21}Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent. ^{(Jób 27,19-23)} 19 ¹Felele pedig Jób, és monda: ²Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel? ³Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem? ^{(Jób 16,20) 4}Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul. ⁵Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett? ⁶Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül. ^{(Zsolt 28,5) 7}Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság. ⁸Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett. ^{(Jak 5,3.4) 9}Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé. ^{(Róm 8,61) 10}Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé. ¹¹Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel. ^{(Jób 13,24;16,9) 12}Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak. ^{(Jób 6,4) 13}Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem. ^{(Jób 2,9; Zsolt 38,12) 14}Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam. ¹⁵Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök. ^{(Zsolt 69,9) 16}Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki. ¹⁷Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt. ^{(Jób 2,9) 18}Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem. ¹⁹Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak. ²⁰Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg. ^{(Zsolt 102,6; Siral 4,8) 21}Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem! ²²Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel? ^{(Jób 16,9;Jób,19 20.) 23}Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének! ²⁴Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének! ²⁵Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. ²⁶És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent. ^{(Zsolt 17,15; Dán 12,2; Csel 24,15) 27}A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem; ²⁸Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik. ²⁹Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet! ^{(Jób 27,8.9)} 20 ¹Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda: ²Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem. ³Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem. ⁴Tudod-é azt, hogy eleitől fogva, mióta az embert e földre helyheztette, ^{(Jób 8,8) 5}Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való? ^{(Zsolt 37,35.36) 6}Ha szinte az égig érne is az ő magassága, és a felleget érné is a fejével: ⁷Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van ő? ⁸Mint az álom, úgy elrepül és nem találják őt; eltünik, mint az éjjeli látomás. ^{(Zsolt 73,19.20) 9}A szem, a mely rá ragyogott, nem látja többé, és az ő helye sem törődik már vele. ¹⁰Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az ő rablott vagyonát. ^{(Jób,20 15.) 11}Csontjai, ha megtelnek is ifjú erővel, de vele együtt roskad az a porba. ^{(Zsolt 33,18;113,7.8) 12}Ha édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve alá; ¹³És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között: ¹⁴Az ő étke elváltozik az ő gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében. ¹⁵Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az ő hasából kiűzi azt az Isten. ¹⁶A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg őt, ¹⁷Hogy ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat. ¹⁸A mit másoktól szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az ő cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak. ^{(Jób 15,32; Zsolt 55,24) 19}Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt. ²⁰Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát. ^{(Jób 29,6; Zsolt 23,5) 21}Az ő falánksága elől semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az ő jóléte. ^{(Jób 18,12) 22}Mikor teljes az ő bősége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá. ^{(Zsolt 49,9) 23}Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt. ^{(1Thess 5,3) 24}Mikor vasból csinált fegyver elől fut, aczélból csinált íj veri át. ²⁵Kihúzza és az kijön a testéből és kivillan az epéjéből; rettegés támad felette. ²⁶Mindenféle titkos sötétség van az ő vagyonán; fúvás nélkül való tűz emészti meg őt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt. ^{(Zsolt 25,9) 27}Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad. ²⁸Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az ő haragjának napján. ²⁹Ez a gonosz ember fizetése Istentől, és az ő beszédének jutalma a Mindenhatótól. 21 ¹Felele pedig Jób, és monda: ²Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett. ³Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet. ⁴Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem? ⁵Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra. ⁶Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet. ^{(Jób,21 27. 28.) 7}Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak? ^{(Zsolt 73,12; Jer 12,1) 8}Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt. ^{(Zsolt 104,14.28) 9}Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok. ¹⁰Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél. ¹¹Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik. ^{(Zsolt 29,3) 12}Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének. ¹³Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; ¹⁴Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk! ^{(Zsolt 147,16;148,8) 15}Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte? ¹⁶Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem! ^{(Jób 22,18) 17}Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában. ^{(Péld 13,9; Zsolt 11,6) 18}Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el. ^{(Zsolt 1,4.5) 19}Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd. ²⁰Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik. ^{(Ésa 51,17.22; Jer 25,15) 21}Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?! ^{(Jób 26,27.28) 22}Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is! ^{(Róm 11,34) 