17Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban. (Ján 15,26;16,7) 18Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira; (Mát 26,74; Márk 14,72; Luk 22,60) 19És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérök felől. (Ján,11 3.) 20Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala. (Ján 13,19) 21Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. 22De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten. 23Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred. (Mát 20,19; Márk 10,33; Luk 18,32) 24Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon. (Ján 5,29; Dán 12,2) 25Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él; (Ján 13,10) 26És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt? 27Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala. (Ján 6,69)