32Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem. (Ján 14,15) 33Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula lelkében és igen megrendüle. 34És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg! (Eféz 5,2;Ján 13,34) 35Könnyekre fakadt Jézus. (3Móz 11,1.5Móz;14,7.19; Ezék 4,14) 36Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette őt! 37Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg? 38Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta. (Mát 28,19;Ján 14,13;16,23.24) 39Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos. 40Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét? (Ján 7,7) 41Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem. 42Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem. (Ján 13,16; Mát 10,24; Luk 6,40) 43És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki! (Mát 24,9) 44És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni. (Ján 9,41; Luk 12,47.48)