23}Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan; ²⁴Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad. ^{(Péld 3,8) 25}Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval. ²⁶Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket. ²⁷Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem; ²⁸Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora? ^{(Jób 29,25) 29}Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é? ³⁰Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul. ³¹Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért? ³²Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él. ^{(Jób 34,19) 33}Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte. ^{(Jób 40,1) 34}Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad. 22 ¹Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda: ^{(Jób 31,37) 2}Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos! ^{(Péld 8,27-29) 3}Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz? ⁴A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled? ^{(Zsolt 104,5) 5}Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod? ^{(Jób 7,21) 6}Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted. ^{(Jób,22 10. 11. Zsolt. 33,7.) 7}Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret. ^{(Jób 31,19; Máté 25,42.45) 8}A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta. ⁹Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek. ^{(Jób 31,17;Jób 31,18.21) 10}Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés; ¹¹Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít! ^{(Zsolt 18,17;69,15) 12}Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak! ¹³És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van? ^{(Jób 21,17-19;Zsolt 10,15) 14}Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár. ¹⁵Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak; ^{(1Móz 6,5-7) 16}A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?! ¹⁷A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható? ^{(Jób 21,14) 18}Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem. ¹⁹Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket: ^{(Zsolt 107,42) 20}Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg! ^{(Zsolt 37,17;18,20) 21}Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád. ^{(Józs 10,11) 22}Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit! ^{(Zsolt 119,72) 23}Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól. ²⁴Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat: ^{(Zsolt 104,13.16) 25}És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd. ²⁶Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled. ²⁷Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat. ²⁸Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik. ^{(Zsolt 37,6;92,11) 29}Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja. ^{(Péld 29,23) 30}Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az. ^{(Jer 5,1)} 23 ¹Felele pedig Jób, és monda: ^{(Jer 31,35.36) 2}Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom. ³Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig. ⁴Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel. ^{(Jób 32,8.9) 5}Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám. ⁶Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám! ⁷Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre! ^{(Zsolt 104,20-22) 8}Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre. ⁹Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom. ^{(Zsolt 147,9; Máté 6,26) 10}De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany. ¹¹Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el. ^{(Zsolt 119,106.2Sám;22,21.25) 12}Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát. ¹³Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi. ^{(Zsolt 115,3) 14}Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála. ¹⁵Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle. ^{(Jer 2,24) 16}Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem. ^{(Jób 7,14) 17}Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?! ^{(Jób 30,23)} 24 ¹Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?! ²A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik. ^{(5Móz 19,14) 3}Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik. ⁴Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak. ^{(Péld 28,28) 5}Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára. ⁶A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik. ⁷Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk. ⁸A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik. ⁹Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik. ^{(Zsolt 94,6) 10}Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét. ^{(3Móz 19,13) 11}Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak. ¹²A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal. ¹³Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein. ¹⁴Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj. ^{(Zsolt 10,8.9) 15}A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen. ^{(Péld 7,7-10) 16}Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot. ¹⁷Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel. ¹⁸Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra. ^{(Zsolt 11,6) 19}Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek. ^{(Zsolt 49,15) 20}Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa, ²¹A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett. ²²De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez. ²³Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira. ^{(Jób 38,1) 24}Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász. ^{(Jób 22,20; Zsolt 1,4;73,19.20) 25}Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet? 25 ¹Felele pedig a Sukhból való Bildád, és monda: ²Hatalom és fenség az övé, a ki békességet szerez az ő magasságaiban. ³Van-é száma az ő sereginek, és kire nem kél fel az ő világossága? ⁴Hogy-hogy lehetne igaz a halandó Isten előtt, hogyan