30A mikor ezeket mondá, sokan hivének ő benne. (Ján 7,31) 31Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; 32És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. (1Móz 42,2-3) 33Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek? (1Móz 45,1-3) 34Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. (2Pét 2,19) 35A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. (Mát 26,3; Márk 14,1; Luk 22,2) 36Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek. (Ján 17,21.23) 37Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok; de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye nálatok. (Ján 18,14) 38Én azt beszélem, a mit az én Atyámnál láttam; ti is azt cselekszitek azért, a mit a ti atyátoknál láttatok. (Ján 5,18;Ján 5,19) 39Felelének és mondának néki: A mi atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek. 40Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, a ki az igazságot beszéltem néktek, a melyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte. (Ján 7,16) 41Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek. Mondának azért néki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten. (Mát 26,3; Márk 14,1; Luk 22,2) 42Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem. (Ján 7,28) 43Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat. (2Móz 2,11.12) 44Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja. (1Ján 3,8;Júd 1,6) 45Mivelhogy pedig én igazságot szólok, nem hisztek nékem. (Ján 13,19) 46Ki vádol engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot szólok: miért nem hisztek ti nékem? (Mát 26,6; Márk 14,3) 47A ki az Istentől van, hallgatja az Isten beszédeit; azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentől valók. (1Ján 4,6) 48Felelének azért a zsidók és mondának néki: Nem jól mondjuk-é mi, hogy te Samaritánus vagy, és ördög van benned? (Ján 7,20;10,20) 49Felele Jézus: Nincs én bennem ördög; hanem tisztelem az én Atyámat, és ti gyaláztok engem. (2Móz 2,15.21.22) 50Pedig én nem keresem az én dicsőségemet: van a ki keresi és megítéli. (Ján 13,10) 51Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké. (Ján 5,24) 52Mondának azért néki a zsidók: Most értettük meg, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is; és te azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem kóstol halált örökké. (Ján,8 48.) 53Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál Ábrahámnál, a ki meghalt? A próféták is meghaltak: kinek állítod te magadat? (5Móz 15,11; Mát 26,11; Márk 14,7) 54Felele Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi: az én Atyám az, a ki dicsőít engem, a kiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek, (Ján 12,28) 55És nem ismeritek őt: de én ismerem őt; és ha azt mondom, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóvá, hazuggá leszek: de ismerem őt, és az ő beszédét megtartom. (Ján,8 27.;2Móz 3,2-10) 56Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült. (2Móz 15,25;17,5.6;2Móz 14,21-28) 57Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad? (Ján 14,15) 58Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok. (Mát 21,9; Márk 11,9; Luk 19,38; Zsolt 118,26) 59Köveket ragadának azért, hogy reá hajigálják; Jézus pedig elrejtőzködék, és kiméne a templomból, átmenvén közöttük; és ilyen módon eltávozék. (Ján 10,31)