15És lőn, hogy mikor én, Dániel, látám e látomást és keresém az értelmét: ímé előmbe álla egy férfiúhoz hasonló alak. (Dán,8 2. Jer. 10,12.) 16És emberi szót hallék az Ulai közén; kiálta pedig és monda: Gábriel, értesd meg azzal a látást! (Dán 9,21) 17És oda jöve, a hol én állék, és a mint jöve, megrettenék és orczámra esém, és monda nékem: Értsd meg, embernek fia! mert az utolsó időre szól ez a látomás. (Jer 31,20; Ésa 55,7-9; Malak 3,6) 18És mikor szóla velem, ájultan esém orczámmal a földre; de megillete engem és helyemre állíta; (Dán 10,10) 19És monda: Ímé, én megmondom néked, mi lesz a haragnak végén? Mert a végső időre szól. (Mik 6,2) 20Az a kétszarvú kos, melyet láttál, Médiának és Persiának királya. (Dán 5,31) 21A szőrös kecskebak Görögország királya, a nagy szarv pedig, a mely szemei között vala, az az első király. (Dán,8 5.;Dán 11,3.4) 22Hogy pedig az letöretteték, és négy álla helyébe: négy ország támad abból a nemzetből, de nem annak erejével. (Dán 11,4) 23És ezek országai után, mikor elfogynak a gonoszok, támad egy kemény orczájú, ravaszságokhoz értő király. (1Móz 25,26;1Móz 32,24-28) 24És annak nagy ereje lesz, noha nem a maga ereje által, és csudálatosképen pusztít és jó szerencsével halad és cselekszik, és elpusztítja az erőseket és a szenteknek népét. (Dán,8 9. 11.) 25És a maga eszén jár, és szerencsés lesz az álnokság az ő kezében, és szívében felfuvalkodik és hirtelen elveszt sokakat; sőt a fejedelmek fejedelme ellen is feltámad, de kéz nélkül rontatik meg. (Ámós 4,9;5,11) 26És az estvéről és reggelről való látomás, a mely megmondatott, igazság; te azonban pecsételd be a látomást, mert sok napra való. (Dán,8 14.;Dán 12,4-9; Jel 10,4) 27És én, Dániel, elájulék és beteg valék néhány napig, de felkelék és a király dolgát végezém; és álmélkodám ezen a látáson, és senki sem értette. (Dán 6,2)