lehetne tiszta, a ki asszonytól született? ^{(Jób 4,17-19;9,2;15,14-16) 5}Nézd a holdat, az sem ragyogó, még a csillagok sem tiszták az ő szemei előtt. ^{(Zsolt 51,6; Róm 3,5.6) 6}Mennyivel kevésbé a halandó, a ki féreg, és az embernek fia, a ki hernyó. ^{(Zsolt 22,7)} 26 ¹Jób pedig felele, és monda: ²Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart! ^{(Jób 2,11;25,2-6) 3}Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál! ⁴Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled? ⁵A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is. ⁶Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa. ^{(Zsolt 138,8.12; Zsid 4,13) 7}Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé. ⁸Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad. ⁹Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén. ^{(Zsolt 104,2.3) 10}Ő szab határt a víz színe fölé - a világosságnak és setétségnek elvégződéséig. ¹¹Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől. ¹²Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot. ^{(2Móz 14,31; Ésa 51,15) 13}Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót. ¹⁴Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg? ^{(Péld 3,11)} 27 ¹Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda: ²Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet, ³Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban; ^{(Jób 33,4.1Móz;2,7) 4}Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot! ⁵Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom. ^{(Jób 31,1-32) 6}Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem. ⁷Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok. ^{(Jób 2,9.10) 8}Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét? ^{(Luk 12,17-21;16,19.23) 9}Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá? ^{(Péld 28,9; Ján 9,31; Ésa 1,15) 10}Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent? ^{(Jób 21,14.15) 11}Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el. ^{(Jób 16,7-9) 12}Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?! ¹³Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek: ^{(Jób,27 8. 9. Jób 21,17-20.) 14}Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem. ^{(Hós 9,15.16) 15}Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják. ^{(Zsolt 78,64) 16}Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat: ¹⁷Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik. ^{(Péld 13,22; Préd 2,27) 18}Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó. ¹⁹Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen. ^{(Zsolt 49,17-19) 20}Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar. ^{(Jób 15,20.21) 21}Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről. ²²Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől. ²³Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből. ^{(1Sám 25,29)} 28 ¹Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják. ²A vasat a földből hozzák elő, a követ pedig érczczé olvasztják. ³Határt vet az ember a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét. ⁴Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektől messze. ⁵Van föld, a melyből kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tűz által; ⁶Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van. ⁷Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt. ⁸Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon. ⁹Ráveti kezét az ember a kovakőre, a hegyeket tövükből kiforgatja. ¹⁰A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme. ¹¹Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza. ¹²De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye? ¹³Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri, az élők földén az nem található. ¹⁴A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen. ¹⁵Színaranyért meg nem szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető. ^{(Péld 3,13-18;8,11-19) 16}Nem mérhető össze Ofir aranyával, nem drága onikszszal, sem zafirral. ^{(Péld 16,16) 17}Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhető. ^{(Jób 40,1.4Móz;12,6-8) 18}Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél. ¹⁹Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhető össze. ^{(Zsolt 19,11) 20}A bölcseség honnan jő tehát, és hol van helye az értelemnek? ^{(Jak 5,6;Jób 13,7-10) 21}Rejtve van az minden élő szemei előtt, az ég madarai elől is fedve van. ²²A pokol és halál azt mondják: Csak hírét hallottuk füleinkkel! ^{(Jób,28 8.) 23}Isten tudja annak útját, ő ismeri annak helyét. ^{(Péld 8,1.13) 24}Mert ő ellát a föld határira, ő lát mindent az ég alatt. ^{(Zsolt 33,13.14) 25}Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette; ^{(Jób 1,2) 26}Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak útat: ²⁷Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt. ²⁸Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás. ^{(Zsolt 111,10; Péld 1,7;8,13)} 29 ¹Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda: ²Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem! ^{(Zsolt 26,4.5;119,1; Péld 1,10.15;Jer 15,17) 3}Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet; ^{(5Móz 17,19; Józs 1,8) 4}A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra! ^{(Jer 17,8) 5}Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim; ^{(Jób 21,18; Zsolt 35,5;37,6; Ésa 17,13.14) 6}Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott; ^{(5Móz 32,13) 7}Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám: ^{(Zsolt 37,18-20; Jób 23,10) 8}Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak. ^{(Csel 4,25-27) 9}A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették. ^{(Jób,29 10. 23.) 10}A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt. ^{(Jób,29 9. 23.) 11}Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem. ^{(Jób,29 12-14.) 