7 1Belsazárnak, a babiloni királynak első esztendejében álmot láta Dániel és fejének látásait az ő ágyában. Az álmot akkor följegyzé; a dolog velejét elmondá. (Dán 5,1.30) 2Szóla Dániel, és monda: Látám az én látásomban éjszaka, és ímé, az égnek négy szele háborút támaszta a nagy tengeren; 3És négy nagy állat jöve fel a tengerből, egyik különböző a másiktól. (Dán,7 4.) 4Az első olyan, mint az oroszlán, és sas szárnyai valának. Nézém, míg szárnyai kitépettek, és felemelteték a földről, és mint valami ember, lábra állíttaték és emberi szív adaték néki. (Ésa 5,30; Hós 4,5; Ámós 8,8.9) 5És ímé, más állat, a második, hasonló a medvéhez, és kele egyik oldalára, és három oldalborda vala szájában fogai között, és így szólának néki: Kelj fel és egyél sok húst! (Dán 11,31) 6Ez után látám, és ímé, egy másik, olyan mint a párducz, és négy madárszárnya vala a hátán; és négy feje vala az állatnak, és hatalom adaték néki. (Dán 2,8-11) 7Ezek után látám éjszakai látásokban, és ímé, negyedik állat, rettenetes és iszonyú és rendkivül erős; nagy vasfogai valának, falt és zúzott és a maradékot lábaival összetaposta, és ez különbözék mindazoktól az állatoktól, a melyek előtte valának, és tíz szarva vala néki. (Dán 8,13) 8Mialatt a szarvakat szemlélém, ímé, másik kicsiny szarv növekedék ki azok között, és három az elébbi szarvak közül kiszakasztaték ő előtte, és ímé, emberszemekhez hasonló szemek valának ebben a szarvban, és nagyokat szóló száj. (Dán,7 11.) 9Nézém, míg királyi székek tétetének, és az öreg korú leüle, ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú; széke tüzes láng, ennek kerekei égő tűz; (Dán 7,3;Ezék 13,19) 10Tűzfolyam foly és jő vala ki az ő színe felől; ezerszer ezeren szolgálának néki, és tízezerszer tízezeren állának előtte; ítélők ülének le, és könyvek nyittatának meg. (Jel 5,11;Jel 20,12) 11Nézém akkor a nagyzó beszédek hangja miatt, a melyeket a szarv szóla; nézém, míg megöleték az az állat, és az ő teste elvesze, és tűzbe vetteték megégetésre. (Dán,7 8.) 12A többi állatoktól is elvéteték az ő hatalmok; de ideig-óráig tartó élet adaték nékik. (Dán,7 25. Dán 12,7.) 13Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhőiben mint valami emberfia jőve; és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék őt. (Dán 10,9; Bir 19,22.25) 14És ada néki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az ő hatalma örökkévaló hatalom, a mely el nem múlik, és az ő országa meg nem rontatik. (Dán 2,44) 15Megrendülék én, Dániel, az én lelkemben ezek miatt, és fejem látásai megháborítának engem. (Dán 2,3;4,2;5,6) 16Oda menék egyhez az ott állók közül, és bizonyosat kérék tőle mindezek felől, és szóla nékem, és e dolognak értelmét tudatá velem: (Sof 3,19) 17Ezek a nagy állatok, mik négyen voltak, négy király, a kik támadnak e földön. (Róm 9,25.26.1Pét;2,10) 18De a magasságos egeknek szentei veszik majd az országot, és bírják az országot örökké és örökkön örökké. (Ésa 11,1-14; Jer 3,18; Ezék 37,19-28) 19Akkor bizonyosat kívánék tudni a negyedik állat felől, a mely különbözék mindamazoktól, és rendkivül rettenetes vala; vasfogai és érczkörmei valának, falt és zúzott, és a maradékot lábaival összetaposta. (Dán 4,15;12,11;Dán,7 3. 6.) 20A tíz szarv felől is, a melyek a fején valának, és a felől, a mely utóbb növekedék és három esék ki előle; és ennek a szarvnak szemei valának és nagyokat szóló szája; termete is nagyobb a társaiénál. (Dán,7 8.) 21Látám, hogy ez a szarv hadakozék a szentek ellen, és legyőzé őket. (Dán,7 3. 6.) 22Mígnem eljöve az öreg korú, és az ítélet adaték a magasságos egek szenteinek; és az idő eljöve, és elvevék az országot a szentek. (Dán,7 9.;Dán,7 18.) 23Így szóla: A negyedik állat negyedik ország lesz e földön, a mely különb lesz minden országnál, és megeszi az egész földet, és eltapodja és szétzúzza azt. (Jer 44,16.17) 24A tíz szarv pedig ez: Ebből az országból tíz király támad, és más támad utánok, és az különb lesz mint az előbbiek, és három királyt fog megalázni. (Jób 19,8; Siral 3,7.9) 25És sokat szól a Felséges ellen és a magasságos egek szenteit megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az időket és törvényt; és az ő kezébe adatnak ideig, időkig és fél időig. (Dán,7 18. 22. Dán 11,36.;Dán,7 12.) 26De ítélők ülnek és az ő hatalmát elveszik, hogy megrontassék és végleg elveszszen. (Ezék 16,16-19) 27Az ország pedig és a hatalom és az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos egek szentei népének; az ő országa örökkévaló ország, és minden hatalmasság néki szolgál és engedelmeskedik. (Dán,7 18. 25. Dán 4,10.) 28Itt vége lőn a beszédnek. Engemet, Dánielt pedig az én gondolatim igen megrettentének és az én ábrázatom elváltozék rajtam; de e beszédet megtartám szívemben. (Ezék 16,37-42)