2És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. (Jel 13,12; Gal 4,26; Zsid 11,10;12,22;13,14;2Kor 11,2; Eféz 5,25-27) 3És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök. (2Kor 6,16; Ezék 37,27) 4És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. (Ésa 35,10;Jel 20,14.1Kor;15,26.54)