12}Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége. ^{(Zsolt 46,7) 13}A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém. ^{(1Sám 13,14;16,1.13; Mik 4,7) 14}Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem. ^{(Ésa 59,17.1Thess;5,8) 15}A vaknak én szeme valék, és a sántának lába. ^{(Zsolt 82,8;22,28) 16}A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém. ^{(Péld 29,16) 17}Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala. ¹⁸Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim. ^{(Zsolt 34,13-15) 19}Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat. ^{(Zsolt 1,3;112,1-3) 20}Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben. ^{(Jób,29 11.) 21}Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra. ^{(Zsolt 25,19) 22}Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem. ^{(2Sám 17,2) 23}Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra. ^{(Jób,29 9. 10.) 24}Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be. ²⁵Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal. ^{(Jób,29 9. 22. 23.)} 30 ¹Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna. ^{(Jób 19,17-19. Jób,30 3-8.) 2}Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett! ^{(Zsolt 58,7.2Sám;15,31) 3}Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot. ^{(Ésa 43,11; Hós 13,4) 4}A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök. ⁵Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt. ^{(Zsolt 5,2) 6}Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban. ⁷A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek. ^{(Zsolt 2,6.1Sám;13,14;16,1.13) 8}Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból. ^{(Eféz 4,26) 9}És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk! ^{(Zsolt 69,13; Siral 3,14.63) 10}Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem. ^{(4Móz 6,24-26) 11}Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik. ^{(Jób 16,11-14) 12}Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak. ^{(Zsolt 3,6) 13}Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök. ¹⁴Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide. ^{(Zsolt 4,2;17,1) 15}Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő. ^{(Jób 7,14.15) 16}Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem. ^{(Zsolt 59,17) 17}Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim. ^{(Róm 1,8; Zsolt 34,17; Máté 7,22.23) 18}A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra. ^{(Zsolt 1,5;11,5; Jób 13,16) 19}A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz. ^{(Zsolt 9,6; Csel 5,3;5,8.10) 20}Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám! ^{(2Sám 6,17) 21}Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem. ^{(Jób 16,9) 22}Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban. ^{(Zsolt 102,11) 23}Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába; ^{(Zsid 9,27.1Móz;3,19) 24}De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért? ^{(Dán 3,28; Zsolt 68,3) 25}Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú? ^{(Róm 12,15) 26}Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve. ^{(Eszt 8,16) 27}Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai. ^{(Zsolt 38,2) 28}Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom. ²⁹Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak. ³⁰Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt. ³¹Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává. 31 ¹Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem. ^{(Zsolt 119,37) 2}És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból? ^{(Zsolt 31,10; Jób 17,6) 3}Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem? ^{(Ésa 66,24; Máté 25,41) 4}Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet? ^{(Zsolt 10,17) 5}Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett: ^{(Zsolt 35,4;40,15) 6}Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat! ^{(2Sám 16,5-11) 7}Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt: ⁸Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől! ^{(Zsolt 10,9) 9}Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján: ^{(Péld 7,8.9) 10}Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája. ^{(Jób 31,7.8) 11}Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn. ^{(3Móz 20,10) 12}Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. ^{(Péld 6,26-29) 13}Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem: ¹⁴Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki? ^{(1Móz 18,25; Zsolt 18,21-25) 15}Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében? ^{(Jób 34,19; Péld 22,2) 16}Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem; ^{(Jak 1,27;Ésa 10,2) 17}És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett; ^{(Préd 11,2) 18}Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt! ^{(Zsolt 37,26) 19}Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt; ^{(Máté 25,44.45; Ésa 58,7) 20}Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett; ^{(Jób 15,35; Ésa 59,4) 21}Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet; ^{(Péld 5,22; Zsolt 9,16) 22}A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom! ²³Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék! ^{(Péld 22,23; Zsolt 17,4;119,120) 24}Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam! ^{(2Sám 23,1) 25}Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem; ^{(Ésa 6,3) 26}Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt, ^{(Máté 21,16) 27}És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet: ^{(Zsolt 102,26) 28}Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent! ^{(2Móz 22,20.5Móz;13,12.16) 29}Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte; ³⁰(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!) ^{(Máté 5,14) 31}Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott? ^{(Jer 27,6) 32}(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.) ^{(1Móz 1,28.29) 33}Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet: ^{(Zsolt 32,3.5; Péld 28,13) 34}Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki! ^{(2Sám 23,1) 35}Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm. ^{(Zsolt 