9 1És a mint eltávozék, láta egy embert, a ki születésétől fogva vak vala. (Zak 9,9) 2És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született? (2Móz 32,2-6) 3Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai. (Jer 19,13; Róm 1,25;Ámós 5,25-27) 4Nékem cselekednem kell annak dolgait, a ki elküldött engem, a míg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik. (Mát 28,19;Ján 14,13;16,23.24) 5Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok. (Ján 8,12) 6Ezeket mondván, a földre köpe, és az ő nyálából sárt csinála, és rákené a sarat a vak szemeire, (Ján 7,7) 7És monda néki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (a mi azt jelenti: Küldött). Elméne azért és megmosakodék, és megjöve látva. (Ján 1,45)