138,1.2) 36}Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném! ^{(Zsolt 31,8.9) 37}Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá! ^{(2Sám 22,1-51) 38}Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak; ^{(Zsolt 7,9.12) 39}Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam: ⁴⁰Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei. 32 ¹Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt: ^{(Zsolt 103,19) 2}Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél. ^{(1Móz 18,25; Zsolt 96,13) 3}De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot. ^{(Jób 13,4;15,4.10) 4}Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála. ^{(Zsolt 34,5.6;36,11) 5}De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja. ^{(1Kir 9,3; Zsolt 76,3;133,13.14) 6}És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet. ^{(Zsolt 34,18) 7}Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága! ^{(Jób 12,12.13) 8}Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki! ^{(Jób 38,36; Dán 1,17) 9}Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet. ^{(Jób 12,12.13) 10}Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet! ¹¹Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek. ¹²Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt. ^{(Jób 15,9.10) 13}Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember! ¹⁴Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki. ^{(Zsolt 10,18) 15}Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó. ^{(Zsolt 13,2) 16}Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé. ^{(Zsolt 7,16; Jób 18,7) 17}Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet! ^{(5Móz 29,19.20) 18}Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek. ^{(Zsolt 14,1) 19}Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad. ²⁰Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek. ^{(Jel 18,7.8) 21}Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem; ^{(Róm 3,13-17) 22}Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm! ^{(Jób 17,4)} 33 ¹No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet! ^{(Zsolt 37,32;9,19) 2}Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már. ³Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim. ^{(Zsolt 94,7) 4}Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet. ⁵Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő! ⁶Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is. ^{(1Móz 2,7; Csel 14,15) 7}Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad. ^{(Jób 38,15; Zsolt 104,35) 8}Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját: ^{(Zsolt 146,10;3Móz 25,23) 9}Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem. ^{(Zsolt 65,3) 10}Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem! ¹¹Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet. ^{(1Sám 16,19) 12}Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél! ^{(Zsolt 37,14) 13}Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt? ¹⁴Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá! ^{(Hab 2,20;Ésa 66,1) 15}Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek; ^{(Zsolt 26,2.3;Zsolt 5,5) 16}Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel. ^{(Ezék 38,22) 17}Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől. ^{(5Móz 10,17;Zsolt 33,18) 18}Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át. ^{(1Krón 25,1) 19}Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával. ^{(Zsolt 38,4) 20}Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől. ^{(Zsolt 107,18) 21}Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek. ²²És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz. ^{(Jób 17,12.13) 23}Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét; ²⁴És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam! ^{(Zsolt 18,31;119,40; Péld 30,5) 25}Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait. ²⁶Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát. ^{(Ésa 58,8.9) 27}Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem; ^{(2Sám 23,1;1Krón 25,1) 28}Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi. ^{(Zsolt 77,8-11;Zsolt 10,1) 29}Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel, ³⁰Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával. ^{(Zsolt 56,14) 31}Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én! ^{(Zsolt 25,2) 32}Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat. ^{(Zsolt 4,7.8;5,11.12) 33}Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre! ^{(Zsolt 10,4;53,3)} 34 ¹És szóla Elihu, és monda: ^{(Zsolt 33,12) 2}Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket! ^{(Róm 3,11-17) 3}Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt. ^{(Jób 12,11) 4}Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó? ⁵Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat. ⁶Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl talált hibám nélkül! ^{(Jób 27,5-7) 7}Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet. ^{(Zsolt 24,3.4; Ésa 33,14.15) 8}És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár! ^{(Jób 22,5-9;23,12) 9}Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él. ^{(Malak 3,14) 10}Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság! ^{(Jób 8,3) 11}Sőt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, a mit keres. ^{(Máté 16,27) 12}Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot! ¹³Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot? ¹⁴Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná: ^{(Zsolt 104,29) 15}Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba. ¹⁶Ha tehát van eszed, halld meg ezt, és a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára! ^{(Siral 3,24) 17}Vajjon, a ki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é? ^{(Jób 31,21.23;1Móz 18,25) 18}A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő! ^{(Zsolt 63,7) 19}A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája. ^{(Jób 37,23.5Móz;10,17;Jób 31,15) 20}Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas is eltűnik kéz nélkül! ^{(Jób 27,19-23) 21}Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja. ^{(Zsolt 86,13;88,6.7;116,8.9; Csel 2,31; Ésa 53,10-12) 22}Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtőzhessék a gonosztevő; ^{(Zsolt 17,15) 23}Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre! ^{(1Móz 18,25) 24}Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe. ^{(Zsolt 43,1) 25}Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak. ^{(Zsolt 139,1-3) 26}Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket olyan helyen, a hol látják. ^{(Zsolt 28,5) 27}A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem, ²⁸Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását meghallja. ^{(Jak 5,3.4) 29}Ha ő nyugalmat ád, ki kárhoztatja őt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt; ^{(Róm 8,61) 30}Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek. ³¹Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé; ³²A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem! ³³Avagy te szerinted fizessen-é csak azért, mert ezt megveted, és hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd! ³⁴Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat: ^{(Zsolt 10,9) 35}Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók. ³⁶Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek! ^{(Jób 21,8-13) 37}Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik. ^{(Jób 19,26.27; Dán 12,1)} 35 ¹Tovább is felele Elihu, és monda: ^{(2Sám 22,1.2) 2}Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené? ³Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belőle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném? ^{(Zsid 2,13) 4}Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt. ^{(Zsolt 66,17-19) 5}Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted! ^{(Zsolt 116,3.1Sám;19,10-12;23,26.2Sám;21,15-17) 6}Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bűneidet, mit ártasz néki? ⁷Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedből? ^{(Zsolt 16,8) 8}Az olyan embernek árt a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának használ. ^{(Bir 5,4.5) 9}A sok erőszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt; ^{(Zsid 12,29) 10}De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtőm, a ki hálaénekre indít éjszaka; ^{(Ésa 19,1) 11}A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál? ^{(2Móz 15,18-22;Zsolt 104,4) 12}Akkor azután kiálthatnak, de ő nem felel a gonoszok kevélysége miatt; ^{(Jób 27,8.9) 13}Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint. ^{(2Móz 24,17;Zsolt 97,3.4) 14}Hátha még azt mondod: Te nem látod őt; az ügy előtte van és te reá vársz! ^{(1Sám 7,10;Józs 10,11) 15}Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra: ^{(Bir 5,20) 16}Azért tátja fel Jób hívságra a száját, és szaporítja a szót értelem nélkül. 36 ¹És folytatá Elihu, és monda: ^{(1Sám 22,17; Zsolt 69,15; Jób 22,11) 2}Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom. ^{(1Sám 24,15) 3}Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok. ^{(1Sám 23,26-28; Jób 19,10-12) 4}Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted. ⁵Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje. ^{(Zsolt 7,9.2Sám;22,21-25) 6}Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen. ^{(1Kir 9,4;11,33) 7}Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak. ^{(Zsolt 33,18;113,7.8) 8}És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein: ^{(1Kir 9,4;15,5;1Sám 25,22.23) 9}Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok. ^{(Jób,36 23. 24.) 10}Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek: ^{(Máté 5,7) 11}Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben. ^{(3Móz 26,23.24) 12}Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki. ^{(Ésa 2,11; Péld 29,23) 13}De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket. ^{(Zsolt 132,17;Zsolt 97,11;112,4) 14}Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló. ^{(Jób 15,32; Zsolt 55,24) 15}A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket. ^{(Péld 18,10;Zsolt 12,7) 16}Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva; ^{(Jób 29,6; Zsolt 23,5) 17}De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság. ^{(Zsolt 144,1.2) 18}Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el. ^{(Zsolt 49,9) 19}Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre! ^{(1Sám 17,4-7.14-50) 20}Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből. ^{(2Sám 5,10;8,13.14) 21}Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted. ²²Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő? ^{(Zsolt 25,9) 23}Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél? ²⁴Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek! ²⁵Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja. ^{(1Sám 20,15.2Sám;10,19;12,29-31) 26}Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki. ^{(1Sám 28,6.15-18) 27}Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá, ^{(Zsolt 83,11) 28}A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre. ^{(2Sám 18,5.7;22,44) 29}De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását? ^{(2Sám 8,9.10) 30}Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit. ^{(2Sám 8,12.13) 31}Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen. ^{(Jób,36 27. 28.) 32}Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen. ^{(Jak 5,17.18) 33}Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról. ^{(Zsolt 104,14.28) 34}Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből. ^{(Zsolt 60,8.10.11; Róm 15,9)} 37 ¹Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön! ^{(2Sám 7,13-16;23,2.5) 2}Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig. ^{(Zsolt 29,3) 3}Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült. ^{(Zsolt 97,6;1Móz 1,6) 4}Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük. ^{(Róm 1,20) 5}Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok. ^{(Zsolt 147,16;148,8) 6}Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve. ^{(Róm 10,18) 7}Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad. ⁸Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy. ⁹Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége. ^{(Zsolt 147,17) 10}Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma. ^{(Zsolt 119,105) 11}És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén. ¹²Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt. ^{(Jób 26,27.28) 13}Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit. ^{(Jób,37 9. 2 Móz. 9,18. 23.) 14}Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma? ^{(3Móz 4,22) 15}Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é? ^{(Zsolt 18,24.1Sám;25,22.33) 16}Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől? ^{(Zsolt 104,34) 17}Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör? ¹⁸Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk. ^{(5Móz 28,58; Péld 18,10) 19}Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna! ²⁰Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül. ²¹Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség. ^{(Zsolt 21,3) 22}Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja. ^{(Zsolt 13,6.2Sám;8,1-5) 23}Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem. ^{(Jób 34,19)} 38 ¹Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda: ^{(Jób 40,1) 2}Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel? ³Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem! ^{(Jób 31,37) 4}Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! ^{(Péld 8,27-29) 5}Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt? ^{(Zsolt 13,6;18,2-51) 6}Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét; ^{(Zsolt 104,5) 7}Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának? ^{(Zsolt 148,3) 8}És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött; ^{(Jób,38 10. 11. Zsolt. 33,7.) 9}Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt? ^{(2Sám 8,13) 10}Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje: ¹¹És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak! ^{(Zsolt 104,9) 12}Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét? ^{(Zsolt 2,9) 13}Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla. ^{(Zsolt 18,9) 14}Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában. ^{(Zsolt 109,13; Ésa 14,20) 15}Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék? ^{(Jób 21,17-19;Zsolt 10,15) 16}Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét? ¹⁷Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é? ¹⁸Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod? ¹⁹Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye? ^{(Máté 27,46; Márk 15,34) 20}Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait. ^{(Jób 19,7) 21}Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy! ^{(1Kir 9,3) 22}Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é? ²³A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára? ^{(Józs 10,11) 24}Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön? ^{(Ésa 53,2.3; Máté 27,39.40.43) 25}Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat? ^{(Zsolt 109,24.25) 26}Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen; ^{(Zsolt 104,13.16) 27}Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot? ^{(Zsolt 71,6) 28}Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit? ^{(Zsolt 31,15; Ésa 49,1) 29}Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte? ³⁰Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe? ^{(Józs 17,5; Ámós 4,4) 31}Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é? ^{(Jób 9,10) 32}A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt? ^{(Zsolt 40,13) 33}Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön? ^{(Jer 31,35.36) 34}Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged? ^{(Ján 19,18; Jel 1,7) 35}Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk? ^{(Jób,38 8. 9.) 36}Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet? ^{(Jób 32,8.9) 37}Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit; ³⁸Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak? ^{(Jób,38 17. Zsolt. 40,14.)} 39 ¹Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é; ^{(Zsolt 104,20-22) 2}Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek? ^{(Zsolt 116,12-14; Zsid 2,11.12) 3}Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök? ^{(Zsolt 147,9; Máté 6,26) 4}Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását? ^{(Zsolt 9,13;40,18) 5}Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét? ^{(Zsolt 56,13.14) 6}Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak. ^{(Jób,39 25. Ésa. 65,13.) 7}Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok. ^{(Zsolt 72,11; Malak 1,11) 8}Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét, ^{(Zsolt 24,1.2) 9}A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet? ^{(Jer 2,24) 10}Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását. ^{(Zsolt 110,2.3) 11}A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres. ^{(Zsolt 69,37;102,29;Zsolt 52,11) 12}Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál? ^{(Zsolt 80,2; Ján 10,11; Jel 7,16.17) 13}Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad? ¹⁴Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá? ^{(Jer 31,35) 15}Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja? ^{(Zsolt 3,6.7;49,16;86,13) 16}Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az? ^{(Zsolt 92,11) 17}Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki! ^{(Zsolt 27,4) 18}És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat. ^{(2Sám 23,1;2Móz 19,5) 19}Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja; ^{(2Pét 3,5) 20}Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki. ^{(Zsolt 15,1-5) 21}De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját. ²²Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel? ^{(Ésa 18,18) 23}Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes! ²⁴Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan. ^{(Zsolt 118,19) 25}Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől; ²⁶Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda: ^{(Jób,39 7.) 27}Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng. ^{(Jób,39 8.) 28}A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt. ²⁹A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé? ^{(Zsolt 22,5.6;Zsolt 13,4.5) 30}A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? ^{(Ésa 28,16; Róm 10,11) 31}A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön. ^{(Zsolt 5,9;27,11) 32}Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. ^{(Zsolt 18,3) 33}Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem. ^{(Zsolt 103,17;106,1) 34}Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: ^{(Jób 38,1) 35}A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki! ³⁶És szóla Jób az Úrnak, és monda: ^{(Jób 36,22) 37}Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. ^{(5Móz 28,1-14) 38}Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! ^{(Ésa 43,25)} 40 ¹Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda: ^{(Zsolt 32,8) 2}Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem! ^{(Zsolt 36,9) 3}Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy? ^{(Zsolt 51,6; Róm 3,5.6) 4}És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz-é, mint ő? ^{(Zsolt 18,24) 5}Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel! ⁶Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg őket! ⁷Láss meg minden kevélyt és törd meg őket, és a gonoszokat az ő helyükön tipord le! ^{(Zsolt 19,13) 8}Rejtsd el őket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel: ^{(Zsolt 69,5) 9}Akkor én is dicsőítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed! ¹⁰Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fűvel él, mint az ökör! ^{(Zsolt 18,21-24) 11}Nézd csak az erejét az ő ágyékában, és az ő erősségét hasának izmaiban! ^{(Zsolt 130,8) 12}Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak. ^{(Zsolt 18,24.25) 13}Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak. ^{(Zsolt 139,23) 14}Az Isten alkotásainak remeke ez, az ő teremtője adta meg néki fegyverét. ^{(Zsolt 11,5.1Kir;14,8) 15}Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mező minden vadja ott játszadozik. ^{(Zsolt 1,1; Jób 31,5) 16}Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein. ^{(Zsolt 101,7.8) 17}Befedezi őt a lótuszfák árnyéka, és körülveszik őt a folyami fűzfák. ^{(5Móz 21,6.7;Zsolt 27,6) 18}Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is. ¹⁹Megfoghatják-é őt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tőrökkel?! ^{(Zsolt 42,23;27,4;2Sám 6,1.7)} 41 ¹Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel? ^{(Zsolt 5,6.7;11,5) 2}Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é? ³Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel? ^{(Jób,41 3-6.) 4}Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul? ^{(Zsolt 1,1.2;18,22.23) 5}Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é? ^{(Mik 7,8;Zsolt 118,6) 6}Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt? ^{(Zsolt 18,38.39) 7}Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét? ^{(Zsolt 3,6.7) 8}Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed. ^{(Zsolt 23,6;42,2.3) 9}Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt! ^{(Zsolt 31,21) 10}Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe? ¹¹Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém! ¹²Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét. ¹³Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be? ^{(Zsolt 104,28) 14}Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik! ^{(Ésa 49,15.16) 15}Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel. ^{(Zsolt 25,4.5.9) 16}Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy. ^{(Zsolt 31,9;1Sám 24,10; Zsolt 109,2) 17}Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok. ¹⁸Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái. ^{(Ésa 25,9; Zsolt 31,25) 19}A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki. ^{(Zsolt 104,7) 20}Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből. ²¹Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő. ^{(Zsolt 26,9;2Sám 20,9; Jer 9,8) 22}Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik. ^{(Róm 2,6-9.2Thess;1,6.7) 23}Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog. ^{(Jób 34,26.27; Luk 19,42-44) 24}Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő. ^{(Zsolt 18,4.49) 25}Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak. ²⁶Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz. ^{(Zsolt 20,7) 27}Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát. ²⁸A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta. ^{(Zsolt 96,7.8) 29}Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását. ³⁰Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett. ³¹Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény. ^{(Ésa 30,31) 32}Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült. ^{(Ésa 2,12.13) 33}Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen. ³⁴Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett. ^{(Ésa 66,15.16.2Thess;1,8)} 42 ¹Jób pedig felele az Úrnak, és monda: ²Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, a mit elgondoltál. ^{(Zsolt 134,1.2) 3}Ki az - mondod - a ki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? Megvallom azért, hogy nem értettem; csodadolgok ezek nékem, és fel nem foghatom. ^{(1Móz 6,17;8,1-3) 4}Hallgass hát, kérlek, én hadd beszéljek; én kérdezlek, te pedig taníts meg engem! ^{(5Móz 28,7.13;1Kir 4,20.21) 5}Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged. ^{(Jób 40,1.4Móz;12,6-8) 6}Ezért hibáztatom magam és bánkódom a porban és hamuban! ^{(2Sám 5,11)}

KNB SZIT STL BD RUF KG